Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-77

77. országos ölés november 30. 1869. 429 arról van szó továbbá, hogy a pénzügyminiszter ur, ki az ország vagyonát kezeli, mielőbb megfelelhessen azon vádakra, melyeknek czáfolása az országos hitel érdekében szükséges : mert nem hiszem, hogy oly országnak hitele lehessen, melyről ezáfolat nélkül azt állítják, hogy a pénzügyminiszter oly számadást ád be, melyet még vizsgálni sem lehet, a mint hogy azt Ghyczy Kálmán képviselő ur hasznavehetlen számadásnak nevezte. Bn tehát a halasztást az országra nézve károsnak, a pénzügyminiszter úrra a legnagyobb mértékben méltánytalannak tartom ; de azt hiszem, t. ház, hogy mindkét pártra nézve kívánatos és szükséges, hogy ezen számadások mielőbb megvizsgáltassanak : (A bal oldalra mutatva.) Önöknek azért, hogy vádjaikat mielőbb igazolják: nekünk azért, hogy alkalmunk legyen felmutatnunk, miszerint Magyarország pénzügyi helyzete kétévi kezdet után olyan, a minővel a kezdő államok közül Európában egy sem dicsekhetik; (Élénk helyeslés jobb, ellenmondás bal felől) hogy alkalmunk legyen bebizonyítani, hogy ezen kormány a király és nemzet bizalmára továbbra is érdemes, (Élénk tetszés jobb felől.) Ezért pártolom én Justh József t. barátom határozati javaslatát. (Élénk helyeslés jobb felől.) Vnkovics Sebő: Igen t. képviselő társunk Osáky Tivadar gr. az ő sajátszerű beszédében igen meglepő terreunumra lépett. 0 valósággal harczot izent az ellenzék alkotmányos állásának, ő a bizalmatlanságot és a gyanúsítást majdnem bűnnek bélyegezte. T. ház! Ha szorosan akarjuk vizsgálni a különböző alkotmányos pártoknak rendeltetését, azt fogjuk találni, hogy az ellenzék alapja igen is a bizalmatlanság, s ha ez igy nem volna, akkor az ellenzék lételének szüksége megszűnnék, mert mihelyt az egész ház teljesen, egészen egyetért a kormány iránti bizalomban, akkor abból csak az következnék, hogy az ellenzék is menjen át a kormánypárt soraiba. T. ház! Gr. Osáky Tivadar az ö különös . fölfogása szerint az ellenzék eljárását ezen kérdésben igen kíméletlenül megtámadja, sőt ha jól értettem szavait, ágyuütegeknek is nevezte. Ez különös dolog, ha visszaemlékezem a tanácskozást megkezdő érdemes tagtársam Ghyczy Kálmán képviselő ur beszédére, a ki valósággal a mérséklet hangján és szokott ékesszólásával szólott. (Zajos ellenmondás a jobb oldalon.) Már én nem tudom, ha Magyarország népének házában még az a hang sem mérsékelt, melyen érdemes tagtársunk Ghyczy Kálmán szólőtt: milyen hangon kellene itt beszélni ? Kétségkívül a szónoklatnak, mely e teremben tartatik, mindig valamivel nyersebbnek kell lenni, mint talán egy salonban szokás szólni. Egyébiránt, a mint mondom, a mérséklet és ékesszólás oly szokott tulajdona érdemes barátom Ghyczy Kálmán beszédeinek, hogy azokról említést tenni is fölösleges. De ha tekintjük is, t. ház, azon nagy fáradsággal párosult szorgalmat, melylyel összegyüjté a különböző számadási tételeket, azokat ősszehasonlitá, azokból következtetéseit voná, s hogy mint egy biztos tükröt állitá a nemzet szine elé, és ha tekintjük azt is, hogy ezt egy priváttag tette, és nem oly tag, kit hivatala kötelezett volna ezen munkára: akkor, én legalább, nem tarthatom vissza magamat azon egyéni személyes érzetem kijelentésétől, hogy érdemes tagtársam Ghyczy Kálmán ez alkalommal valósággal az ország háláját érdemelte ki. (Zajos éljenzés a bal oldalon.) De, t. ház ! én legkevésbbé sem kételkedem, hogy érdemes tagtársunk nem azon czélból tette az ő nehézségeit, hogy ezen nehézségek valósággal bevalósuljanak ; hanem tette azon óhajjal, melylyel mindenkor szoktunk aggodalmainknak kifejezést adni: hogy aggodalmaink eloszoljanak. Es igy ő is kétségkívül azon kívánsággal terjesztette azokat elő, hogy módot nyújtson most ezen nehézségek eloszlatására és legyőzésére. A kérdés köztünk, t. ház ! az, hogy melyik az az ut, mely ezen czélnak elérésére legbiztosabban és legkönnyebben vezet? Az én érdemes barátom maga részéről nem is tett indítványt e részben, hanem elfogadta azon javaslatot, meíyet ezen háznak pénzügyi bizottsága előterjesztett. De maga a pénzügyi bizottság sem javasolt valami ujat, az sem terjesztett elénk valami uj találmányt, hanem szerényen javasolja ezen t. háznak: fogadja el azt módozatul e számadások megvizsgálására, a mi mindenütt, a szabad nemzetek, alkotmányos törvényhozások körében, mint egyedül czélszerü, egyedül hasznos rendszer már elfogadtatott. Ezen rendszerrel szembe állíttatott azon indítvány, melyet én részemről másnak nem nevezhetek, mint egj rendkívüli módnak a számadások megvizsgálására. T. ház! A pénzügyi bizottság által javasolt módja a számtételek megvizsgálásának az, hogy bocsáttassák ezen tárgy mindenekelőtt egy fölállítandó számvevőszék munkálása alá. Némely érdemes tagnak ezen fölállítandó számvevőszék' minémüségére nézve a valóságtól eltérő nézetei vannak; némelyek ugy állitják föl, mintha annak nem volna más föladata, mint összeadni a különböző tételeket, megnézni, hogy jól van-e összeadva, levonva , úgyszólván nem volna más czélja, mint kiigazitani az errores calculi-t. Mások azt mondják, hogy ez hasonló az úgynevezett könyvvitelhez; én pedig csekély tapasztalatom folytán azt hiszem, hogy annak föladatasokkal magasabb, hogy nem csak a számok