Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-70
gQ2 7 °- országos ülés november 16. 1869. mely mutatná, hogy nem hajtotta végre; ilyenkor azt mondani: „ellenszegült" valóban képtelenség. (Felkiáltások a bal oldalon: Ugyvan! nevetség!) Elismerem, mondom, lehetnek esetek a legszabadabb államokban is, midőn a kormánynak van joga ideiglen bizonyos jogok gyakorlatát fölfüggeszteni, csakhogy ily államokban azon kormány kötelességszerüleg megragadja önmaga a legelső alkalmat, midőn a törvényhozó testület összejön, hogy eléje terjeszsze az okokat, a melyek e rendkívüli eljárásra bírták, és kérindemnitást; nem pedig történik az, a rni történik itt: hogy az e tekintetben tett interpellatiók hónapokig felelet nélkül maradnak, és hogy, habár hónapok múlva, az interpellatióra kedvező felelet adatott is, a dolog végleg most sincs elintézve. ( En, t. képviselőház, nem szándékozom figyelmét tovább fárasztani; kimondottam meggyőződésemet; csak figyelmeztetem még a t. háznak tagjait: vigyázzanak, mert alkotmányos államokban a praecedensek teremtése a legveszedelmesebb: a kormánypárt változik, de az állam polgárai maradnak, és az önmaguk által teremtett praecedensek még önmagukon boszulhatják meg magukat. —• En ezeket tartottam szükségesnek határozati javaslatom indokolására elmondani, és kérem annak tárgyalását elrendelni. (Zajos helyeslés bal felöl.) Elnök : Az indítványozó előadván indokolását, a t. ház határoz a felett, vajon tárgyalás alá kivánja-e venni javaslatát, vagy nem? (Fölkiáltások : Igen! Nem!) Szavazás által kell eldönteni a kérdést: kérem tehát azokat, kik ezen határozati javaslatot tárgyalás alá kívánják venni, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) Ellenpróbát kérek: méltóztassanak azok felállni kik nem kívánják tárgyalni. (Megtörténik.) A többség nem kívánja ; ennélfogva a határozati javaslat nem tárgyaltatik. Következik Várady Gábor határozati javaslata a hitbér, kisebb hatalmaskodás stb. tárgyában. Széll Kálmán jegyző (fölolvassa). Várady Gábor: T. képviselőház! Nincs és nem lehet közöttünk senki, ki előtt annak bizonyitgatására volna szükség, hogy azon országban, melyben nincs teljes jogegyenlőség a a törvény előtt, azon országban nincs teljes polgári szabadság. Annak taglalását is időpazarlásnak tekinteném, hogy a jogegyenlőség elve erős körvonalokban kifejezést nyert ugyan az lS4:8-ki törvényekben, de a részletes kivitelt kénytelenek voltak a következő törvényhozásra bizni az akkori honatyák, mint a kiket időben és térben szerfelett szűk korlátok közé szorítottak a rohanó események. A nagy válaszfal leromboltatott, a hűbéri viszonyok nagyrészben ezen romok alá temettettek, és a közteherviselés mint diadalív állíttatott azon romok fölé; de még maradtak némely faldarabok, melyek elhordandók, maradt bizonyos ür, melyet áthidalni, betölteni kell ; hogy ne legyen az ország polgárai közt semmi különbség a törvény előtt; hogy ne emelkedjék válaszfal a haza földén, a. melynek megvédésénél sokkal erősebbek azon testvérek, a kik jogokban és kötelességekben egyenlők, mint azok, kiket bármi tekintetben törvényes válaszfal különít el egymástól. (Bal felől: Ugy van!) A végső fal lerombolása, a kiegyenlítés ezen szép munkája, a jelen törvényhozásnak jutott feladatul. (Halljuk!) A hűbéri viszonyok végső maradványai, miután a t. képviselőház, illetőleg az igen tisztelt igazságügyminiszter ur Tisza Kálmán barátom javaslatát elfogadta, teljesen meg fognak szűnni ;* a vallásszabadság megtestesitése is, daczára az e tárgyban a múlt napokban hozott, szerintem kedvezőtlen határozatnak, előbb-utóbb utat tör magának; de mindamellett marad még korlát, mely a haza polgárait egymástól elválasztja, és ez az : hogy több polgári ügyben a nemes és nem nemes közti különbség továbbra is fenáll. Nincs senki köztünk, ki e korlátot fen akarná tartani. E korlátokat különben is rozsdásakká, roskatagokká tette már az idő hatalma és szelleme. Le kell tehát e korlátokat, nézetem szerint, rombolni, mert semmi sem oly hátrányos a törvényhozás tekintélyére, mint, ha annak intézkedéseit az események akár megelőzik, akár pedig túlszárnyalja azokat a kor szelleme. Erezte ennek súlyát és igazságát a t. igazságügyminiszter ur is, midőn a becsületsértési és kisebb hatalmaskodási esetekre nézve, bár nézetem szerint, nem épen a maga helyén, de mégis törvényjavaslatot terjesztett a t. képviselőházhoz. Es ebben találja az én törvényjavaslatom is legfőbb indokolását. A t. képviselőház előtt ismeretesek lesznek azon érvek és indokok, melyeknél fogva a t. igazságügyminiszter ur visszavette javaslatát. Nem kívánok ezen indokokra visszatérni; csupán azt jegyzem meg, hogy engemet a t. igazságügyminiszter urnák akkor tett nyilatkozata nem nyugtathatott meg; ezért voltam kénytelen határozati javaslatomat benyújtani. A t. igazságügyminiszter ur a becsületsértési és kisebb hatalmaskodási esetekre vonatkozó törvényjavaslatát a büntető törvénykönyvvel együtt, vagy legalább abban kívánja előterjeszteni, mert, úgymond, per excerpta is dolgozni, rendszeres codexeket is előkészíteni, egy ember nem képes. Én kész volnék ezen két esetre is a büntető törvénykönyv beterjesztését bevárni, ha azon
