Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-89

iae 89. országén Bié* doczember 19. 1869. pographicus leirással fárasztani a t. ház figyel­mét , és minden további indokolást mellőzve, kérem a jegyző urat interpellátióm főlolvasására. Széll Kálmán jegyző (olvassa): „Az egymástól két mértföld távolságra fekvő Csong­rád és Szentes mezővárosok közötti térségnek fele utján folyik keresztül a Tisza-folyam; s a pest-arad-szebeni országút ezen térségen halad Szentesre a Tisza jobb partján V* mértföldnyi hosszaságban, közvetlen a folyó partjáig, magas és erős töltésen; a folyó bal partjától közvetlen nyúlik ezen országút szintén töltésen, egész Szen­tesig, mindenütt oly kiöntési tereken, a hol töl­tés nélkül a közlekedés teljes lehetetlen lenne. „A folyó jobb partján , vagyis a csongrádi oldalon levő töltés jelenleg is ""az országutat ké­pezi, de egyszersmind ez idő szerint mintegy 4000 hold föld mentőgátjául szolgál. Ellenben a szabályozási müveletek folytán a folyó bal part­jától Szentesre vezető töltés s egyszersmind ut elenyészett, abból a folyótól kezdve egész a Ti­szaszabályozási töltésekig, mintegy 500 öl ma­radt meg közlekedési használatra. „E szerint a folyó két partját közvetlen érintő két töltés a föláradt viz ellen erős sar­kantyút képezvén, a folyót 110 öl korlátok közé szorítja össze, s igy itt még megállítván a kellő sebes folyását az egész víztömegnek, mely Ug községtől rendes medrén kívül négy átmetszésen siet lefelé Csongrád alatt, és felsőbb vidékein több mértföldnyi óriási álló vízzé, úgyszólván tengerré idomítja, mely eddig nem tapasztalt magasságra duzzadt, nem csak, sőt évek óta itten évek ótai megcsendülése következtében, a magá­val hozott nagymennyiségű iszapot is lerakván, a folyó medrét feltűnően fölemelte, annyira, hogy az 1855., 1860. és 1864-ki árvizek Csongrád, várost magát ós környékét elöntéssel fenyegette, s igy minden árviz alkalmával a várost, de úgy­szólván egész határt mértföldekre terjedő rögtön­zött töltésekkel kell ótalmazni; de ezen óriási munkának is eddig nem a mű maga, hanem a véletlen s talán isteni gondviselés adott sikert. „E szerint Csongrád városa bizonyosan be­következőnek tartván egy szerencsétlenséget, már 1861 -ik évben folyamodott a helytartótanácshoz, hogy a Szentes felőli tiszaszabályozási tölté­sektői, a Tisza partjáig folyó, már emiitett da­rab töltés, mely nem csak a Tiszaszabalyozással, de minden vizszabályozással ellentétben áll, szét­hányassék , s a víznek kellő sebességbeni lefoly­tatására szabad és kellő tér engedtessék. „A helytartótanács, Csongrád megye akkori alispánja elnöklete alatt, küldöttséget nevezett ki, mely építészeti és vizszabályzati hivatalno­kok közreműködésével a panaszolt töltést meg­vizsgálván, annak elkordatását és helyében egy állandó hídnak fölállítását hozta javaslatba, sőt a töltés lerombolása meg is kezdetett, lehányat­ván annak koronájából körülbelül egy lábnyi, de a munka tovább nem folytattatott, a hídépí­tés pedig egészben elmaradt, és az ezután bekö­vetkezett száraz időjárás feledékenységbe hozta ezen idő közben nem érzett, de azért létező bajnak orvoslását eszközlésbe vétetni. „Azon meggyőződésben, hogy a föloszlott helytartótanácsnak erre vonatkozó iratai a ma­gyar királyi közlekedési miniszter ur által lettek átvéve, és a mostani nagymérvű esőzések, árvi­zek és még nagyobbak bekövetkezése miatti té­lelemtől ösztönözve, azon kérdést intézem a t. közlekedési miniszter úrhoz: „1-ször. Van-e tudomása azon hivatalos vizs­gálati eljárásról, melyet fölebb körvonaloztaml „2-szor. Csongrád városának ezen panaszára van-e végleges elhatározás 1 és milyen 1 3-szor. Ha van végleges elhatározás, mikor szándékozik ennek foganatot adni és minőt? „4-szer. Ha nincs elhatározva, fölkérem ezen körűiirt ügyállást rögtön megvizsgáltatni, és gyors intézkedés által ama veszélyes töltés elhárítását foganatosíttatni." Elnök: Közöltetni fog a miniszter úrral. A főrendi ház jegyzője üzenetet hozott, Teleki Ede gróf főrendi jegyző (az elnöki szék elé járul)): Méltóságos elnök! tisz­telt ház! A méltóságos főrendek megbízásából van szerencsém a czukor-adóról, a dohányjövedékről, a bor- és husfogyasztási adóról, a ház-, jövedelmi és személy kereseti, a horvát, sziavon és dalmát miniszter egész személyzetének 1869-ik évi szük­ségeinek fedezéséről, a mácsa-ecskendi és valkó­szent-lászlói birtokrészek megvételéről, végre a hirlap-bélyeg eltörléséről szóló törvényjavaslatok jegyzőkönyvi kivonatát, melyek szerintié törvény­javaslatokat a főrendek eredeti alakjukban elfo­gadták, a ház asztalára letenni. Széll Kálmán jegyző (olvassa a fő­rendi ház jegyzőkönyvi kivonatait.) Elnök: A ház tudomásul veszi a főren­deknek ezen törvényjavaslatokhoz való hozzájá­rulásukat, ós azok szentesítés végett szokott mó­don ő felségéhez fognak fölterjesztetni. Következik a napirenden levő tárgy : Sza­lay Sándor képviselőnek az államköltségvetésről szóló törvényjavaslata. Széll Kálmán jegyző (olvassa Szalay Sándor törvényjavaslatát.) Szalay Sándor: T. képviselőház ! Mi­dőn e törvényjavaslatot szerkesztettem, két szem­pont lebegett szemem előtt: egyik, hogy a tár­gyalást mostanában az idő rövidsége miatt to­vább folytatni már nem lehet; a második pe-

Next

/
Thumbnails
Contents