Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-75

ggg 75. országos ülés november 27. 1869. folytán gyakorlatban volt eljárás szerint fogja folyókká tenni.* Ennélfogva a minisztérium kötelességének ismerte az 1866-ik év végével, még az előbbeni kormányzat által, Magyarország közigazgatási költségeire előirányzott tételeket miniszteriumonkint fölosztani, s azoknak folyóvá tételéről gondoskodni. Az ezelőtt 14 hónappal bemutatott kezelési számadás kimutatá, hogy előirányozva volt Magyarország beligazgatási költségeire öszszesen 64,684,128 frt, igénybe vétetett pedig: 61,813,155 frt 24 Va kr.; tehát a számadási eredményekből igen könnyű lesz a bizottságnak véleményt adni arról: vajon az ország beligazgatási költségeinek fedezésénél a minisztérium tullépte-e fölhatalmazását vagy nem ? A számadások határozottan azt bizonyítják, hogy a minisztérium nem csak megmaradt annak korlátai közt, sőt még nevezetes összegeket is takarított meg. Fordulnak azonban elő egyes tételek, melyek az 1867-ki előirányzatban nem foglaltathattak, s melyekre nézve tehát a bizottságnak lesz a föladata, hogy véleményt adjon: vajon a minisztérium, ezen tételekre nézve fölmentessék-e, vagy nem? így például nem volt előirányozva a koronázási dij és költségek, melyről azonban törvény rendelkezik; nem volt előirányozva — mert nem is lehetett — az országgyűlésnek költsége, mely 851,497 frt 50 krt tett; nem volt továbbá előirányozva az országház épitési költsége, mely 100,854 frt 20 krra ment, mely összegek a megtakarított összegekből födöztettek. Továbbá kitűnik a számadásból, hogy e fönebb említett fölhasznált összegben a rendes közigazgatási költségek közt fordulnak elő egyes tételek, melyek hasonlókép nem voltak előirányozva, miután az 1867-ki előirányzatban azokról gondoskodni nem is lehetett, de azért a törvényben alapulnak. Ilyen például a miniszterelnökség, melynek költségei 113,969 frt 56V

2 krra mennek, továbbá az ő felsége személye körüli minisztérium, mely 1867-ben 48,315 frt 57 krba került. Azonban mindezen kiadások teljesen indokolhatók, s nem is tartok attól, hogy azoktól az országgyűlés helyeslését megvonná, mert a minisztérium a nyert fölhatalmazásnak korlátait tul nem lépte. A harmadik kérdés, mely iránt véleményt adni szükséges, vonatkozik a közős költségekre ; a engedjen meg Ghyczy képviselő ur, hogy ezen pont iránti nézeteimnek elmondása előtt megjegyzést tegyek azon állítására, melyből azt következteté, hogy az 1867-ki kezelési kimutatás, melyet előterjesztettem, nem is számadás, miután abból 51 millió 386 ezer 978 frt 56 kr hiányzik. Ha a t. képviselő ur, mint fölteszem, beszédemet végig olvasta, figyelmét bizonyára nem kerülte ki, hogy ezen összegről is szólottam. Engedje meg, hogy akkori szavaimat idézzem : „mint már több izben emlitém, a közös költségek fejében ez év folytán beszolgáltatott összegekre nézve a végleges számadás még nincs megállapítva; azonban a magyar minisztériumnál vezetett contocurrens sommázata a következő számokat mutatja fel stb., s a beszéd folyamában elősorolom mindazon tételeket. Azt tehát állítani nem lehet, hogy a minisztérium az összes évnek kezelési eredményét a háznak be nem jelentette volna. Vizsgáljuk tehát, hogy a közös költségekre nézve hozott országos határozat mit rendel ? (Olvassa:) „Az országgyűlésikig megállapítandó közös költségekre fordíthatja az év lefolyta után azonnal adandó számadás és kölcsönös beszámítás mellett." Szükséges ennélfogva, hogy a bizottság azon számítási módot, melyet a minisztarium a közös költségek fedezésére nézve 1867ben követett, jelentésébe felvegye, arról véleményt adjon, melynek alapján a ház felette határozzon. Ezen határozat annyival inkább szükséges, miután az országos határozat szószerinti értelme nem teljesíttetett, mint a közös költségek iránti kiegyezés, csak az 1867-ik évnek végével, tehát oly időben keletkezett, midőn a számadási év már közel állott a befejezéshez. E tekintetben a minisztérium következőleg járt el: fölvette azt, mennyi volt azon összeg, mely az 1867-ik évi előirányzat szerint Magyarország összes bevételeiből saját beligazgatási költségeinek levonása után a közös költségek fedezésére maradt volna, melyekhez az 1867-ik évben a legfelsőbb udvartartás költségei is számíttattak. A minisztériumnak ezen eljárását még az 1868. évi október 2-án tartott előterjesztésemben bővebben indokoltam. A fölvett alap szerint, miután az összes bevételek előirányozva voltak 112.468,463 frttal, a saját beligazgatási költségek pedig 64.684,128 frttal, a közös költségekre 47.784,335 írtnak kellett volna maradni Tagadhatatlan, ugy hiszem, hogy eljött az ideje már annak, hogy ezen összeg beszolgáltatása iránt a bizottság véleményt adjon és az országgyűlés határozatot hozzon. A negyedik fontos kérdés, mely a vizsgálat tárgyát képezi, az: vajon az országos határozat értelme szerint többet költött-e a minisztérium, mint a mennyi a közjövedelmekből befolyt vagy nem? miután a határozat értelme szerint csak azok mértékéig volt kiadások tételére felhatalmazva. E tekintetben a zárszámadás azt mutatja, hogy Magyarország saját költségeit levonva, maradt a