Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-75
380 75. országos ülés november 27. 1869. tározati javaslatának szóbeli tartalmát: nem értem jelesül azt, hogy mit jelentsen az, hogy „a kiküldendő héttagú bizottság oly módon tárgyalja ezen számadásokat, hogy az 1848. és 1867-ki törvények értelmében a ház határozatot hozhasson. 8 Mert épen ez a kérdés az, mely iránt még az országgyűlésnek határozni kell. De ha nem is értem ezen határozatnak szóbeli tartalmát, lehet, hogy felfogom valódi értelmét, és ez az lehet: hogy a minisztérium számadásainak valamely országgyűlési bizottság által történendő megvizsgálása, s mint máskép nem is lehetséges, felületes átnézése mellett, annak következtében adassék ki az absolutorium a minisztériumnak a dolog érdemére nézve, s csak az utánszámitás gépies munkája bizassék a felállítandó számvevőszékre. En ellenben azon véleményben vagyok, hogy a már beadott 1868-ki és ezentúl beadandó lS67-ki zárszámadások intacte kiadandók a felállítandó számvevőszéknek, hogy vizsgálja az meg azokat oly módon, mint az e tárgyban legközelebb hozandó törvény által hatósága körvonalozva lesz; de mindenesetre vizsgálja meg oly módon, mint egy önálló, független állami főszámvevőszéknek hivatásával megegyezik, és igy ne csak az utánszámitásnak gépies munkáját végezze, hanem vizsgálja meg magát, a számítás rendszerét, vizsgálja meg az egyes számadási tételek jogosultságát, vizsgálja meg az előirányzattól történt eltéréseket, követelje azokat fölvilágosittatni, indokoltatni; sőt ha szükséges, állítsa össze újból, rendszeres alakban az egész számadást. Hogy ivedig a kérdéses államszámadásoknak ilyszerü tüzetes megvizsgálása nélkül, bármely országgyűlési bizottság vizsgálatának, ha erre elég bátor hét férfiú e házban találkozik (Derültség), mely becse és eredménye lehessen, azt részemről meg nem foghatom, s csak azon csodálkoznám, ha ily vizsgálatra a miuiszterium mégis némi súlyt fektetne. Most még arra vonatkozólag kell észrevételt tennem, a mit t. barátom, Justh József képviselő szives volt beszéde végén mondani, arra nézve tudniillik, hogy: ha tökéletesen nem vizsgáltathatnak meg a kérdéses számadások, vizsgáltassanak meg ugy, a mint lehetséges. (Derültség.) Erre nézve vagyok bátor egy pár szót mondani magának a t. minisztériumnak érdekében. Kérdés, mi roszabb: az-e, hogy halasztassék el valamely számadásnak megvizsgálása, vagy annak vizsgálása roszul, illetéktelenül, tökéletlenül történjék? En ez utóbbit tartom roszabbnak : mert az első esetben a netalán létező hibát később fel lehet deríteni, de az utóbbi esetben a hiányos vizsgálat a hibát örökre eltemetheti. Hogy pedig ez ne történjék meg; hogy még azon gyanú se támadhasson, mintha a minisztérium czélja az lenne, hogy ez megtörténjék: az senkinek inkább, mint épen magának a minisztériumnak nincsen érdekében. Mindezeknél fogva bátor vagyok határozati javaslatom elfogadását a t. háznak ajánlani. (Élénk, hosszas, zajos éljenzés bal felől.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Ezen fontos kérdésnél a minisztérium nevében felszólalni én tartom mindenek előtt kötelességemnek, nem csak azért, mert minden pénzügyi kérdésnél, s ennélfogva a számadások kérdésénél is, a pénzügyminiszter talán első sorban van érdekelve; de fölszólalok nem csak saját személyemben, hanem az összes minisztérium nevében is: mert minden a számadásokra vonatkozó tételeknél a fenálló törvények, s a költségvetési törvénynek értelme szerint minden egyes miniszter a tárczáját érdeklő kiadásokat maga utalványozza, s a számadás ezen utalványozások alapján készül, tehát azokért felelős. Tehát azon kérdések eldöntése, hogy a számadásokkal mi történjék, s vajon a minisztérium teljesiti-e azon kötelességét, melyet a törvény eléje szab, vajon tul nem haladta-e a törvény és az országos határozatok által elészabott korlátokat 1 ez oly kérdés, mely az összes minisztériumot egyiránt éndekli. (Helyeslés jobb felől. Halljuk!) Ezt előre bocsátva, mielőtt a részletekbe mennék át, az iránti meggyőződésemet kell nyilvánítanom, hogy, ha volt valami, a mi meggyőzhetett bárkit arról, hogy mennyire szükséges a számadások tárgyalásának kérdését nem elnapolni, de mielébb a számadásokat megvizsgálni és határozni: legvilágosabban bizonyitá tisztelt Ghyczy Kálmán képviselő ur előadása, melyet annyira jellemez a tárgynak, nézetem szerint, kellő föl nem fogása és a tételek hibás egymás elleni állítása, a számoknak és azok értelmének félremagyarázása, hogy már ez maga elegendő a vizsgálat mielőbb elrendelésére. Mert ha a bal oldalnak ezen kitűnő vezérszónoka, ki már évtizedeken át a pénzügyi téren oly kitűnő állást foglal el, s mindamellett az államháztartásróli számadások felett oly indokolatlan kételyeknek adhat kifejezést, s ez által az országban a kételyek terjesztését előmozdíthatja már ez maga elég ok arra, hogy a minisztérium kérje az azonnali vizsgálatot. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Engedje meg a t. ház, hogy mielőtt a tárgyról magáról elmondanám nézetemet, Ghyczy képviselő ur beszédjére megjegyezzem, miszerint azon taktika, melyet követni látszik, igen jó taktika; mert valamely ügy tárgyalásának elhalasztására czélszerübb taktika nem is lehet, mint,
