Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-71
322 71. országos 'ülés november 20. 1869. magánosok jogai sértetnének meg, mi által az igazság igazságtalansággá válik. A fenyitő eljárásban ugyan a magánosnak nincs befolyása, és habár én részemről a fenyitő eljárásban is engednék befolyást oly mértékben, mint azt itt óhajtanám, de különbséget látok mégis az ottani és ezen eljárás közt: mert a fenyitő eljárás még akkor is, ha a panaszlott fel fölmentetik, mint magánjogi kérdés fenmarad a panaszló részére. Itt azonban, mint azt a központi bizottmány akarja, a kártérítés akkor is fenállana, ha a biró kötelességsértő cselekedetet nem követett el; tehát a legtöbb esetben a fegyelmi eljárás sikeres eldöntése fog a kártérítéstől függni. En tehát ezen indokból szükségesnek tartom, hogy azon befolyás, mely a közkereset lényegével nem ellenkező, megadassák a panaszlónak, már azért is, hogy ő a fegyelmi bíróság azon határozata ellen, hogy elrendeltetik-e a fegyelmi eljárás vagy nem, a közvádlóval együtt élhessen fölebbezéssel. A közvádló a saját fölebbezését nyújtja be, s ha a panaszló tán azt hiszi , hogy a közvádló nem jár el a törvény értelmében, saját fölebbezéssel élhessen. Ez által a közvádlónak joga legkevesbbé sem csonkittatik, ellenben a bírónak több anyag nyujtatik, és tán a legtöbb esetben sokkal alaposabb ítélet fog hozathatni. Meg akarom a panaszlónak adni a jogot akkor, midőn a fegyelmi bíróság vádhatározatot boz ; meg akarom adni akkor, ha a vádat el nem rendelte, hogy akár a közvádlóval, akár a nélkül fölebbezhessen; megadom azért, mert nem látom át, hogy a közvádló joga és a közkereseti eljárás miért lenne korlátolva az által , hogy külön fölebbezést ad be a panaszló a körülmények bővebb földerítése végett; másrészt fontosnak tartom azt, hogy ha a közvádló, mit föltételezni nem akarok, de lehetségesnek tartok, fölebbezési jogával nem él oly módon, mint ezt az ügy érdeke megkívánná, hogy e hiba kijavíttathassák. És ily momentum még több is merül föl a fegyelmi eljárásnál; fölmerül a tárgyalásnál magánál, fölmerül az érdemleges határozat elleni fölebbezésnél; és én mindenütt meg akarom adni a panaszlónak azon jogot, hogy a közvádló jogainak épségben maradása mellett és csonkítása nélkül ő is fölebbezéssel éljen. Én, t. ház, bár miként iparkodjam a dolgot egy vagy más álláspontból meghányni, absolute nem látok egy indokot sem, mely engem arról győzne meg, hogy az általam ajánlott- elvi módosítás és annak következetes keresztülvitele mellett fegyelmi eljárásban a közkereset lényege alteráltatnék, vagy pláne megsemmisíttetnék. E közkeresetre nézve, ha a közvádló a vizsgálatot önmaga vezeti, mit kizárólag neki engedek meg, ha a közvádló propositionális jogával él, a büntetés kiszabására nézve, mit szintén kizárólag neki akarok megengedni: akkor e tekintetben a közvádló oly szabad és tág jogkörben mozog, mely a közkereset lényegére nézve kívánatos, de e mellett méltányos az, hogy midőn a ! kártérítési jognak fontos kérdése áll függőben, ! a panaszló hozzájárulása engedtessék meg. Ajánlom módositványomat a tisztelt háznak | azon kijelentessek hogy, alázatos felfogásom szej rint, ezen módositvány elfogadásával a későbbi í szakaszokba azon módosításoknak bele kellene i következetesen igtattatni, melyek ez elvből — | tudniillik a panaszlónak megengedendő befolyásának elvébői — folynak. (Helyeslés a bal oldalon.) Elnök: Kérem, méltóztassék a módositványt írásban beadni. (Megtörténik.) Mihályi Péter jegyző (olvassa Máttyus Arisztid módositványát): „ Módositvány a 41-ik §-hoz. Az első alinea 3-ik sorában e szó után: „A közvádló" tétessék: „és ha ilyen létezik, a panaszló." A 2-ik alinea 5-ik sorában „közvádló* szó után | tétessék: „és panaszló." • . Horvát Boldizsár igazságügymii niszter: Mindenekelőtt előrebocsátom, hogy a ! közkeresetről nekem egészen más fogalmaim vanI nak, mint a képviselő urnák, és ha szétnézünk I Európa eontiuensén, és nézzük a magunk praxis criminalisát is, a közkereset alatt nem érthettünk és nem értettünk soha mást, mint olyan pert, melyben maga az állam, a közvádló, vagyis a fiscus által representálva, kíván megtorlást, tehát a melyben privát felnek a büntetés szempontjából beavatkozási joga nincs. Ez elvet fogadta el a tiszt, ház a jelen törvényjavaslat 4-ik §-ában is, midőn kimondotta, hogy a hivatali bűntény, szintúgy mint a fegyelmi vétség, közkereset utján toroltassék meg; sőt oppositiónk egyik t. vezértagja. Ghyczy Kálmán is adoptálta az elvet, mert ő módositvány ában ugyanezt mondta ki; eltérés köztünk csak annyiban történt, mennyiben én a fegyelmi vétségekre más bíróságokat állítottam föl, ő pedig a fegyelmi vétségeket szintén rendes bíróságok elé kívánta vinni. Ha, mondom, szétnézünk Európában, sehol a continensen egyetlen országot sem találunk, hol a közkeresetbe a privát fél beavatkozhatnék. Mindemellett, t. ház, midőn e javaslat az osztályokban tárgyaítatott, a már kimondott elv ellen 6 osztály 3 osztály ellenében óhajtotta, hogy a privát panaszos félnek is adassék beavatkozási jog a közkeresetbe. En ez elvet elfogadtam bizonyos korlátok közt, és azért lett e törvényjavaslatba beigtatva az 59. %., mely a beavatkozás eseteit és az eljárást ezen esetekben szabályozza.