Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-77

77. országos ülés november 30. 1G69. 44 J országgyűlésnek és magának a parlamenti kormánynak , hogy a kimutatások egyszersmind magukban foglalják azon tételeket, melyekből bebizonyul az, hogy a minisztérium fölhatalmazását tul nem lépte, s a bevételeket és kiadásokat a szerint. teljesítette. Épen azért (Bal felől zaj és türelmetlenség) ez csak ujabb érv arra nézve, hogy kiküldessék az a bizottság, mely a képviselőháznak biztosságot nyújtson arra nézve: vajon teljesitette-e a törvénynek arra vonatkozó rendeletét ? Szabad legyen ez alkalommal áttérnem Tisza Kálmán egy állítására. Ő t. i. a súlyt arra helyezte, hogy az országgyűlés által választott mód, vagyis inkább azon mód, melyet Justh József ur ajánlott, ezen mód által nem fog eléretni a gyökeres számoltatás azért, mert a kiküldött bizottságnak tagjai a többségből lesznek kiszemelve. Ez állítás, részemről azt hiszem, hogy tulbizonyit. Ha mindjárt a számvevőszék föl is fog állíttatni, a mint azt Várady Grábor indítványba hozta, akkor ez még e számvevőszék ellen is lenne alkalmazható, és igy a végletekben egyszersmind bizonyítana a parlamentálismus ellen. (Ugy van! jobb felől.) Nem mellőzhetem azt sem megjegyezni, hogy Tisza Kálmán képviselő ur nagy súlyt fektetett arra is, mintha a kiegyezés által az , országra nagyobb teher hárittatott volna, mint a tényleges állapot szerint megilletné. Ugy látszik, Tisza Kálmán képviselő ur talán nem egészen olvasta az 1867-ki előirányzatot, különben látta volna, hogy ott egy jelentékeny deficit is szerepel, mely deficitben foglaltatik bizonyosan azon rósz, melynek folytán állította a t. képviselő ur, hogy kevesebbet kell fizetnünk; tehát abból azon érvet kihúzni, hogy „mert 1867 — 68-ban kevesebbet fizettünk, mint később fizetünk, tehát a kiegyezés által tulterheltettünk volna", nem lehet. Nem akarok hosszabban szólni, csak azt akarom megjegyezni, hogy többen a t. túlsó oldalról súlyt fektettek arra, hogy a számadások a számvevőszék által gyökeresen megvizsgáltassanak, és e tekintetben épen nincs szükség arra, hogy elsiettessük a dolgot. Különösen Simonyi Ernő képviselőtársunk tette ezen nehézséget. Én, t. képviselőház, ugy veszem észre, hogy mi itt szerepet cseréltünk, t. i. Simonyi őszinte volt: kimondá, hogy miért nem viseltetik ő bizalommal a minisztérium iránt. Hogy ő ezt kimondá, bizonyosan oka volt rá, melynek, hite szerint, állni kell; ha tehát ezen föltevés áll, nem lehetett Simonyi Ernő képviselőtársamnak azon álláspontot foglalni el, hogy a minisztérium kezében még egyszer egy évre meghosszabitsa a KÉPV. H. NAPLÓ 18f!- in. • fölhatalmazást, mert, hogy a számvevőszék megj vizsgálja a számadásokat, arra még egy év kell, és ugy hiszem, hogy az ellenzék szerepét viszszük mi, a kik azt kívánjuk, hogy azonnal megvizsgáltassanak a számadások; ellenben az ellenzék követi azon szerepet , mely minket illetne meg, ha ugyan bűnösöknek éreznők magunkat. (Helyeslés, derültség jobb felől.) Én tehát azon nézetben vagyok, hogy ha ezen minisztérium ugy kezelte a dolgot, hogy bizalmat nem érdemel, és egyátalában visszaélt a hatalommal : akkor nem lehet annak egy évre meghosszabbítani fölhatalmazását; ellenkezőleg pedig, ha a kezelés olyannak fog bizonyulni, hogy megfelel a törvény rendeleteinek, akkor ismét méltán kívánhatja a minisztérium azt, hogy azon föloldás, mely őt megilleti, a ház részéről minél előbb megadassák. En tehát részemről pártolom Justh József képviselőtársam indítványát. (Helyeslés jobb felől.) Elnök : Akarja-e a t. ház a tanácskozást most folytatni? (Nagy zaj. Fölkiáltások: Most! Holnap! Elnök csenget. Halljuk as elnököt!) T. ház! Mint méltóztatnak tudni, én nem vagyok feljogosítva az ülést berekeszteni, ez a t. ház határozatától függ. (Fölkiáltások: Folytassuk holnap! Ma! Szűnni nem akaró zaj.) Ghyczy Kálmán: T. ház! (FölkiáUások jobb felől: Rendre! Nincs joga szóim! Ki következik? Hosszas zaj. Elnök csenget.) A kérdéshez akarok szólani. (Halljuk!) Méltóztatnak emlékezni, hogy a t. ház méltóztatott azon tekintetből, hogy a különféle bizottságoknak is idejök legyen munkálkodásra, elhatározni, hogy az ülések két óráig folytattassanak. (Fölkiáltások jobb felől: Nincs még két óra! Zaj.) Ha a t. ház ezen határozatot meg akarja változtatni, az ellen nem szólok; de mig ezen határozat áll, meg kell azt tartani, s azért ma nem lehet tovább folytatni az ülést. (Helyeslés a bal oldalon. Még nincs két óra! jobb felől. Zaj.) Simonyi Lajos 1>. (szólni akar. Fölkiáltások jobb felől : Napirendre! Szűnni nem akaró zaj.) Elnök (csenget); T. ház! En ugyan nem emlékszem a mostani ülésszak alatt hozott ilynemű határozatra, hogy az ülés mindenkor két óráig tartson; de én, mint előbb is mondottam, jelenleg is kijelentem, hogy ha a t. ház méltóztatik parancsolni, én az ülést bezárom : azonban, ha áll azon határozat, hogy az ülés két óráig tartson, nem áll jogomban az ülést bezárni, mert a mi óránk szerint még két óra nincs. (Zaj.) Simonyi Lajos b.: T. ház! (Zaj. Napirendre !) Madarász József: T. ház! (Zaj. Na| pirendre!) 56