Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-87
87. országos ülés deczember 17. 1869. 125 Madarász József: T. ház! A pénzügyi és központi bizottságoknak véleménye ellenében módositványt leszek bátor előterjeszteni. Igen szívesen hozzájárultam a magyar földhitelintézet okmányainak bélyegmentességéhez; de a miképen ezt szívesen tettem, elismervén azon jótékony hatást, melyet a földhitelintézet az egész országra gyakorol, lehetetlen tagadni azt, hogy az egész országban a takarékpénztárak pótolják oly csekély vagyonnal biró, kivált az iparűző és földművelő néposztályoknál azon szükséget, melyet a földhitelintézet pótol nagyobb vagyonuaknak adni szokott kölcsönei által. E szempontból ezen jótékonyságot tekintetbe véve, óhajtom; kivált a jelen pénzügyi zavarok idején, e kedvezményt a takarékpénztárakra is kiterjesztetni : azért bátor vagyok a következő módositványt ajánlani. Majláth István jegyző (olvassa Madarász József módositványát): „A 14-ik §. kihagyandó s helyébe teendő : A takarékpénztárak üzletkönyveikre, ugy mint bevételi könyveikre, az azokban előforduló tőke- és kamatbizonyitványokra nézve is, az eddigi bélyegmentesség kedvezményében meghagyatnak." Elnök (leszáll s helyét ismét Somssich Pál foglalja el.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter : Azon észrevételt vagyok bátor tenni, hogy nem egészen helyesen méltóztatott hivatkozni a magyar földhitelintézetre. A magyar földhitelintézet nem ad osztalékot, nem nyerészkedés végett alakult, és ha itt olyan takarékpénztárakról lenne szó, melyek nem adnak osztalékot, mint vannak is ilyenek, melyek a nyereményeket mindig a tartaléktőkéhez csatolják, akkor volna helye a fölszólalásnak; ugy de ezek már az 5. §. szerint bélyegmentesek. (Helyeslés a jobb oldalon.) Az úgynevezett takarékpénztárak már nem ilyenek, hanem kisebb letételi pénztárak. Különben a szövegbe be levén téve, hogy azon takarékpénztárak, melyek 8%-nál magasabb osztalékot adnak, ez is igazolja a szöveg változatlan elfogadását. (Helyeslés a jobb oldalon.) Elnök: Méltóztatnak elfogadni a, szerkezetet ? A kik elfogadják, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) A többség a szerkezetet elfogadja. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa a 15., most 13. §-t.) Széll Kálmán jegyző : A pénzügyi bizottságnak e szakaszra nincs észrevétele. Buday Sándor előadó: A 15., most 13. §-ra nézve a következő szerkezet javasoltatik : „Azon népbankok vagy egyéb intézetek, melyekkel takarékpénztári üzlet van összekötve, ezen utóbbira nézve a 13-ik §. rendelete alá esnek." Elnök: Méltóztatnak elfogadni? (Elfogadjuk!) Tehát a 15., most 13. §. a központi bizottság szövegezése szerint elfogadtatik. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa a 16., most 14. §-t.) Széll Kálmán jegyző : A pénzügyi bizottságnak e §-ra nincs észrevétele. Buday Sándor előadó : A központi bizottságnak sincs észrevétele. Elnök : Méltóztatnak elfogadni ? (Elfogadjuk !) Tehát a 16., most 14. §. elfogadtatott. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa a 17., most 15. §4.) Széll Kálmán jegyző: A pénzügyi bizottságnak e szakaszra nincs észrevétele. Buday Sándor jegyző : A központi bizottság véleménye szerint a 17., most 16. §-ban a hatodik sorban a „kifizettetnek" szó után következő szövegezés lenne teendő : „az elemi és állatbiztosítási károk megtérítésére fizetendő összegek azonban illetékmentesek." Várady Gábor: T. ház! E szakasz első része, fölfogásom szerint, ellenkezik utolsó részeivel. A szakasz első részében átalában „biztosító intézetekről" van szó, mig a szakasz utolsó részeiben csak az „elemi károk s állatbiztosító intézetekről" szól a központi bizottság szövegezése. De a központi bizottság szövegezése szerint is ott van ezen kifejezés „elemi károk." En tehát ugy fogom föl a dolgot, hogy a t. pénzügyminiszter ur átalában biztosító intézetekről akart szólani, s ezt részemről helyeslem; de ha ez volt intentiója, akkor ezen intentiónak ezen szakasz második része egyátalában meg nem felel. Buday Sándor előadó: Ez nem volt intentiója! Várady Gábor: Ha nem az volt az intentiója, akkor, nézetem szerint, az egész §. rósz. Ha azonban az volt az intentiója, a mint én fogom föl s óhajtom, akkor a második sorban ezen szó „biztosító" kihagyandó lenne. Kihagyandó egyébiránt ezen kitétel, nézetem szerint, más tekintetben is: mert zavart idéz elő, a mennyiben nem csupán a biztosító félt illeti a fizetendő összeg, hanem annak utódait is. Az emiitett kitétel tehát belmagyarázatokra adna okot, s igy elégséges, ha maradnak ezen szavak: „valamint az illető fél részére stb." Azonban ezen kifejezés „kárpótlási összeg" is zavart idézhet elő: mert nem mindig kárpótlási összegről van szó; az életbiztosító intézeteknél például nem kár téríttetik meg az életbiztosításnál, ugyanazért én mindenekelőtt a „biztosító" szót kihagyatni kérem, és hasonlókép e szót is „kárpótlás." Az utolsó tétel helyett, melyet a köz-