Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-76

76. országos ütés november 29. 1869. 393 nyes szempontból ellenvetései, ha azon nézetből indulna ki, hogy azon fegyveres ellenállás által, mely Dalmátia egy részében a védtörvény ellen kitört, a belrend és biztonság megzavarva nincsenek; ós én nem teszem föl, hogy ezt bár ki állítaná, legkevésbbé tisztelt barátom, ki, miután hosszú éveken át a politikai mozgalmakat figyelemmel kisérte, igen jól tudja, miként, ha a birodalom határain kitört zavarok komoly aggodalomra okot nem nyújtanak, ezt annak köszönhetjük, mert a magyar-osztrák birodalom ellenei tudják, miként minden megtámadás, mely bár ki által, a birodalom bár mely része ellen iráüyoztatik, a birodalom mindkét államterületének összes erejével fog találkozni. (Élénk helyeslés.) S ennyiben Miletics Szvetozár képviselő urnák aggodalma, hogy a jelen eset praeeedenst fog alkotni, csakugyaa alapos. (Tetszés.) A praecedens abban áll, hogy valamint a jelen esetben, midőn a birodalom oly részében, mely tényleg annak lajtántuli államterületéhez tartozik, magyar ezredek működnek, s ott azok, kik talán a sértett nemzetiség ürügye alatt elcsábítva, a törvényeknek ellenszegülnek, magyar ezredekkel is találkoznak: ugy hasonló esetben mi ugyanezt követeljük a birodalom másik felétől is, mely minden esetben, midőn Magyarország területének épsége vagy alkotmánya bár ki által megtámadtatott, annak védelmére épen ugy kötelezve van, mint a jelen esetben Magyarország, s mely e kötelességét ép ugy fogja teljesíteni; (Élénk hoszszas helyeslés) de én ugy vagyok meggyőződve, hogy ebben azok, kik Magyarország területi épségét és alkotmányos szabadságát föl akarják tartani, kik közé Miletics Szvetozár képviselőtársunkat is számítom, aggályokra okot nem fognak találni. (Tetszés.) T. barátom Vukovics Sebő beszédében, melylyel interpellátióját indokolta, még azon aggodalmat fejezte ki, hogy a magyar ezredeknek ily módoni fölhasználása által a magyar nemzetiség iránti gyűlölet gerjesztetik. Egyetértek t. barátommal, miként léteznek emberek, kik csakugyan ezéljokul tűzték ki, hogy a magyar nemzet ellen gyűlöletet terjeszszenek, s hogy a vitézség, melylyel honfitársaink itt is harczolnak, e közben kétségen kívül nem fogja nevelni népszerűségünket. De t. barátom is bizonyosan egyetért velem, hogy léteznek körök, melyekben a magyar nemzet kedveltté magát csak akkor teheti, ha megfeledkezve legfontosabb érdekeiről, önmaga saját megsemmisítésén dolgozik, és hogy a népszerűségnek azon neme, melyet csak azáltal lehetne elérni, ha törvényesen elvállalt kötelességeinket nem teljesitenők, a magyar nemzetre nézve, már jelleménél fogva, mindig elérhetetlen fog maradni. (Élénk hosszas helyeslés.) KÉPV. H. NAPLÓ 18ff m. Zichy Sándor gr.: T. ház! Igen t. miniszter urnák válaszából azt értettem, hogy minapi interpellátióm némileg tán máskép is értelmeztethetnék, mikép azt magam értettem; így tehát, hogy minapi interpellátiómnak megadjam azon értelmezést, melylyel az bírt, bátor vagyok miniszter ur válaszára néhány megjegyzést tenni. Az én interpellátióm czélja egyedül csak az lehetett és csak az is volt mindenek előtt, hogy kifejezze azon méltánylást és azon nyomatékot, melylyel a dalmát viszonyok mielőbbi és minél gyorsabb rendezése átalában előttünk bir. E kérdés fontos a birodalomra nézve, és kivált ránk nézve: annak rendezése nem csak piílanatilag igényli a rend helyreállítását, hanem jövőre is kívánatossá teszi, hogy a helyzet a maga átalános keretébe járuljon, és a magyar politika érdeke ez irányban érvényesíttessék. A mennyiben t. miniszter ur válaszából megértettem, hogy a minisztérium valamint a helyzet fontosságát méltányolja, ugy minden politikai, anyagi és erkölcsi befolyását a helyzet javítására irányozni szándékozik, az interpellátiómra adott válaszában egyelőre tökéletesen megnyugszom. (Helyeslés jobb felől.) Vukovics Sebő: Én csak két részletére kívánok észrevételt tenni, t. ház, azon erélyes előadásnak, melyet t. barátomtól hallani szerencsénk volt. Legelőször is azt emiitette, hogy tán nem volna tanácsos egyelőre tudakozódni azon intézkedések minősége felől, mely intézkedéseket a kormány szükségeseknek tart a dalmát zendülés elnyomására. így téve e kijelentést, én megvallom, hogy azt némileg homályosnak látom, mert nem érzem meg belőle, hogy meryik kormány az, mely ez intézkedéseket teszi : vajon a magyar kormány-e, vagy pedig az osztrák császárság kormánya? Ha a magyar kormány tett intézkedéseket e tekintetben, akkor megkülönböztetném azokat, melyek a részletekre vonatkoznak, melyek által a zendülőket meg kell lepni; ezeket kétségkívül magam is azok közé soroltam volna, melyeknek előleges kihirdetése nem volna tanácsos, nehogy a működés sikere kijátszassék, és megkülönböztetném magát a politikát, melyből a kormány kiindul. Ez kétségkívül azon körbe tartozott volna, melyre nézve a kormánynak kötelessége lenne, az országgyűlést fölvilágosítani. (A bal oldalon: Igaz!) Elismerem, a t. miniszter ur Magyarország állásáról is teljes buzgósággal beszélt; de hasonló buzgósággal átkarolta ő felsége birodalma másik felének érdekét is. Ebben őszintén megvallva, van némi különbség köztem és ő közte. (Halljuk!) A pragmatica sanctióból kifolyó kötelességeinket én is hiven kívánom teljesíteni; de a mi magát az 50