Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-87
87. országos ülés deczember t7. 1868. 109 gosan kikerüli; ezt tehát ignorálni látszik, mintha az nem is léteznék. Azt hiszem, a t. pénzügyminiszter ur is el fogja ismerni azon állításomat, hogy ez nem oorrect eljárás, és szemben a szentesitett törvénynyel, nem alkotmányos, nem törvényes eljárás. Én nem akarom, t. ház, a 108. §. hatályát meghosszabbítani, mert részemről örömmel eonstatálom, hogy a t pénzügyminiszter ur indokolásában kifejezi a kormány azon szándékát, hogy a pénzügyi kihágások feletti eljárást is a polgári bíróságok bíráskodása alá kivánja adni; azonban egyátalában nem egyezhetném más részről abba, hogy a törvény világos rendelete, tehát a 108. §-ban megszabott zárhatáridö mellőztessék, és a pénzügyminiszter részéről tett egy szép Ígéretére a pénzügy- és igazságügyminiszterek ujolag ne utasíttassanak egy ide vonatkozó törvényjavaslatnak ugyancsak zárhatáridő alatt a törvényhozás elé terjesztésére. Erre nézve bátor vagyok javaslatomat a t. tíáz elé terjeszteni. A javaslat igy szól: „A pénzügy- és igazságügyminiszterek utasíttatnak, hogy a pénzügyi áthágások, valamint az azok feletti bíráskodás tárgyában akkép terjeszszenek törvényjavaslatot a képviselőház elé, hogy annak törvény erejére emelése után. a polgári bíróságok hatásköre, az 1870-ik év január első napjától kezdve, a pénzügyi áthágásokra nézve is kiterjesztessék." Megfelel ez, t. ház, a törvény azon rendeletének, hogy a miniszter urak zárhatáridő alatt utasíttatnak a törvényjavaslat előterjesztésére; megfelel ez továbbá a pénzügyminiszter ur indokolásának is, melynél fogva a pénzügyi áthágásokra nézve is polgári bíróságok bíráskodjanak, a mi — nézetem szerint — egy alkotmányos, jól rendezett államban másként nem is lehet. De végre ajánlja ezen javaslatom elfogadását azon érv is, hogy ha a t. ház és a törvényhozás szükségesnek látta 1868-ban a minisztériumot zárhatáridő alatt utasítani egy ide vonatkozó törvényjavaslat benyújtására: most, midőn azon idő óta több mint egy év telt el, és pedig minden látható eredmény nélkül, ezen zárhatáridőt elejteni — nézetem szerint — alig birna értelemmel. (Helyeslés a bal oldalon.) Bujanovics Sándor jegyző (olvassa Várady Gábor határozati javaslatát:) „A pénz- és igazságügyminiszterek utasíttassanak, hogy a pénzügyi áthágások, valamint az azok fölötti bíráskodás tárgyában akként terjeszszenek törvényjavaslatot a képviselőház elé, hogy annak tőrvény erejére emelése után a polgári bíróságok hatásköre 187l-ik évi január első napjától kezdve a pénzügyi bíróságokra nézve is kiterjesztessék." Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: T. ház! A mi Várady Gábor képviselő ur határozati javaslatát illeti: ő beszéde végén kiemelte, hogy ugyanazt kivánja, a mi indokolásomban foglaltatik. Annálfogva lényegre nézve különbség kettőnk közt nincs: mert én is azon nézetben vagyok, — a mit már e törvényjavaslat benyújtása alkalmával is kijelentettem — hogy az illetékes bíráskodást a pénzügyi ügyekben legczélszerübb lesz, a polgári bíróságok szervezése után, a polgári bíróságokra ruházni. Minthogy ezen nézpontja van a minisztériumnak is, nem látom ezen határozati javaslatnak szükségét. Erre akkor lenne szükség, ha a minisztérium kétségbe vonná azt; de 6 maga hozta azt javaslatba. De ezen határozati javaslatot ugy, mint itt áll, annyival kevésbé fogadhatom el,. mert akkor előbb ki kellene mondani, hogy a. polgári bíróságot 1871. január elsejéig szintén életbe kell léptetni, az pedig nem áll benne. Ha egyszer meg lesznek alakulva az uj bíróságok, igen természetesen következik, hogy a minisztérium a pénzügyi bíráskodást is azok kezébe fogja letenni. Miután e mellett fölösleges is a határozat, mert olyan fölött határoz, a mit a minisztérium kétségbe nem von, sőt a mit maga javasol, én azt részemről el nem fogadhatom. (Helyeslés a jobb oldalon.) Bobory Károly: T. ház! Midőn azon szabályokról van szó, melyek szerint a pénzügyi törvényszékek eljárnak, és melyek szerint az adó behajtatik, lehetetlen, hogy meg ne jegyezzem azt, hogy épen azon szabályok azok, a melyek a jelen adórendszert gyűlöletessé teszik. Midőn 1867-ben a t. minisztérium átvette az ország kormányát, akkor a t. minisztériumnak megadatott az indemnity arra, hogy az akkor a folyó 1867. évre a fenállott szabályok szerint szedhesse a már kivetett adót, sőt még a hátralékban levő adót is. Megvallom, t. képviselőház, abban, hogy a hátralékban levő adókat is felhatalmaztatott szedni a t. minisztérium, én nagy igazságtalanságot látok; de a mely menthető az által, hogy átmeneti korszak volt, és menthető az által, mivel ugyanazon fölhatalmazás azt foglalta magában, hogy az év végével kölcsönös leszámítások fognak történni, és az év végéig az uj adórendszer meg fog állapíttatni. (Ugy van! bal felől.) T. képviselőház! A mi magában igazságtalan, sőt tőrvény által el van kárhoztatva, t. i. mindazon adók, a melyek az absolut kormány alatt szedettek, azt semmi következő törvényhatóság meg nem szentesitheti és nem törvénye| sitheti. (Igás! hal felől.)
