Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-68

68. országos ülés november 13. 1869. 263 sokat kellett megszavazni, és a hadi budgetre több esik, mint az oktatásügyi vagy más budgetekre: az áll, és az bizony nagyon sajnos; de legyen meggyőződve t. képviselő ur, hogy én volnék első, ki örömemet nyilvánitnám a felett, ha a világhelyzet megengedné, hogy iskolákra többet szavazzunk meg mint a hadügyekre; de Európának, különösen az európai bonyodalmak által legközelebbről érintett nagyobb államai közt, nincs egy sem olyan, melynek hadi budgetje kisebb lenne, mint a eultusra megszavazandó öszszegek. Ezen szerencsétlen helyzet a világhelyzetnek kifolyása, és mig ez alól nem emancipálhatjuk magunkat—pedig azt el fogja ismerni a t. képviselő ur is, hogy ez alól magunkat emancipálhatni nem tőlünk függ — azon nem változtathatunk. Egyébiránt ne tüntessük fel a dolgot még feketébb és szomoritóbb színekben, mint amilyen ugy is; ne mondjuk ki az egész világ előtt, hogy mi csak azon nevetségesen csekély summát fordítjuk a nevelésre : mert hiszen nem csak ezen összeg felett rendelkezik az oktatásügy. Tudjuk, hogy őseink előre gondoskodásából a közoktatás jelentékeny alapokkal bir; tehát a nevelésügy nem csak azon összegek felett rendelkezik, melyek a miniszter keze közt vannak, hanem azok felett is, melyeket az egyes felekezetek kezelnek; s ha ezek nem fordíttatnának a nevelésügyre, bizony nagyon hátra volnánk azon, bár nem kielégítőnek jelezhető állapottól is, melyet istennek hála ma elfoglalva tartunk a közművelődés terén. Tehát ne hitessük el a világgal, mikor nincs érdekünk benne, hogy csak oly nyomorúan tengünk, és oly nevetségesen kevés fillért fordítunk közoktatási czélra, holott valósággal óriásilag többet fordítunk reá, és ne méltóztassanak elfeledni a világ előtt, hogy a törvényhozás érté a maga kötelességét a közoktatás irányában, midőn azon 5 százalékos pótadó által milliónyi fundust adott évről évre a népoktatás ezéljaira. Az, hogy ezen fundus nem innen a központtól keletkezik, és hogy nem innen fedeztetik, abból nem következik, hogy sehonnan sem fedeztetik; mert igen is fedeztetik kívülről, és a ki az autonómiának átalában barátja, az e téren sem tarthatja siralmas állapotnak: ha nem épen a központból, hanem kívülről fedeztetik a közoktatási költségek nagy része. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Azokra sem sok mondani valóm van, miket a túloldalról igen t. Irányi Dániel képviselő úrtól hallottam. 0 8 utána Németh Albert ur is figyelmeztettek bennünket, hogy bizony ugy a világhelyzetben, mint a monarchia beléletében történtek és pedig nem is jelentéktelen változások. Elismeréssel veszem a figyelmeztetést, de bátor vagyok megjegyezni, hogy a törvényjavaslat indokolása sem mondja az ellenkezőt: mert av törvényjavaslat indokolásában szóval sem az mondatik, hogy akár a világhelyzetben, akár a monarchia beléletében nem történt semmi változás ; hanem azt mondják, hogy oly változás nem történt, mely az ujonczok létszámának a jövő évben megajánlását elengedhetővé tenné. (Jobb felől zajos helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Azt mondta maga Irányi képviselő, hogy Parisban történhetnek olyanok, mik kihathatnak reánk is: ebből pedig, nézetem szerint, csak az következhetik, hogy annál inkább gondoskodjunk az ujonczok megszavazásáról. (Tetszés a jobb oldalon.) Németh Albert képviselő ur pedig azt mondta, hogy magunknak is van bajunk Cattaróban. A monarchia védelmét közössé tettük, nem mi, hanem annak idején őseink még a pragmatiea sanctióban. (Jobb felöl helyeslés, bal felől zaj. Nem áll!) A monarchia védelmét közössé tették őseink, s ha mi még világosan megemlítettük, hogy azon közös hadseregnek, melynek létszámát mi 10 éven át 800,000 főre kívánjuk emelni, hivatása a közös védelem, a belrend és biztonság fentartása: akkor elfogadom a figyelmeztetést Németh képviselő úrtól, melynek alapján annál több ok van arra nézve, hogy megszavazzuk a mostani ujonczilletéket, melynek megszavazását a t. háztól a kormány kéri. Azokra nézve, miket igen t. Nyáry Pál képviselő ur előadott, nincs semmi legkevesebb oly megjegyzésem, mely oda ezélozna, hogy akár az országgyűlésnek azon jogát, hogy mindazon kimutatásokat megkövetelhesse, akár azt, hogy az azokban látandók szerint jelentse ki akaratát s azokhoz mérje szavazatát, legkevésbbé kétségbe vonni szándéka volna a kormánynak. En ezúttal is készen fölajánlom magamat ez irányban, a kellő fölvilágosítást nyújtani, a tisztelt háznak, ha parancsolja, és késznek nyilatkozom erre, nem ugyan a házban, mert a házban e kérés nem fordult elő, mert Nyáry képviselő ur az osztályokban intézte ezen kérést a kormányhoz, és én azonnal gondoskodtam arról, hogy a kormány azon helyzetben legyen, hogy a kérésnek eleget tehessen. De megengedi a t. ház, hogy az ily tájékozás nem a nyilt, nem is az egész házba való. 1848 előtt is, midőn ujonczokról volt szó, így 1830-ban és később, valamint ennek nyomán a múlt országgyűlésen is, a 48 ezer ujonczilletéknek megszavazása alkalmával, a t. képviselőház egy kisebbszámu küldöttséget bizott meg azzal, hogy orientálja magát a kérdésben. (Bal felől: Mi is akarjuk tudni!) Tudhatjuk mindnyájan, az igaz, de az ily dolgoknak nyilt .házban! kijelentése azt teszi, hogy ne csak mi tudjuk, hanem tudja az egész világ, a hadsereg lét-