Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-87

87. országos iiiés deczember (7. 1869. 121 ezen törvénynek alkalmazására nézve kétség fordulhat elő. Azt, hogy alkotmányos polgárnak joga administrationális hatóság elhatározására bízathatnék, ezt az alkotmányos fogalmat maga a miniszter ur sem fogadhatja el. Alkotmányos polgár csak birája által Ítéltethetik el akár személyére, akár vagyonára nézve, s ez oly állítás, melyet e házban, nem hiszem, hogy valaki kétségbe vonna. T. ház! Nem arról van szó, hogyha valaki megtagadja az adót, ha fizetni nem akar, hogy azt mindig a biró elé kell idézni, hanem arról, hogy midőn, mint a jelen esetben, kétség támad, hogy vajon a törvény alkalmazása helyes-e vagy nem, azt nem lehet megtagadni a polgártól, hogy ő a bíróhoz folyamodhassák, vagy ha a végrehajtó hatalom érvényt akar szerezni ezen törvénynek, hogy ő is kénytelenittessék oda folyamodni. Szabad alkotmányos polgárt csak biró előtt kényszerithetni, hogy kötelességét tegye s ezt megtagadni annyit tenne, mint minden alkotmányos elvet megtagadni. Bizonyosan ismeretes lesz az igen t. pénzügyminiszter előtt egy egészen egyszerű, de következményeiben végtelen fontos adómegtagadási eset. Ez az adómegtagadási eset volt az, mely.ben kezdődött a Stuartok bukása, ez Hampton esete. Hampton megtagadta az adót, és erre nem azt tették — mert ott alkotmányosan jártak el, legalább még színével jártak el az alkotmányosságnak a Stuartok alatt is — mondom, nem azt tették, hogy adminisztrationális utón kényszeritették a megtagadókat az adók megadására, hanem a bíróság utján. Igaz, hogy semmirekellő volt a biró és elitélte Hamptont, de az alkotmányosságnak legalább színét megtartotta. Én tehát azt gondolom : ha átalánosan szólna ezen módositvány és nem tenné oda „concret esetekben:" még lehetne igazsága a miniszter urnák ; de miután concret esetekről van szó, concret esetekben pedig a törvény értelmezése egyedül a birót illeti: azt hiszem, lehetetlen el nem fogadni alkotmányos képviselő testületnek azon módosítást. (Helyeslés bal felől.) Várady Gábor: T. ház! Zichy Nándor gr. képviselőtársam egy észrevételére kívánok felelni. Hogy itt a törvénynek nem oly magyarázatáról van szó, mely a törvényhozás jogköréhez tartozik: igazolja maga a pénzügyminiszteri előterjesztésnek ezen 7-ik §-sa, melyben ezen jogot a pénzügyi és földmivelesi miniszterekre akarja ruházni. En nem tehetem fel a két miniszter úrról, hogy a törvényhozás ezen jogát magához kívánta volna vonni. Egyébiránt nem ismerhetem el a pénzügyminiszter ur azon állítását sem, mintha SimoKÉPV. H NAPLÓ 18|f ív. nyi Lajos b. tisztelt barátom a jövedéki bíróságok hatásköréhez kívánná utasítani az e feletti határozást. Hivatkozom az ő javaslatára: az ő javaslatában világosan az áll, hogy „illetékes biróság" itéli meg; pedig épen a mai napon hallottuk a pénzügjd törvényszékek ideiglenes fentartásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál a pénzügyminiszter ur kijelentését, melyet az egész ház elfogadott: hogy a jövedéki vagy a pénzügyi áthágások felett polgári bíróságok fognak ítélni; midőn tehát Simonyi Lajos képviselőtársam az „illetékes bíróságokról" szól, világosan csak a polgári bíróságokat érthette. Egyébiránt, t. ház! most a helyzet sokkal kevésbbé kedvező, miután eredetileg a miniszteri törvényjavaslatban ott áll ezen 7-ik §.; ha nem állt volna ott, még nem támadt volna bennünk oly aggodalom, mint most, miután egyszer ide tétetvén, azután ismét kitöröltetett: mert ezen eredeti 7-ik §. érteimébén legalább a pénzügyminiszter és a földmivelesi miniszter intézték volna el a vitás kérdést; most azonban mi fog történni, vagy mi történhetik? A pénzügyminiszter — nem mondom, a jelenlegi pénzügyminiszter ur, hanem bármely jDénzügyminiszter — rendeletet adhat ki, hogy ezen kétes eseteket ezentúl a pénzügyi közegek ítéljék el, és indokolt lesz ily rendelet, mert kihagytuk ezen 7-ik §-ot; melynél fogva az a pénzügy és kereskedelmi miniszter köréhez tartoznék. Ezen okoknál fogva, t. ház! én Simonyi Lajos b. képviselőtársam módositványát pártolom. (Helyeslés bal felől.) Tisza Kálmán: T. ház! A t. pénzügyminiszter ur beszédének egy részére kívánok felelni: azon részére, meryben azt méltóztatott mondani, hogy az alkotmányossággal, a parlamentális fogalmakkal nem egyez a miniszter közigazgatásai rendelkezései felett, valamely törvényszéknek adni Ítéleti jogot. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Ez esetben! Tisza Kálmán : Legelőször meg kívánom említeni, hogy oly országban, hol valódi parlamentálismus van, most és már régi időktől fogva elfogadott alkotmányos elv, hogy a miniszteri rendeletek törvényessége felett concret esetekben törvényszékek Ítélnek. Ez van Angliában. Ha méltóztatik miniszter ur megnézni az ausztriai Reichsrath által elfogadott törvényeket: ott is meg fogja találni a törvényszékek azon jogát, hogy a miniszteri rendeletek törvényessége felett ítélhessenek. De közelebb jővén hozzánk, bátor leszek az 1869-ki IV. törvényczikk 19. §-ára is fígyelmez16