Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-71
71. országos ülés november 20. 18G9. 325 foglaltatik, hagyassák ki, mert ha ez benmarad, akkor akár kihagyjuk ezen szakaszt, akár elfogadjuk azt, hogy nem nyilvános a tárgyalás, gyakorlatilag tökéletesen egyre megy. Hanem e szakasz ugy adassék elő, hogy a tárgyalás szóbeli és az 1868-ki LIV. törvényczikk 103. §-a első pontjának, mely a közerkölcsiség eseteiről szól, korlátai közt nyilvános ; és ekkor biztosítva van a nyilvános eljárás mindazon esetben, melyekben a közerkölcsiség nem követeli annak mellőzését. Mind maga a vádlott biró, mind a közönség érdekében áll az, hogy a tárgyalás a sötétség, a titokszerüség fátyolával ne borittassék be. Ismétlem, ha valahol, ott, hol egy köztisztviselőről, egy bíróról van szó, ha azt akarjuk, hogy meg legyen nyugodva az ország s az érdeklettek az iránt, hogy itt igazságos eljárás történt, ha azt akarjuk, hogy maguknak a köztisztviselőknek tekintélye minden gyanakodás ellenében helyreállíttassák: okvetlenül szükséges a nyilvánosság itt inkább, mint bárhol. Horvát Boldizsár igazságügymininiszter : Előttem szóló t. képviselő ur zárszavai ugy hangzottak, mintha én a sötétség fátyolával akarnám borítani a bírónak netaláni vétségeit. Ezen vádat nem. érdemlem meg, t. ház, mert eredeti javaslatomban a nyilvánosságra nézve minő formulázást ajánlottam? En azt mondottam : nyilvánosságnak van helye, fegyelmi vétségek esetében, akkor, fegyelmi vétség oly nagy, hogy arra a közvádló kénytelen hivatalvesztés büntetését kérni; ellenben kizártam a nyilvánosságot olyan csekélyebb esetekben, melyek a szolgálat, a birói hivatás érdekében hallgatással nem mellőzhetők ugyan, de nem tartoznak azok sorába, a melyekre nézve a társadalmi érdekek szempontjából a nyilvánosság garantiája szükségeltetnék. Ezen fogalmazást az ellenzék megtámadta : nem tartották eléggé szabadelvűnek a nyilvánosság azon mérvét, melyet én hoztam javaslatba. Mit tettem tehát? proponáltam azon nyilvánosságot, melyet ugyanazon jogügyi bizottság indítványozott, melynek tagjai közt az ellenzék vezérférfiai Tisza, Várady és Bónis is ott voltak. Tisza Kálmán : Kisebbségben voltunk ott is? Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: Bocsánatot kérek, erre nézve nem volt nézetkülönbség. Tisza Kálmán : De volt! Horvát Boldizsár igazságiigyminiszter: Egyébiránt én nem szemrehányásként mondtam ezt, hanem csak mivel védelmezni akartam magamat azon megtámadás ellen, mintha én a nyilvánosságnak nem volnék barátja. En azon nyilvánosságot javasoltam, melyet a törvényhozás azon jogügyi bizottság munkálatának alapján fogadott el, a mely jogügyi bizottságban az ellenzék is képviselve volt. Most lesz szerencsém fölolvasni azon szakaszokat, melyekben meghatároztatik, mikor van a nyilvánosság korlátozásának helye. Van helye először hivatalból a felek előterjesztésére, ha a közerkölesiség érdekei követelik; másodszor akkor, ha a, perben oly viszonyok érintetnek, melyeknek nyilvánosságra való hozatala egyik vagy másik fel jó hírét vagy érdekét veszélyeztetné. De mit tesz elűiez a 104-ik §? Hozzáteszi azt, hogy még akkor is a nyilvánosságnak bizonyos mérvét biztosítja a törvény, habár a közerkölcsiség vagy pedig a jó hír tekintetéből a nyilvánosságtól megóvandó tények forognának fen, mert azt mondja, hogy a felek és képviselőik két-két egyén kíséretében a per tárgyalásánál, illetőleg előadásánál azon esetben is megjelenhetnek, mikor a hallgatóság hivatalból, vagy a felek kívánatára kizáratott. Tehát a fél mindenesetre védve van az ellen, hogy titokban fog történni az ítélet, mert mind a vádlónak, mind a vádlottnak két-két tanú jelenléte mindenesetre meg van engedve. Már most csak az a kérdés, hogy ezen elveket hajlandó-e a képviselőház megtartani a jelen esetben is, vagy pedig nagyobbmérvü nyilvánosságot látna indokolva épen ott, hol kényesebb természetű viszonyok és kérdések forognak szóban, és pedig oly kérdések, a melyek nyilvánossá tétele nem csak magának a vádlott bírónak jó hírnevét .sújtaná, hanem közvetve az összes birói kar tekintélyére is káros visszahatást gyakorolhatna? En azt hiszem, hogy annál nagyobb nyilvánosság, a melyet a polgári perrendtartás biztosított, Európában alig van, s hogy- a nyilvánosság azon mértékén, a mely a polgári perekben engedtetett, sokkal kényesebb természetű ügyekben tulmenni nem volna indokolható intézkedés. Tisza Kálmán képviselő ur a vádlott érdekében óhajtana nagyobb nyilvánosságot. Azonban ő a képnek csak egyik oldalát mutatta föl, azon esetet t. i., ha a biró ellen emelt váci alaptalannak bizonyul. Teljesen igaza van, hogy ezen esetben a nyilvánosság csak növeli az ártatlan biróra nézve azon elégtételt, a melyet neki a fölmentő ítélet nyújt. De méltóztassék a kép másik oldalát is megtekinteni : hogy ha a biró alapos panaszszal terheltetik, és például iszákosságra való hajlammal vádoltatik. Az iszákosság nem tartozik a a bűnök sorába, és ha e rósz hajlamtól az illető elszokik, egy pár feddés, büntetés után a legi becsületesebb biró válhatik belőle.
