Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-74

3gQ 74. országos ülés november 26. 1869. tanám még, hogy midőn arról van szó, hogy az érdekek és a pártok képviselve legyenek, ne feledkezzék meg a t. országgyűlés, hogy az országban van egy fő, egy roppant nagy érdek, a nemzetiségi érdek. (Nagy nevetés. Tudtuk, hogy ez sül M!) Soha sem hittem volna, igen t. képviselőház, hogy Magyarország képviselőházában, azon ország képviselőházában, melynek majd két harmadrésze román, szláv, német, szerb (Zajos derültség), hogy ott a nemzetiség érdekének csak érintése is kaezagással fogadtassék. Kérem, uraim, a dolog igen komoly és igen fontos, nem érdemli ezt a^kaczagást. Én részemről oda nyilatkozom, miszerint pártolom a Ghyczy Kálmán igen t. képviselő ur által kifejtett nézetet, hogy tudniillik annak a pártnak, melynek az őt illető része meg nem adatik az országos bizottságokban, nem többségi bizottságokban, hanem országos bizottságokban, hogy a választást ne csak jogosultnak ne tartsa, de köteles legyen el nem fogadni. Máriássy Béla: T. ház! Itt pénzügyi kérdésről van szó. Az angol azt mondja, hogy az idő pénz; én is ezen kérdésre azt mondom, hogy azt itt megvitatni nem lehet, hanem indítványozom, hogy térjen át a t. ház a napirendre. (Helyeslés.) Van még egy észrevételem Babes Vincze képviselő ur előadására. En a nemzetiségi kérdést, mely már megvitattatott, olyannak tekintem, hogy annak akkor, mikor pénzről van szó, egyátalában helye nincsen és én nem ismerem el az országgyűlésen, hogy az országgyűlésnek fejéhez vághassa valaki azt, hogy ő nemzetiséget képvisel. Itt az országgyűlésen, nézetem szerint, mindenki a magyar nemzetet képviseli, nem pedig a nemzetiségeket. (Helyeslés mindenfelől) Csak ezt akartam megjegyezni. Mocsonyi Sándor: T. ház! (Halljuk! a szélső bál oldalon.) Én részemről nem vagyok barátja annak, hogy kisebb fontosságú kérdések is, mellékesen érintve, ismét tárgyalás alá vétessenek. Nem szükséges említenem, hogy a nemzetiségi kérdés, nézetem szerint, egyike a legfontosabb és legkomolyabb kérdéseknek; kétszeresen sajnálom tehát, hogy e kérdés itt per tangentem fölemlittetett. Sajnálom különösen azon okból, mert már néhány szó is uj félreértésekre adott alkalmat. Félreértésből magyarázhatom csak Máriássy képviselőtársam észrevételét, midőn azt mondja, hogy itt az országházban csak a magyar nemzetnek képviselői vannak, csak a magyar nemzet képviseltetik. (Fölkiáltások: JJgy van!) Én részemről, midőn alkalmam volt a nemzetiségi kérdés tárgyalásán részt venni, erre vonatkozó nézeteimet kifejtettem, most csak arra szorítkozom, hogy: igen is mi mindnyájan Magyarország képviselői vagyunk; de nem fogadhatom el azon nézetet, hogy csak a magyar nemzetnek volnánk képviselői. És épen azért, mert Babes képviselő ur, nézetem szerint, ugyanezen véleményben van, kívánta ő is, hogy — ha nem is ez alkalommal, de másszor — a bizottságok megválasztásainál elvül szolgáljon, hogy miután különféle nemzetiségek vannak az országban, ezek is képviseltessenek. Én e kérdés taglalásába nem bocsátkozom, csupán e rövid észrevételt tartam kötelességemnek megtenni. Berzenczey László: Nagy baj az, ha itt az ember a küszöbön ül és nem irathatja, föl magát, mert így könnyen elütik a szótól, mint múltkor. (Derültség.) Én Ghyczy képviselőtársam véleményét természetesen pártolom, és csak azon megjegyzést bátorkodom tenni, hogy, habár nem kötelessége a többségnek a kisebbség véleményét a bizottságokban meghallgatni, de mi loyalitásnak szoktuk azt nevezni, midőn azt kívánjuk, hogy ne csak így per tangentem, hanem az enquéte-ben is meghallgattassák a kisebbség, mert fordulhatnak ott elő tárgyak, melyekben jó a kisebbség nézetét is tudni. Csak mert Babes képviselő ur néhány észrevétele ütötte meg fülemet (Derültség), szólok még néhány szót. Ne tessék azon képviselő uraknak minduntalan a nemzetiséggel előállni, hogy én vagyok pápista, én vagyok görög, én vagyok magyar, én oláh. Az ily dolgokkal csak nevetségessé teszik a fontos kérdéseket. Mert azzal bizony nem nyer egy nemzetiség sem, ha képviselői azon ezivódnak, hogy ki az ur a csárdában. Azon logikáját nem értem Babes urnák, hogy az ország két harmada nem magyar. Hát akkor az a két harmad mért nem választott két harmad rész szerbet vagy románt? Örökké azt halljuk, hogy Erdély többsége román; hát hol vannak azon román képviselők* Ha két harmad része az országnak nem magyar, miért szo^ rulnak akkor Babes ur orátiójára, és miért nem választanak megfelelő számú képviselőt? (Derültség.) Elnök: Ismételve megjegyzem, hogy a diseussio a napirenden levő tárgyon túlterjeszkedik, és ez szabályellenes. Ghyczy képviselő ur a választást el nem fogadta, és miután a házszabályok csak az igazoló és biráló bizottságokba megválasztott képviselőt kötelezik arra, hogy a választást elfogadja, véleményem szerint egyebet nem tehet a ház, mint, hogy a lemondást elfogadja. (Elfogadjuk!) Mivel pedig a választás alkalmával az egyes tagokra esett többi szavazat oly csekély, hogy absolut többséget nem