Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-56

22 66. országos illés október 21. 1869. jelen pénzválságnak egyik főföfoka az, hogy a magyarországi pénzpiaczok túlvállalkoztak; azt is jól tudom, hogy a magyarországi financziák függetlenitése által a válságok örök időkre el­kerülve nem lesznek; sőt a külső válságokhoz még belválságok is fognak csatlakozni. De akkor kezünkben lesz az eszköz, azon válságokat magunk erejével leküzdeni és készülten fogadhatni; mig jelen függő helyzetünkben minden külpiacznak, különösen pedig a bécsi pénzpiacznak hatalmá­ban van, Magyarországban pénzválságokat elő­idézni, a mikor neki tetszik (Helyeslés a bal oldalon) és az ekként támasztott válságot saját hasznára kizsákmányolni. Annálfogva a következő tiszte­letteljes interpellátiót vagyok bátor a t. pénz­ügyminiszter úrhoz intézni : (Halljuk!) Miután törvényeinkben semmi tényleges közjogi akadá­lyát nem ismerjük annak, hogy Magyarország pénzviszonyai a szabadalmazott osztrák nemzeti bank uralma alól fölszabadittassanak: szándéko­zik-e a magyar minisztérium a pénzügyi függet­lenítés, illetőleg magyar banktörvény alkotása iránt lehető legrövidebb idő alatt javaslatot ter­jeszteni be ? Ha igen, kiváltságos nemzeti bank utján-e, vagy pedig a bankszabadság alapján? Mely tiszteletteljes interpellátiómat azon kére­lemmel kísérem, hogy, miután nem arról van szó, hogy adjon a pénzügyminiszter ur a magyar pénzpiacznak pénzt, hanem arról, hogy állifcsa vissza a bizalmat, és miután a bizalomhiány legfőbb alapja az, hogy, a pénzpiaez hite szerint, Magyarország finanezialis függetlenségének az osztrák nemzeti banknak még sok évre meghosz­szabbitott egyedárusági szabadalma útjában áll; miután pedig én nem hiszem, sőt tagadni merem, hogy e tárgyban a magyar kormánynak a tör­vényhozó testület tudtán kivül bárminő és bár­kivel kötött előleges lekötelezettsége is lehessen, ámbár közbeszéd tárgya : hogy van : annálfogva kérem a tisztelt pénzügyminiszter urat, méltóz­tassék ez interpellátiómra minél rövidebb idő alatt megnyugtató választ adni. (Helyeslés hal felől.) Lónyay Menyhért pénzügymi­niszter: T. ház! (Halljuk!) á múlt ülés alkal­mával Irányi képviselő ur hasonló tárgyú inter­pellátiót intézett hozzám, mint előttem szólott képviselő ur. A tárgy fontos levén és a jelenlegi viszonyokra vonatkozólag minden adatot a t. ház elé kellvén terjesztem : méltóztassanak meg­engedni, hogy a legközelebbi ülések egyikében adhassak ezen interpellátiókra kimerítő feleletet. (Átalános helyeslés.) Elnök : Kivánja a t. ház, hogy az inter­pellátió felolvastassák ? (Felkiáltások : Nem szük­séges!) Tehát közöltetni fog a pénzügyminiszter úrral. Szakácsy Dániel: Tisztelt ház! Az: igen tisztelt magyar királyi összes miniszterség­hez óhajtok interpellátiót intézni. (Derültség. Halljuk!) A Tisza országos folyó több százezer hold földet hasznavehetlenné, önmagát pedig ha­józhatlanná tevén szabályozatlan helyzetében; még az 1848-iki magyar kormány intézkedett annak szabályozásáról, majd V. Ferdinánd király ő felsége gr. Széchenyi Istvánt nevezte ki kir. biztosul a Tisza folyó szabályozása tárgyában és az 1848-iki esztendőben a magyar királyi felelős minisztérium megalkottatván, a közmunka s köz­lekedés és hajózás tárczája ugyancsak gr. Szé­chenyi Istvánnak jutott. Ámde fájdalom! mielőtt magas hivatását munkába vehette volna, az is­meretes szomorú események állottak be; előbb azonban a magyar országgyűlés magáévá tette a vizek szabályozása ügyét az 184 8: XXX. tör­vényczikkben és felhatalmazta az összes minisz­terséget, hogy a Tisza folyó szabályozására nézve alapot szerezzen és az addig oda fordított ala­pokat is használja fel. Az 1848 — 49-iki esztendő után következett hatalomkormány szintén ma­gáévá tette a Tisza-szabályozás ügyét és abban történt megállapodás azon vidék birtokosaival együtt, hogy a töltésezések, az úgynevezett gá­tak felépítése a birtokosoktól a jelen haszon ará­nyához képest viselendő, az állam pedig az át­metszéseket tartozik teljesíteni. Az absolut kor­mányhatalom ideje alatt ez a művelet megkez­detett , nem egészen összhangzólag ugyan a tár­sulatok töltésezési munkáival, de mégis megkez­detett. Fájdalom azonban, hogy a mostani kor­mány több helyen majdnem átalában véve abba hagyta ezen átmetszési műveket, a melyek nélkül a Tisza-szabályozás egész munkája haszna­vehetlenné válik; és a befektetett tömérdek pén­zeket mind az állam, mind az egyes birtokosok elvesztik. Ugyanazért következő alázatos inter­pellátiót vagyok bátor intézni az 1848: XXX. törvényczikk értelmében az összes miniszterség­hez. (Olvassa.) „l-ször. Miért hagyattak abba a tiszai és tisza-bodrogi átmetszések, különösen a tisza-bodrogi Il-od osztályban, sőt átalában az egész Tisza folyamon? 2-szor. Mily okból ma­radt el a H-ik osztálynak számára utalt azon összeg, mely csak részeit képezi azon tetemes veszteségeknek, melyeket a tisza-bodrogi szerke­zet birtokosai a vizek áradásai és az átmetszé­sek hiányai miatt töltéseikben szenvednek? 3-or. Van-e komoly szándéka a kormánynak a tisza­völgyi vidék válságos helyzetén segíteni, mikor s mily eszközökkel? 4-szer. Tekintve az 1847/8. XXX-dik törvényczikkelyt: mi czélja van a kor­mánynak jövőre nézve a Tiszaszabályozási mü-

Next

/
Thumbnails
Contents