Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-75
75. országos illés november 27. 1869. 389 melyet Justh képviselőtársam benyújtott. (Helyeslés balról.) Hanem engedje meg a t. pénzügyminiszter ur, hogy hozzá tegyem, (Halljuk!) miszerint a jónak van egy nagyobb ellensége: a rósz. En Justh képviselőtársam javaslatát rosznak tartom. Eosznak tartom pedig három okból: mert ezea javaslat ellenkezik magamagával, ellenkezik a törvénynyel, ellenkezik ezen háznak minden ide vonatkozó határozatával. (Halljuk!) Ezen javaslatban egy hét tagú bizottság •— még csak nem is szakbizottság — hozatik javaslatba, hogy az 1867-ik évi bevételekről és kiadásokról szóló kimutatást, és az 1868-ikévi zárszámadásokat tárgyalás alá vegye; és ezen kívánságnak indokolására hivatkozik az 1848-ki III. törvényczikk 57. §-ára, hivatkozik az 1867-ik évi X. törvényczikkre, és hivatkozik a háznak 1867. évi márczius 2-án hozott határozatára. Az 1848. évi III. t. CZ. o. §~cl £t számadások megvizsgálásáról szól, bárminő kimutatásnak tárgyalása sehol ezen törvényben elő nem fordul. Ugyanígy szól az 1867-ki X. törvényczikk, mely az 1868. IV. törvényczikk gondolom 6-ik §-ának módosítását tartalmazza. Az 1867. martius 2-án hozott határozata e háznak az igen t. pénzügyminiszter ur által részben felolvastatott; azonban miután ő azon határozatnak csak egyik, t. i. az ő nézetének megfelelő részét hang súlyozta, engedje meg a t. ház, hogy én is külön hangsúlyozzam azon határozatnak végső részét, mely igy szól: „A begyült pénzeket az ország közigazgatási kiadásaira s az országgyülésileg megállapítandó közös költségekre fordítja a folyó év lefolyása után azonnal adandó számadás és kölcsönös számítás mellett." Méltóztassanak most ítélni, hogy minő joggal hivatkozhatik az előttünk fekvő határozati javaslatban Justh képviselő ur azon határozatra, melyben az ő javaslatának semmi nyoma. Yalóban, t. ház, kellemetlenül hat rám, midőn egy ily nagyfontosságú ügyben beadott határozati javaslatban, melyet, ugy látszik, a ház egy része pártolni kíván, a törvénynek és a ház határozatainak valóságos értelme mistifikáltatik. (Ohó! jobb felől) Azonban ellenkezik Justh képviselő ur határozati javaslata magával a törvénynyel, mert mint már több izben elmondatott, a törvényben mindenütt rendes számadásokról van szó és csak ilyen számadások képezhetik a megvizsgálás tárgyát, nem pedig oly kimutatások, melyekre nézve a pénzügyminiszter ur sem mondotta, hogy azok rendes számadások értékével birnak, de nem is mondhatta azt, mert különben nem pártolhatná Justh képviselő nr határozati javaslatát, mely 1867. évre nézve csak kimutatásokat kíván megvizsgálni. De leginkább ellenkezik ezen javaslat a t. ház múlt évi október 2-án hozott határozatával, a mely határozat az 1869-ki költségvetés előterjesztésének szüksége felett folyt tárgyalás alkalmával hozatott, s igy szól: „Az 1869-ki költségvetést, az 1867-ik évi államszámadásokkal (tehát nem kimutatásokkal) egyetemben mielőbb terjeszsze a minisztérium a ház elé." És itt megjegyzem, hogy azon tétel, hogy t. i. az 1867-iki államszámadásokkal egyetemben terjesztessék elő a költségvetés, az ellenzék részéről, név szerint pedig gr. Ráday László képviselő barátom által tett módositvány következtében ékeltetett be, miután a t. ház azt egyhangúlag elfogadta. A kormány; a pénzügyminiszter ur elismerése szerint is a ház e határozatának mostanig sem tett eleget: nézetem szerint tehát nincs a javaslatnak, és nem is lehet más czélja, mint az 1867-ik évre beterjesztett kimutatásokat illetőleg, legalább ez idő szerint felmentést adni a pénzügyminiszternek. Ha én e javaslat ezen intentiójára nézve legkisebb kétségben lettem volna is, tökéletesen meggyőzött engem erről pénzügyminiszter ur, ki egész ünnepélyességgel kijelentette, hogy ő erre nézve absolutoriumot kivan. (Nem áll! jobb felől.) Nem azt értem t. ház, hogy ma, hanem, hogy e héttagú bizottság előterjesztése után kívánja az absolutoriumot. Azonban e javaslatnak sokkal fontosabb része az, mely az államszámvevőszékre vonatkozik. Két törvényjavaslat van az államszámvevőszék felállítására nézve, a t. ház illetőleg, a pénzügyi bizottság előtt: és ime! a helyett, hogy e törvényjavaslatok tárgyalása sürgettetnék, mielőtt tárgyalása megtörtént volna, már az államszámvevőség hatásköre bizonyos teendőkre nézve megszabatik, és igen szűk marokkal, kisebb körre szorittatik. Kétségtelen igaz, hogy azon teendők is, melyek a javaslatban foglaltatnak, az államszámvevőség jogai és kötelességei közé tartoznak. Azonban, ha egy önálló, egy független államszámvevőséget akarunk létesíteni, akkor ezen államszámvevőszéket nem csupán a javaslatban foglalt kötelességek és jogok illetik meg, nem csupán az, hogy a számtételeket vizsgálja meg, és hogy az előterjesztett adatokat egymással egybehasonlitsa ; hanem van hatáskörének egy sokkal fontosabb része, melyet a javaslat gondosan elhallgat: az t. i. hogy megbírálja, hogy az illető minisztériumok a nyert meghatalmazvány vagy a megszavazott költségvetés korlátait mennyiben lépték át, vagy mennyiben maradtak meg azon korlátok között. Ezek szerint ezen javaslatnak, ha elfogadtatnék, nem volna más következménye, t. képviselőház ! mint, hogy a felállítandó számvevőszék életbe léptetése előtt, annak hatáskőre, annak legnevezetesebb joga megnyirbáltatnék és
