Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-77
77. országos Ölés november 30. 1869. 4.IQ hiányosak. E tekintetben csak egy példát fogok felemlíteni: azon intézkedését a házszabályoknak, mely nem engedi meg a képviselőnek, ha nem akar szavazni, hogy azt kijelentse, hanem el kell távoznia. Ebből azon inconsequentia következik, hogy a képviselőnek ki kell mennie, igy az a távollévők sorába jön, és akkor rendesen azt mondják, hogy nem volt itt. A másik hiány az, hogy ha, nűnt a jelen esetben, a képviselő nincs jelen, akkor, midőn a miniszter felei interpellatiójára, akkor elveszti jogát észrevételeit megtenni ezen interpellátióra, és akkor az interpellátió elveszti czélját, és semmi értelme sincs. Én azt hiszem, a mint megtette a képviselő interpellátióját, az többé nem az ő, hanem a ház interpellátiója: mert könnyen megtörténhetik, hogy az interpelláló akkor, midőn a miniszter felel, nincs jelen, s a határozat értelmében meg van fosztva az ily képviselő attól is, hogy észrevételeit megtehesse. Én tehát azt kívánom: tartassák fön az interpellálónak legalább azon jog, hogy, ha nincs jelen akkor, midőn a miniszter interpellatiójára felel, arra észrevételeit megtehesse azon ülésben, melyen legelőször megjelenik, ügy hiszem, e kérés oly méltányos, hogy a t. ház azt nem fogja megtagadhatni. Jámbor Pál jegyző (olvassa a határozati javaslatot.) Elnök: Ki fog nyomatni, kiosztatni és napirendre tűzetni, Román Sándor: Van szerencsém több tófalvi lakosnak kérvényét bemutatni, kik az ellenök hozott harmadbirósági Ítéletet megsemmisíttetni és az egész pert a jelenlegi magyar királyi euria legfőbb itélőszékhez felterjesztetni kérik. Átadom ezen kérvényt s a hozzá csatolt periratokat azon czélból, hogy azon t. képviselők, kik e pert tanulmányozni akarják, abból kellő tudomást meríthessenek. Elnök: Ezen kérvényt a kérvényi bizottsághoz kívánja a képviselő ur utasíttatni? Megvallom, hogy nem értettem. Komán Sándor : Igen is, ahhoz kérem áttétetni. Elnök: E szerint e kérvény egyszerüeD a kérvényi bizottsághoz tétetik át. Kollár Antal: T. ház! (Halljuk!) Régi, már e házban is előfordult eset iránt vagyok bátor egy kérdést intézni a pénzügyminiszter nrhoz. (Halljuk '.) (Olvassa interpellatióját): „Esztergám városától 1861-ik évben az akkori bécsi kormány által jogalap nélkül katona erővel elvett és a magyar kormány által 1867-ik évben átvett 59,965 frt 50 kr. értékű államkötvények a tulajdonos városnak miért nem adatnak vissza]" Az indokolást fentartom akkorra, midőn a pénzügyminiszter ur válaszolni fog. Jámbor Pál jegyző (újra fölolvassa Kollár Antal interpellatióját.) Elnök : Közöltetni fog a pénzügyminiszterrel. Harkányi Károly : Van szerencsém Szerencs városa és vidéke lakosainak kérvényét a ház asztalára letenni, melyben Zemplén megyének Alsó-Hegyalja és Harangod vidéke, részére külön törvényszéknek Szerencs városában leendő fölállítását elhatároztatni kérelmezik. Elnök : A kérvényi bizottsághoz utasíttat ik. Gorove István közgazdasági miniszter : Németh Albert képviselő ur a következő interpellatiót, illetőleg iuterpellatiókat intézte hozzám: „Van-e tudomása a miniszter urnák Heves megye tiszanánai postaállomásán törtónt 6000 forintot tartalmazó levél elsikkasztásáról ? és van-e tudomása Török Sándor jelleméről, múltjáról, képességéről ? stb.; továbbá történt-e nyomozás, sminő stádiumban van az?" Igen is, t. képviselő ur, nekem van tudomásom azon postaügyről, mely interpellatiójára alkalmat nyújtott. Deutsch Gábor és József pesti kereskedők folyó év augusztus 20-án hatezer forinttal terhelt levelet adtak fel megbízottjuk Neumann Gyula czime alatt, a tiszanánai postára intézve. Később, néhány hét múlva, e kereskedők felszólítást intéztek a posta-igazgatósághoz a miatt, hogy ezen hatezer forintos levél a tiszanánai posta által megbízottjuknak, Neumann Gyulának, állítólag nem kézbesittetett. E felszólítás következményének természetesen annak kellett lenni, hogy a posta-igazgatóság részéről a vizsgálat e postaügyben elrendeltetett. E vizsgálat eredménye azonban az lőn, hogy a tiszanánai postamester Török Sándor előmutatta azon leadási vevényt, vagy mint nevezni szokták: recepisset, mely által igazoltatik az, hogy ő Neumann Gyulának a hatezer forintot tartalmazó levelet augusztus 24-én kézbesítette. Előmutattatott ezután a panaszlók megbízottjának, Neumann Gyulának, saját aláírásával erősített nyugtája, ki az aláírást nem tagadta, sőt elismerte, hogy az csakugyan saját kezeirása; azonban daczára ez elismerésnek azt állította, hogy ő nem a hatezer forintos levelet kapta meg, hanem azon hiedelemben irta alá a leadási vevényt vagyis az úgynevezett postai nyugtát, mintha ő a mellett ajánlott levelet kapott volna, a posta mester azonban neki mégis nem ajánlott, hanem csakis egyszerű levelet kézbesített. Neumann erre a postamestert állítólag figyelmeztette is, a ki azt feleié : hogy ajánlott levél nem is érkezett az ő czime alatt, és igy ő más le53*
