Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-68

68. országos ülés november 13. 1869. 253 városa hazánk éjszaki részének kereskedelmi és bányaipari tekintetben központja levén, nem csak városi, de országos érdekeknél fogva a lehető legrövidebb utón kötendő össze a kassa-oderbergi vasúttal, hogy igy nem csak saját és vidékének, hanem az egész Garan völgyének iparezikkeit is lehető legcsekélyebb szállítási költséggel hozhassa a világpiaczra; és ezen ut leginkább csak a Miskolczról Beszterczebányára vezetendő utón volna elérhető. Tagadhatatlan továbbá az is, hogy a Garanvölgyi vasipar csak ugy menthető meg az enyészettől, és ugy hozható virágzásra, ha olcsó és jó tüzelő anyaggal láttatik el, mit nagyrészben csak a morva és sziléziai kőszéntelepektől vásárolhat. Miután azonban ezen északi vasútnak Körmöczbánya felé való vezetése mellett a kőszén szállítása 4 és 4

/io krajczárral drágább, s igy évenkint több százezernyi áldozatot követel a nevezett iparosoktól, nézetem szerint ezen vasútvonal, ha nagyobb költségbe kerül is, Beszterezebánya felé volna vezetendő: ezen oknál fogva bátor vagyok felkérni a t. házat, hogy ezen emlékiratot beható megvizsgálás végett a vasúti bizottsághoz utasítani, s ha az abban kifejtett érvek alaposaknak, s az ország érdekeivel megegyeztethetőnek találtatnak, az északi vasútnak Beszterezebánya felé vezetését elrendelni kegyeskedjél?. (Helyeslés.) Erkövy Adolf: T. ház! Van szerencsém benyújtani Baseh Lipót bánhegyesi lakosnak kérvényét, 1849-ben a honvédség számára kiszolgáltatott ezikkek után ki nem fizetett 10,152 frt 57 kr. követelése és járulékainak tárgyában. Kérem, méltóztassék a kérvényi bizottsághoz utasítani. Elnök : A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Berzenczey László: T. ház! (Derültség. Halljuk!) Bátor vagyok legelőször is interpellatiót, azaz nem annyira interpellatiót, mint tiszteletteljes kérdést intézni a belügyminiszter úrhoz, egy birtok iránt, melyre nézve nem tudjuk, hogy kié. (Halljuk!) Ez pedig azon terület, mely Havasalföld és Erdély között fekszik, és revindieált havasoknak neveztetik. Nem leszek hosszas, csak annyit jegyzek meg, hjgy ott volt 3—4 határőrvidéki ezred, melyet az absolut kormány csak egy tollvonással könnyen el tudott törölni, míg most, ugy látszik, igen nehéz dolog a határőrvidéket megszüntetni. Ezen ezredeknek voltak adva, a revindikáit havasok ; de miután ezek eltöröltettek, nem tudjuk, hogy kinek birtokában vannak, s csak azt látjuk, hogy a minisztériumnak időnkint kedve kerekedik, leküld egy biztost, és átad egy birtokrészt, majd a régi ezredektől hátramaradt tiszti 1 akokat, majd meg más adományokat tesz. Hanem hogy kié tulajdonkép e birtok, azt nem tudjuk. Most Oláhország, Moldva s Erdély közt határjárás van, ugy halljuk, ezen havasok közül vettek el egy darabot kifelé, de befelé semmit sem nyerünk. Ennélfogva bátor vagyok a t. belügyminisztériumot interpellálni; lenne szives, ha lehet, felvilágosítást adni ezen körülményre nézve, hogy tudjuk, kinek birtokába esik tulajdonképen ezen terület, ugy azon tiszti lakok, valamint azon alapítványok, melyek a régi ezredek tulajdonai voltak. Van szenesem interpellatiómat írásban benyújtani. Majláth István jegyző (olvassa Berzenczey László interpellátioját:) „Tisztelettel teszem a magyar kir. belügyminisztérium elé e két kérdést: „ 1 -ör. Azon úgynevezett revindieált havasok, melyek az Erdély és az aldunai román fejedelemség közti határvonalt képezik, és a mely havasok számos évekig, az 1848-ik évig, ottan fenállott három székely és egy román határőrezred tulajdonának tartattak, a mai nap kinek vagy kiknek vannak birtokában

1

? ,,2-or. Ugyancsak az imént említett határőrezredek részére tett alapítványok és épületek maradtak-e hátra, és ha igen, azok ma kik által használtatnak?" Elnök: Közöltetni fog a belügyminiszter úrral. . Simonyi Ernő: T. ház! Mielőtt a t. ház napirendre térne át, én, hivatkozva a házszabályok 128. §-ára is, bátor vagyok a napirendre nézve egy indítványt tenni. A mai napirendre kitűzve levő tárgy egy törvényjavaslat, mely sem a parlamenti szokással, sem a felelősség eszméjével összefüggő formák közt benyújtva nem volt, értem a honvédelmi törvényjavaslatot, melynek czime : „A magyar sorhadi csapatokhoz és a hadtengerészethez 1870-ik évre szükséges ujoncz- és póttartaléki jutalékok megajánlásáról." Ezután következik a rövid szöveg, mely igen sok tekintetben hiányos, következik egy rövid indokolás, de azt senki nem irta alá. A felelősség eszméje azt kívánja, hogy minden oly irat, mely a képviselőháznak beterjesztetik, valakinek neve alatt terjesztessék be : mert nem csak a kormány, hanem a háznak minden tagja is felelős ; felelős az ország közvéleményének, legalább mindazon tetteért, melyeket képviselői minőségében tesz. Különben törvényjavaslatot benyújtani szabad akár a kormány valamelyik tagjának, akár a képviselőnek, de mindenesetre saját | neve aláírásával; a jelen ügyben azonban, mery ujonczozásról szól, ugy hiszem, hogy a kezdeméI nyezés egyenesen a kormányt illetheti, mert a véderöről szóló törvény 13. §-a azt mondja, hogy I az 1868. 40. törvényezikk 11-ik §-ában megál-