Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-86

86. országos Más deczembor 16. 1869. nr az 1868-ik évi XLIX. törvényczikk rendeleteivel összehangzó képviselőházi határozatoknak engedelmeskedve, azoknak idejébeni végrehajtását ne csupán üres szavakkal és nem teljesített Ítéletekkel értéktelenitse, hanem azokat valóságos és tényleges végrehajtással és haladék nélkül is foganatosítsa ? és ha igen: „Adja okát, miért nem teljesítette ebbeli elodázhatlan kötelességét eddig? és mikor szándékozik ezt a valóságban teljesíteni 1 „Mi okozhatá végre, hogy az 1870-ik évi általa készített, és a képviselőháznak beadott országos költségvetéséből az abony-egri szárnyvonal építésére megkívántató költségeket még most se terjesztette mind a mellett is elő, hogy abba a hatvan-miskolczi, és az ebből kiágaztatott gyöngyösi szárnyvonal költségeinek összegét gondosan beigtatá ? " Elnök: Közöltetni fog a miniszter úrral, Ludvigh János: Több oldalról figyemeztettek, hogy azon megyékben, melyek Sóvárról látják el mindennapi sószükségleteiket, nevezetesen Sárosban, Zemplénben, és Szepesben, a közönség a só-készlet hiánya miatt 40 százalékkal drágábban kénytelen a sót fizetni, mint bevásároltatok nagyban Sóvárott. E tekintetben bátor vagyok interpellátiót intézni a pénzügyminiszter úrhoz. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa Ludvigh János interpellátióját): „Tudva van, sógazdag hazánkban a közönség az élet egyik legnélkülözhetlenebb czikkét, a sót, drágábban kénytelen fizetni, a mint az Európa valamennyi országaiban megvásárolható ; minthogy pedig a közönség a sónak nagy drágasága mellett, kormányától legalább is annyit igényelhet, miszerint a sómonopolium akként ne kezeltessék, hogy a sóárulás még egy másod monopólium üzletévé váljék, hanem hogy a közönség nevezetesen azon kárpáti vidék, mely sószükségletét csak Sóvárról fedezheti, azt mindenkor kellő mennyiségben, időveszteség és költséges formalitások nélkül, a törvényesen megszabott áron bevásárolhassa; „A só-monopoliumnak a detail üzlet általi súlyosbítását leginkább azon körülmény látszik okozni, hogy a só-raktárakban nincs elegendő készlet, és a kik azt megveszik, detail monopóliumot űznek, minek következtében a szegény ember a só fontját hét krajczárral fizetni kénytelen, tehát 40 százalékkal drágábban, mint Sóváron negyed mázsánkint árultatik: „Annálfogva indíttatva érzem magamat az igen tisztelt pénzügyminiszter úrhoz azon kérdést intézni: miként véli az adózóktól a sómonöpoliumnak a sókészlet elégtelensége bad kereskedésnek az általi megakadályozása miatt nehezített detail árulás terhét elháríthatni , miszerint a törvénynek és a fogyasztó közönség követelményeinek meg legyen felelve, és különösen a másod monopóliummá fajult fontonkinti sóárulás visszaélései a szabad kereskedés által megszüntetni?" Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Ezen kérdés, t. i. a sóvári sóárulás, nem először fordul meg a t. ház előtt. Még a múlt ülésszak alatt is történt ez iránt interpellatio és akkor bátor voltam előadni azon különös körülményeket, melyek épen a sóvári sóra nézve fenforognak. Midőn a sómonopolium iránt az országgyűlés az 1868-ik évben intézkedett, akkor a sóvári só árulására nézve csekélyebb ár vétetett fel, mint a máramarosira, t. i. azon kivételes ár, melyet bizonyos vidékek élveztek, meghagyatott Sóvárott, illetőleg a leszállítás aránylagosan megtétetett a sóvári sónál; ez tehát olcsóbb mint a máramarosi. Miután Sóvárott, hol a főtt só mennyisége az évenkinti termelésnek bizonyos meghatározott mennyiségén felül nem mehet, a vidék olcsóbban óhajtja venni a sót, mint a máramarosit, természetes, hogy annyi sót kiállítani nem lehet, a mennyit ama megyék kivannak. Minthogy a törvény kimondotta, hogy a só árulására nézve a szabadkereskedés elve állapittatik meg, azaz : az illető sóaknáknál az kap sót, a ki előbb jő; ennek az lett a következése, hogy néhány üzér az összes készletet megvásárolván, azt ama vidéknek drágább pénzen adták el. Mind a mellett, ha a törvényben a sóra nézve a szabad kereskedés elve van megállapítva, szükségesnek tartotta a minisztérium, mindjárt kezdetben ezen visszaéléseknek meggátlására a végből, hogy ama nagyobb árak leszállittassanak, felszólítani az illető megyéket, hogy közös tanácskozásban állapítsák meg, hogy a Sóváron évenkint termesztendő só miként és milyen mennyiségben osztassék fel. Es méltóztassék megnyugodva lenni, hogy mai napon Sóvárott a-, só-árulás akként történik, mint azon kedvezményben részesiüő törvényhatóságok közös egyetértéssel megállapították. Mást e tekintetben a minisztérium akkor sem tehetett, most sem tehet. Egyébiránt gondoskodás történt, hogy ezen vidékeken máramarosi só árultassék, és igy a ki sóvári sót nem kap, kaphat mármarosit, természetesen drágábban: mert a szállítási költségeket a máramarosi árhoz hozzá kell adni. Mivel pedig a népre nézve csak kedvező lehet, ha az ország egyes vidékein, ugy mint az az előbbi korszakban történt, a kincstár által jó mértékkel és máramarosi áron t. i. nem