Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-69

234- 69. országos ülés november 15. 1869. képviselő ur ezt elhagyta, s ha ezt is idézi, következtetése mindenesetre magától elesik. Gajzágó Salamon: T. képviselőház! Nern volt szándékom a jelen vitához szólni,mert mindezen kérdéseken, azt hiszem, már túltettük magunkat még a folyó év, ha jól emlékszem június vagy Julius havában lefolyt vitatkozások alkalmával. Hanem t. képviselőtársam Tisza Kálmán ur oly kifejezéssel élt, melyet, azt hiszem, mi, kik szerencsések voltunk, legalább saját meggyőződésem szerint szerencsések voltunk, (Bal felől nyugtalanság. FöTkiáltások jobb felől: Halljuk!) az 1867-iki Xll-ik törvényczikkelyt megszavazni, hallgatással itt nem mellőzhetünk. (Bal felől nyugtalanság. Jobb felől helyeslés.) A t. képviselő ur azt monda, hogy Kerkapoly Károly képviselő ur legyen őszintébb, e's illetőleg használta volna ezen őszinteséget inkább akkor, mikor a magyar hadsereget az 1867-ki XH-dik törvényezikkelybe behoztuk, hogy legalább a nemzeti képviselők többsége öntudatosan szavazhatott volna. T. képviselőház! Nekem e szóra „öntudatosan" igen is ellenvetésem van. (Helyeslés jobb felől.) Nem foghatja a t. képviselő ur ezen többségre, hogy midőn e szót behoztuk a törvényczikkbe, azon hadsereget értettük volna, melyről a t. képviselő ur szólott. Igen is azon viták alkalmával meg volt mondva az, hogy mi, midőn e szót „hadsereg" a törvénybe behoztuk,korántsem azon minden kellékekkel ellátott hadsereget értettük, melyről a t. képviselő ur szólott, hanem értettük a jövőben megalakítandó hadsereget, (Mozgás a hal oldalon) értettük azt ugy, a mint a magyar törvénykönyvben az előtt neve soha sem fordult elő. Mindnyájan értettük ezt, és öntudatosan szavaztunk reá, sőt voltak olyanok is, kik jótéteménynek tekintették azt. (Ugy van! jobb felől.) Ellenvetésem van tehát azon szavak ellen, hogy „akkor nem öntudatosan szavaztunk volna." Mi mindnyájan öntudatosan szavaztunk, és soha eszünk ágába sem jött, hogy midőn a törvénybe behoztuk e szót: „magyar hadsereg", értettünk volna oly hadsereget, mely azon pillanatban minden kellékekkel el lett volna látva; hanem igen is értettük azt, hogy minden pillanatnak kínálkozó jó alkalmát fel kell használni. Mi felhasználtuk az alkalmat először arra, hogy ezen szót behozzuk a törvénykönyvbe, s a t. képviselő ur nem fogja sem nekünk sem másoknak szemére vethetni azt, hogy minden kínálkozó alkalmat meg nem ragadtunk arra, hogy azt valósággá tegyük. (Mozgás a hal oldalon. Helyeslés jobb felől.) Lehet, hogy a képviselő ur azt hiszi, hogy ez realisalható ma. En meghajlok meggyőződése előtt; de a mint én meghajlok az ő meggyőződése előtt, mely szerint ma realisalható, ugy engedje még azon meggyőződésemet, miszerint azt még ma realisálhatónak nem hittem; hanem ebből nem az következik, hogy mi mindnyájan azon magasztos czélt szem előtt tartván, minden kínálkozó alkalmat ne ragadjunk meg arra, hogy realisalható legyen. Ezt pedig nem fogjuk elérni az én nézetem szerint az által, hogy ha minden körülményt s minden kényes kérdést, mely ezen tárgygyal össze van fonva, figyelmen kivül hagyván, egyszerre akarjuk valósítani azt, a mit tartósan, rendszeresen és ezélszerüen valósítani csak is hosszas és küzdelmes életnek lehet jutalma. Ennek következtében, miután én a magasztos czél elérhetéseért, mely mindnyájunk elé ki van tűzve, magamat egyes szavakhoz tartani nem akarom, a központi bizottság által ajánlott szöveget elfogadom. (Élénk helyeslés jobb felől.) Tisza Kálmán: Szót kérek. (Zaj.) Elnök: Mi czim alatt ? Tisza Kálmán: Szavaim nem helyesen idéztettek. (Zaj. Halljuk!) A házszabályokat mindig szigorúan szeretvén megtartani, egy szóval sem fogok többet szólni, mint a mennyi szükséges arra, hogy szavaimat helyreigazítsam. A t. képviselő ur ugyaais ugy czáfolta meg állításaimat, mintha én az 1867-dik évi XH-dik törvényczikk alkotásáról beszéltem volna, én pedig beszéltem az 1868-dik évi XL-dik törvényczikk alkotásáról. (Ugy van! bal felől. Mindegy ! jobb felől.) Nyáry Pál: Nem szólottam volna, ha előttem ily taaokat nem hirdetett volna Gajzágó t. képviselő ur: „hiszen akkor, midőn azt az 1867-ki törvényt alkottuk, mindenki tudta azt, hogy az tisztán csak szó." Azt a kérdést bátorkodom a t. képviselő úrhoz intézni, hogy hát akkor, midőn az 1868-ik évi XL-ik t. ez. 11. §-át alkották önök, akkor is e kifejezés alatt „alkotmányos jogok" tisztán csak fictiót értettek ? Már pedig tessék elolvasni a most idézett 1868. XL. t. ez. 11. §-át, amely igy szól: „A monarchia közös védelmére szükséges szárazföldi és tengeri hadsereg az 1867-ik évi XII. t. ez. 11, 12, 13 és 14-ik §§-aiban foglalt alkotmányos jogok alapján s azok fentartása mellett." Itt épen azon ezikk, mely a magyar hadsereg létezését bizonyítja és biztosítja, mondom, épen azon törvényczikk van fölhiva, ós ezen törvényczikk olyannak van felhíva, mely alkotmányos jogokat tartalmaz. Hiszi-e azt az előttem szóló képviselő ur , hogy ezen alkotmányos jogok Magyarországban — az ő föltevése szerint — a törvényhozó testület által is csak fiktiónak gondoltattak, hiszi-e ezt ? mert csak azon esetben lehet igaza, ha azt mondja e ház többségéről, hogy azon alkotmányos jogokat akkor az is csak fictiónak tartotta. Ezt szükse-