Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-76

76. országos ülés november 29. 1869. 399 exehequer-re és sokszor az összes minisztériumra is appellálni. És joga és kötelessége volt annak idejében erről jelentést tenni. Azonban, miután mindennek daczára mégis volt a régi angol eljárásban némi hasonlatosság azzal, a mit Justh képviselő ur indítványoz, meggyőzte őket az élet, hogy ez eljárás nem helyes, és 1866-ban alkottatott egy törvény, mely 1867. ápril 1-én lépett életbe, mely e kérdést véglegesen rendezi; és ezen törvény rendezvén , azon úgynevezett Board of Auditot ennek teszi kötelességévé mindenekelőtt első sorban — mint a pénzügyi bizottság a számvevőszékre nézve kívánja megvizsgálni a számadásokat, még pedig nem csak számtételeikre nézve, hanem alkotmányos és törvényes szempontból is; megvizsgálni megfeleltek-e a megszavazott budget tételeinek ? megvizsgálni, vajon a virement nem ment-e tul az adott engedélyen? megvizsgálni, hogy a hol tulment, mivel vannak, és vannak-e átalában kellőleg indokolva a változtatások és tulhaladások ? és ezen így megvizsgált számadások és a Board of Audit által készült összeállítások, annak mindezen tárgyakra kiterjedő véleményes jelentésével a General-Controlor et Auditor által jutnak a képviselőház állandó számvevő bizottsága elé, mely ezek alapján és az ezen igy lefolyt vizsgálat utján terjeszti be véleményét a háznak. Ilyen eljárás az, mely ott ma gyakoroltatik, s ennek megfelelő eljárás az, melyet a pénzügyi bizottság javasol. Es én most azt kérdem, ha csakugyan valamely más ország intézményére akarunk figyelemmel lenni, mi kötelességünk? az-e, hogy azon intézkedéseket akarjuk, még pedig azokat is csak hiányosan követni, melyeket a tapasztalás roszszaknak bizonyított ? vagy pedig azokat, melyek a tapasztalás folytán roszaknak bizonyultak helyett mint jók állíttatnak elénk? Én azt tartom, ez utóbbit kötelességünk követni. (Helyeslés bal felől) Egyébiránt, bátorkodom kérdeni az igeo t. pénzügyminiszter úrtól, hogy ugyan mit mondana ő, ha valamely számadással megbízott tisztje egy szép napon hozzá belépve, azt mondaná neki: „itt van uram a számadás két évről, tekints belé és aztán ments fel, ha azután tetszik, holnap vagy holnapután, amint akarod, vizsgáltasd meg." Azt gondolom, legelőször is elnevetné magát, (Derültség) azután meg megharagudnék rá, hogy bolonddá akarja tenni, (Derültség) és végre nem egyeznék bele. Pedig a t. pénzügyminiszter ur ez esetben csupán saját vagyonáról levén rendelkezés, beleegyezhetnék, joga volna rá; de képviselőnek, kinek nem saját vagyonáról, hanem az ország vagyona irányában kötelességéről van szó, ilyeube beleegyeznie nem szabad. (Helyeslés bal felől.) Azt is kérdem, mit gondol a t. ház, vajon mi történnék, ha eszébe juthatna, — és bocsánatot kérek a megnevezendő nagy államférfiaktól, hogy ezt még lehetség gyanánt is fölveszem, ha eszébe juthatna, mondom, egy Disraelinek, egy Gladstonenak az angol alsóház előtt megállani és követelni olyat, mi itt követeltetik? Követelni , hogy számadásnak tekintessék egy kimutatás? követelni, hogy számadás gyanánt ismertessék el egy miniszteri nyilatkozat? követelni, hogy a rendes számvevőszék elkerülésével történjék a fölmentés; követelné vagy nem követelni, hanem kijelölni még azon kérdéseket is, melyekre a vizsgálat, melyet a ház teljesítene, kiterjedjen ? vajon mit méltóztatnak gondolni, mi történnék ott, ha ez G-ladstone vagy Disraelinek eszébe jutna? Meg vagyok győződve, nem történhetnék egyéb, mint az, hogy ha egy órával ezelőtt még a legnagyobb bizalommal találkozott a házban, e bizalmat elvesztené és nem maradna 24 óráig a kormánypadokon. (Helyeslés a baloldalon.) lónyay Menyhért pénzügyminiszter: ügy van! Tisza Kálmán: Azt méltóztattak közbemondani, hogy hiszen e számadások megvizsgálásának elkerülését senki sem fogja követelni. Engedelmet kérek, de követeli; követeli pedig azért, mert követelik azt, hogy a ház a zárszámadások irányában előbb határozzon, mint a zárszámadások vizsgálatát a számvevőszék megteszi ; már pedig azt mondani: előbb jöjjön létre a határozat vagyis a fölmentés, és azután vizsgáljuk meg a zárszámadásokat, már ez annak elkerülése és kijátszása. (Helyeslés a bal oldalon.) En, t. ház, ezeknek alapján pártolom azon nézetet, mely a pénzügyi bizottság többségének véleményében tökéletesen egyetértőleg a kisebbséggel elmondatott; azonkívül pártolom még azon hozzátételt is, mely a kisebbség véleményében az 1867-ki számadásokra nézve foglaltatik, és pártolom Ghyczy Kálmán elvtársam javaslatát, melynek nincs más czélja, mint sürgetni azon időpont eljöttét, midőn a pénzügyi bizottság azon kifejezett véleményének eleget tenni lehet, azaz: sürgetni egy független, hatáskörében meg nem bénitott számvevőszék fölállítását. (Helyeslés bal felől.) Az mondatik, t. ház, hogy ezen az utón nem lehet a törvények rendeletének eleget tenni, föl is olvastatott — én tehát nem olvasom föl —- az 1848-iki III. törvényczikk 37-ik §-a, és fölolvastatott az 1867-iki X. törvényczikk. Mellékesen megjegyzem, de nem fektetek súlyt rá, hogy az 1848-iki IH. törvényczikk 37. §-a nem