Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-75

75. országos ülés november 27. 1869. 375 ház saját közegei által szerez magának meggyőződést arról, vajon a kiadások az államköltségvetésben megállapított czimeknek megfelelnek-e? Azt gondolom, ezen jogot, valamint annak kikutatását, vajon a törvény által megengedett átruházási jog értelmében kezeltettek-e az egyes tételek, minthogy e teendők az arithmetieai vizsgálattal semmi összefüggésben nincsenek, nem fogja a törvényhozás a számvevőszékre ruházni, hanem föntartja önmagának. Ez oly kérdés, melyről későbben fogunk határozni. Én tehát, t. ház, egy kéttagú bizottság kiküldetését indítványozni azért tartottam ezélszerünek, mert a szám nem oly nagy, hogy ily munkát ne végezhetne, és nem oly kicsiny, hogy ismét a tagok ne volnának képesek a rajok bízandó munkát teljesíteni. Kívánom határozat által kimondatni, hogy figyelemmel legyen ezen küldöttség az 1867. márczius 2-án 653. szám alatt hozott országos határozatra és kiváltképen figyelemmel legyen az 1868. évi XXVIII. törvény czikkre. Ezen XXVHI. tőrvénczikk elosztja a bevételeket és kiadásokat, és szól különösen arról: meddig terjed a minisztérium joga az átruházások tekintetében? Méltóztatnak talán emlékezni az akkori tárgyalásokból, hogy a ház által igen szívesen fogadtatott a miniszternek azon indítványa, hogy a minisztériumnak ne legyen joga a fejezetek közt virementet eszközölni. Vannak egyébiránt, t. ház, sokszor oly körülmények nem csak magán ember életében, hanem a törvényhozás történetében is, midőn előre látható levén, hogy önmagát fel nem mentheti a törvényes kötelességek teljesítése alól: sok ügyet, ha nem is egész tökélylyel, de legalább a lehetőség korlátai között intéz el. Ez sokszor történt, és fog történni ezután is. Különben is, t. ház! az általam indítványozott eljárás nem fog praecedenst alkotni : mert ha — a mint átalánosan tudjuk — a számvevőszék fel fog állíttatni: többé a praeeedens eset szóba sem jöhet, mert akkor a számadások a törvény értelmében egyenesen a számvevőszékhez fognak utasíttatni. Határozati javaslatomban kimondani kérem, hogy a számadások számtani megvizsgálása, az egyes tételeiknek igazolását tartalmazó mellékletek összehasonlítása, nemkülönben a számadásra vonatkozó eredeti okmányok megtekintése a felállítandó számvevőségre hizassék. Ez részemről igen szívesen tett coneessió azok irányában, kik ebben némi megnyugvást találnak. T. ház ! Előttem van általam nagj'on tisztelt Ghyczy Kálmán barátom és társainak határozati javaslata, és megvallom részemről, hogy azon kegyelet daczára, melylyel viseltetem Ghyczy Kálmán t. kollegám irányában, (Éljenzés) nem vagyok képes azt magamévá tenni. Megmondom, miért. (Halljuk!) Eddig még nem történt az e házban, hogy határozatilag utasíttatott volna valamely ^ bizottság, hogy a rábízott munkát teljesítse. Én tudom és tudjuk mindnyájan, meg is vagyunk győződve, hogy a pénzügyi bizottság, melynek tagja Ghyczy Kálmán t. barátom is, oly annyira el van halmozva mindenféle teendőkkel, s oly ernyedetlenül munkálkodik, hogy én nem tudnám elfogadni ezen határozati javaslatot, esak azért sem, mert meg vagyok győződve, hogy a pénzügyi bizottságot csakugyan nem kell serkenteni, hanem mihelyt ideje lesz, okvetlen hozzá fog a munkához fogni. Nem pártolhatom tehát Ghyczy Kálmán t. képviselő ur javaslatát, s újonnan is azon kérésemet vagyok bátor a t. házhoz intézni: méltóztassék az általam indítványba hozott határozati javaslatot, a mely semmi tekintetben nem praejudikál, semmi jogot nem sért, kegyesen elfogadni. (Éljenzés jobb felől.) Ghyczy Kálmán: A vitának, t. ház, mely a mai napon (Halljuk! Halljuk!) a pénzügyi bizottság jelentése folytán kifejlend, nézetem szerint két főtárgya van: az egyik az 1867-ik esztendei, a másik az 1868-ik esztendei államszámadásokra vonatkozik. Az 1867-ik esztendei számadásokat illetőleg a minisztérium kezdetben azon álláspontot foglalta el, hogy neki az állam vagyonának azon évi kezeléséről nem lehet, vagy most nem lehet, vagy kellőleg nem lehet számot adni, két okból; először azért, mert az 1867-ik esztendei pénzügyi kezelés nem alkotmányos utón készült előiránj^zat alapján történt, és másodszor, mert nincsenek még tisztába hozva azon közös activumok, melyek az 1867-ik év végével a közös pénzügyminiszter kezeinél maradtak. Nézetem szerint ezen ellenvetések egyike sem áll. Mert, ha alkotmányosnak találta a minisztérium átvenni az ország pénzügyi kezelését egy nem alkotmányosan készült előirányzat alapján, nem találhatja alkotmányellenesnek számot adni ugyanazon alapon, melyet ő maga elfogadott. (Bal felől: Igaz!) Én azt vagyok bátor kérdezni: mi lenne alkotmányellenesebb ? az-e : hogy egy nem alkotmányosan készült előirányzat alapján adassék számadás, vagy az, hogy az állam pénzeiről egyátalában ne adassék számadás? (Helyeslés bal felől.) A mi a másik ellenvetést illeti ; azon közös activumok, melyek a közös pénzügyminiszter kezénél vannak, mint a t. pénzügyminiszter ur minapi előadásából megértettük, most sincsenek még tisztába hozva, és az 1868-ki zárszámadás elkészült; elkészülhet tehát e miatt az 1867-iki