Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-77
77. országos fiiés november 30. 1869. 427 gének és többségének véleménye, ngy szintén a Ghyczy Kálmán igen t. képviselő ur által beadott határozati javaslat, főleg egy még nem létező, magában mindnyájunk által szükségesnek ismert állam-institutióra, t. i. az államszámvőszékre fekteti a fősúlyt és igy mellőzi a positiv fenálló törvényt. A második lényeges eltérés az, hogy mig az én igen t. barátom Justh József által beadott határozati javaslat szerint az 1870-ik évi költségvetés megállapítása és helyes tárgyalása keresztül vihető, addig a többi indítvány elfogadása esetében az aligha eszközölhető, miután hiányzik az egyedüli és úgyszólván legtermészetesebb alap, t. i. az utolsó év bevételeinek és kiadásainak számszerinti és meghatározott kimutatása. E két ok, nézetem szerint, elegendő lenne arra, hogy a t. ház Justh József határozati javaslatátfogadja el: mert az, meggyőződésem szerint, törvényes szempontból szabatos, administrativ szempontból pedig czélszerü. Ezen meggyőződésemben ugyan esaknem megingatott igen t. barátom Várady Gábor, ki szombaton tartott beszédében határozottan azt állitá, hogy ezen határozati javaslat ellenkezik először önmagával, ellenkezik a törvénynyel, ellenkezik a háznak eddig hozott határozataival. En megvallom, ha csak egyikét is ezen tételeknek képes lett volna bebizonyítani, soha sem szavaztam volna ezen határozati javaslatra, sőtmint ismerem igen t. és régi barátomat Justh Józsefet, ő maga lett volna első, ki ez esetben visszavonta volna indítványát; de Várady Gábor képviselő ur ezen három tétel bebizonyításával adósunk maradt. A Justh József t. barátom által beadott határozati javaslat két részből áll. Az első részben egy héttagú bizottságot javasol kiküldetni a végből, hogy az vizsgálja meg a számadásokat és tegyen jelentést a háznak arról: megtartotta-e a pénzügyminiszter az 1867-ki márczius 2-ki határozatát a háznak? megtartotta-e az 1868. évi XXVIÍI-ik törvényczikk rendeletét ? nem lépte-e tul a törvény 24-ik fejezetében körülirt tételeket ? behajtotta-e a törvényes adókat ? nem voltak-e oly bevételei, melyeknek behajtására felhatalmazva nem volt ? Justh József t. barátom azonban maga is észrevette, hogy ez nem egyéb mint a számadásoknak alkotmányos jogi szempontból megvizsgálása; és határozati javaslatának második részében az államszámszéket indítványozta felruházni annak teljesítésével, hogy ezen zárszámadásokat pontosan és rendszeresen megvizsgálja. Hol tehát az ellentétek ezen határozati javaslatban? ón azt épen oly kevéssé tudtam fölfedezni, mint nem volt képes Várady Gábor képviselő nr azt bebizonyítani. (Valaki a szélső bal oldalon: Be volt képes!) Arról, hogy ezen határozati javaslat a törvénynyel nem ellenkezik, hosszasabban nem szólok, ezt az előttem szóló megczáfolhatlanul bebizonyította. Fölolvastatott a törvény, mely oly világosan szól, hogy azt csak az nem érti meg a ki nem akarja; a ki pedig nem akarja, azt kényszeríteni nekem nem áll hatalmamban. Nem akarok Tisza Kálmán képviselő urnák azon, nézetem szerint, kise tulszigoru kitételére bővebben válaszolni, mely szerint mi, kik ezen határozati javaslatot pártoljuk, ez által az 1848-ki törvényeket ki akarnók játszani; csakis annyiban kívánok neki válaszolni, hogy én tökéletesen igazat adok a tisztelt képviselő urnák, hogy az 1848-ki törvényhozásnak egyátalában nem lehetett szándéka az. hogy ezen törvények kijátszassanak; de viszont megengedi nekem a t. képviselő ur, ha azt mondom, hogy az 1848-ki törvényhozóknak az sem lehetett szándékukban, hogy ezen törvények meg ne tartassanak, (Élénk helyeslés jobb felől. Mozgás a bal oldalon), és hogy átalában az igen tisztelt ellenzék, mely a jelen esetben e törvényeket mellőzni óhajtja, (Ellenmondások a bal oldalon) és egy, még csak hozandó határozatra hivatkozik, nincs jogosítva arra, hogy minket a törvény kijátszásával vádoljon, mikor épen tényleges törvényre támaszkodva védjük saját nézetünket. (Helyeslés jobb felől.) Ezúttal még Simonyi Ernő képviselő urnák szeretnék válaszolni, ki igen kényelmetlenül érezte magát az 1848-as zászló alatt, mert a nélkül, hogy valaki vádolta volna, oly vádra felelt, melyet legalább föl nem hoztunk. Azt mondta ugyanis, hogy a jobb oldal azzal vádolja az 1848-as pártot, hogy miért nem tartja meg a 48-ki törvényeket? Megvallom, végig hallgattam, és pedig nagy figyelemmel ezen vitatkozást, de egy szóval sem hallottam azt, hogy ezen részről valaki ezzel vádoltatott volna. Miután itt anynyira divatba jöttek a franczia idézetek, engedje meg a t. ház, hogy én is idézzek egy közmondást, mely igy szól : „qui s'excuse s'accuse." (Derültség. Helyeslés jobb felől.) Legnehezebb volt azonban, nézetem szerint, azon meggyőződést föntartani, hogy ezen határozati javaslat ellenkezik a képviselőház eddig hozott határozataival, mert ekkor meg kellett volna vizsgálni a ház valamennyi határozatát, és Várady Gábor képviselőtársam igen nagy szolgálatot tett volna nekünk, ha fölmutatta volna azon határozatot, melylyel ellenkezik . . . Várady Gábor: Fölolvastam! Tóth Vilmos: ... de ezt nem tevén, én kénytelen vagyok minden tiszteletem daczára 54*
