Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-73

73. országos Illés november 25. 1869. 343 vonatkozó hazai törvényeink, melyeknek a cs. Mr. katonaság nem engedelmeskedik? „3. Ha érvényben vannak, akar-e és fog-e a t. honvédelmi miniszter nr a cs. k. katona­ságnak olyatén utasítást adni, hogy Vas megye közönségének a törvény értelmében hozott hatá­rozatának engedelmeskedve, kijelölt téli szállá­saikra vonuljanak?" Zichy Nándor gr.: T. ház! Vannak kérdések, melyek iránt a parlament semmi or­szágban és semmi körülmények között közömbös nem lehet. Ilyen kérdésnek tekintem én azon vi­szonyokat, melyek jelenleg Dalmátországban fen­forognak. Ezek a magyar-osztrák birodalomnak, (Zaj a bal oldalon) a magyar birodalomnak és az osztrák birodalomnak érdekeltségét, figyelmét nagy részben magukra vonni hivatvák. Lehetet­len közönynyel nézni ezen kérdésnek mikénti el­intézését. Két nagy érdek van ahhoz kötve. Egyik politikai érdek a jövőre nézve, s ez azt követeli, hogy ezen kérdés minél alaposabban s minél in­kább megnyugtatólag oldassék meg. Másik a je­lennek érdeke, mely azt követeli, hogy a biro­dalomnak tekintélye, a honvédelmi erőknek állása, s a mi politikai helyzetünk e részben megóvas­sék és fentartassék. E két szempont az, melyből e kérdésnek megoldását kívánnám egy részt ala­posan, más részt rninél sikeresebben és minél előbb tisztába hozatni. A mi alkotmányunk szerint a magyar par­lamentnek nincs más módja ezen kérdésekre be­folyást gyakorolni, mint épen interpellátió utján, s nincs más közegünk, mint a minisztérium, a minisztérium körében pedig legilletékesebb kife­jezést nyer a parlamenti kormánynak befolyása ily ügyekre magában a miniszterelnökben. Én, részemről , ugyan korlátolt láthatárom­ból nem tudom eléggé hangsúlyozni azon előt­tem természetesen eléggé nem ismert, és ennek következtében egészen nem méltányolható tekin­teteket, a melyek a jelen körülménj'ek közt a miniszterelnök ur távollétét indokolnák, szemközt azon fontossággal, a melylyel a parlamenti élet jelen fejlődésében, a törvényhozás jelen körülmé­nyei közt és a birodalom jelen helyzetében a miniszterelnök urnák jelenléte birna. Mindazon­által jelenleg a miniszterelnök mielébbi visszaér­kezése kilátásban levén, noha egy részt ugyan kívánatosnak látszanék az ő megjelenése ezen interpellátió szempontjából is, más részt azonban azt hiszem, hogy a miniszterelnök távollétében maga a minisztérium és az azt helyettesítő mi­niszter van hivatva befolyást gyakorolni oly ügyben, mely különben a miniszterelnök ressort­jába tartozik, de kölönben is a házban történt interpellátió magának a visszatérő miniszternek nyomatékot fog szerezni arra, hogy ezen kérdés megoldására hathatós befolyást gyakoroljon. Ennek következtében ezen interpellátiót va­gyok bátor a miniszterelnököt helyettesítő val­lás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz intézni: (Olvassa:) „A legújabb távirati tudósítások sze­rint a Dalmátországban elterjedt zavargások az eddigi intézkedések által nem orvosoltatván si­keresen, fölkérem a miniszter urat, lenne szíves az iránt megnyugtatni, hogy a birodalom, a kor­mány és a véderő tekintélye, valamint politikai és kormányzati érdekeink megóvása czéljából si­keres intézkedések foganatosíttatnak." Mihályi Péter jegyző (újra fölolvassa az 'interpellátiót.) Elnök : Áz illető miniszter urnák fog ki­adatni. Vukovics Sebő: Tisztelt ház! Az én interpellátióm, melyet bátor leszek az igen tisz­telt miniszterelnök úrhoz intézni, szintén a dal­mátországi zendülettel van összeköttetésben; azon­ban én a jelen alkalommal nem vagyok képes az előbb szóló igen érdemes képviselőtársamat követni a nagy politikai téren: nem fogok bele­bocsátkozni abba, hogy mennyiben van vagy nincs Magyarországnak, vagy az uralkodó ház által összekötött ausztriai császárság érdeke ve­szélyeztetve, hanem egyszerűen maradok a jelen tény alapján; azon kérdésbe sem fogok tehát bocsátkozni, mennyiben kellene hogy tartozzék Dalmátia Magyarországhoz vagy nem 1 ? mert két­ségkívül ezen kérdés nagyon fontos, noha száza­dok hosszú lefolyása által el van homályosítva. Maradván a létező tény alapján, t. ház, és te­kintve azt, hogy Dalmátország jelenben mind törvényhozás, mind törvénykezési, mind igazga­tási tekintetben az ausztriai császársághoz tar­tozik, minél fogva az ott, fájdalom, kiütött zen­dülés csak ugy tekinthető, mintha az ausztriai császárság bármely más területén ütött volna ki: nem szenved kétséget, hogy mindnyájunknak kinos fájdalommal kell tekintenünk ezen kiütött nyugtalanságra, és óhajtanunk kell, hogy a rend és béke minél előbb állíttassák helyre; nem csak a béke átalános szereteténél fogva, hanem azon jó szomszédi indulatnál fogva is, melylyel az ausztriai császárság népei iránt viseltetünk. De megvallom, t. ház, ezen óhajtáson túl, bármily nagy legyen különben mint magános embernek, vágyam tudni a politikai körülményeket, e he­lyen nem mernék bocsátkozni. Jól tudjuk, hogy az 1867-iki tőrvények kö­vetkeztében vannak oly kötelességek, melyeket mi bizonyos proportióban közösen vállaltunk el ő felsége birodalmának többi részével. Nem szen­ved kétséget, hogy mindaddig, míg ezen törvé­nyek alkotmányosan nem változtattatnak meg.

Next

/
Thumbnails
Contents