Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-56
22 66. országos illés október 21. 1869. jelen pénzválságnak egyik főföfoka az, hogy a magyarországi pénzpiaczok túlvállalkoztak; azt is jól tudom, hogy a magyarországi financziák függetlenitése által a válságok örök időkre elkerülve nem lesznek; sőt a külső válságokhoz még belválságok is fognak csatlakozni. De akkor kezünkben lesz az eszköz, azon válságokat magunk erejével leküzdeni és készülten fogadhatni; mig jelen függő helyzetünkben minden külpiacznak, különösen pedig a bécsi pénzpiacznak hatalmában van, Magyarországban pénzválságokat előidézni, a mikor neki tetszik (Helyeslés a bal oldalon) és az ekként támasztott válságot saját hasznára kizsákmányolni. Annálfogva a következő tiszteletteljes interpellátiót vagyok bátor a t. pénzügyminiszter úrhoz intézni : (Halljuk!) Miután törvényeinkben semmi tényleges közjogi akadályát nem ismerjük annak, hogy Magyarország pénzviszonyai a szabadalmazott osztrák nemzeti bank uralma alól fölszabadittassanak: szándékozik-e a magyar minisztérium a pénzügyi függetlenítés, illetőleg magyar banktörvény alkotása iránt lehető legrövidebb idő alatt javaslatot terjeszteni be ? Ha igen, kiváltságos nemzeti bank utján-e, vagy pedig a bankszabadság alapján? Mely tiszteletteljes interpellátiómat azon kérelemmel kísérem, hogy, miután nem arról van szó, hogy adjon a pénzügyminiszter ur a magyar pénzpiacznak pénzt, hanem arról, hogy állifcsa vissza a bizalmat, és miután a bizalomhiány legfőbb alapja az, hogy, a pénzpiaez hite szerint, Magyarország finanezialis függetlenségének az osztrák nemzeti banknak még sok évre meghoszszabbitott egyedárusági szabadalma útjában áll; miután pedig én nem hiszem, sőt tagadni merem, hogy e tárgyban a magyar kormánynak a törvényhozó testület tudtán kivül bárminő és bárkivel kötött előleges lekötelezettsége is lehessen, ámbár közbeszéd tárgya : hogy van : annálfogva kérem a tisztelt pénzügyminiszter urat, méltóztassék ez interpellátiómra minél rövidebb idő alatt megnyugtató választ adni. (Helyeslés hal felől.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: T. ház! (Halljuk!) á múlt ülés alkalmával Irányi képviselő ur hasonló tárgyú interpellátiót intézett hozzám, mint előttem szólott képviselő ur. A tárgy fontos levén és a jelenlegi viszonyokra vonatkozólag minden adatot a t. ház elé kellvén terjesztem : méltóztassanak megengedni, hogy a legközelebbi ülések egyikében adhassak ezen interpellátiókra kimerítő feleletet. (Átalános helyeslés.) Elnök : Kivánja a t. ház, hogy az interpellátió felolvastassák ? (Felkiáltások : Nem szükséges!) Tehát közöltetni fog a pénzügyminiszter úrral. Szakácsy Dániel: Tisztelt ház! Az: igen tisztelt magyar királyi összes miniszterséghez óhajtok interpellátiót intézni. (Derültség. Halljuk!) A Tisza országos folyó több százezer hold földet hasznavehetlenné, önmagát pedig hajózhatlanná tevén szabályozatlan helyzetében; még az 1848-iki magyar kormány intézkedett annak szabályozásáról, majd V. Ferdinánd király ő felsége gr. Széchenyi Istvánt nevezte ki kir. biztosul a Tisza folyó szabályozása tárgyában és az 1848-iki esztendőben a magyar királyi felelős minisztérium megalkottatván, a közmunka s közlekedés és hajózás tárczája ugyancsak gr. Széchenyi Istvánnak jutott. Ámde fájdalom! mielőtt magas hivatását munkába vehette volna, az ismeretes szomorú események állottak be; előbb azonban a magyar országgyűlés magáévá tette a vizek szabályozása ügyét az 184 8: XXX. törvényczikkben és felhatalmazta az összes miniszterséget, hogy a Tisza folyó szabályozására nézve alapot szerezzen és az addig oda fordított alapokat is használja fel. Az 1848 — 49-iki esztendő után következett hatalomkormány szintén magáévá tette a Tisza-szabályozás ügyét és abban történt megállapodás azon vidék birtokosaival együtt, hogy a töltésezések, az úgynevezett gátak felépítése a birtokosoktól a jelen haszon arányához képest viselendő, az állam pedig az átmetszéseket tartozik teljesíteni. Az absolut kormányhatalom ideje alatt ez a művelet megkezdetett , nem egészen összhangzólag ugyan a társulatok töltésezési munkáival, de mégis megkezdetett. Fájdalom azonban, hogy a mostani kormány több helyen majdnem átalában véve abba hagyta ezen átmetszési műveket, a melyek nélkül a Tisza-szabályozás egész munkája hasznavehetlenné válik; és a befektetett tömérdek pénzeket mind az állam, mind az egyes birtokosok elvesztik. Ugyanazért következő alázatos interpellátiót vagyok bátor intézni az 1848: XXX. törvényczikk értelmében az összes miniszterséghez. (Olvassa.) „l-ször. Miért hagyattak abba a tiszai és tisza-bodrogi átmetszések, különösen a tisza-bodrogi Il-od osztályban, sőt átalában az egész Tisza folyamon? 2-szor. Mily okból maradt el a H-ik osztálynak számára utalt azon összeg, mely csak részeit képezi azon tetemes veszteségeknek, melyeket a tisza-bodrogi szerkezet birtokosai a vizek áradásai és az átmetszések hiányai miatt töltéseikben szenvednek? 3-or. Van-e komoly szándéka a kormánynak a tiszavölgyi vidék válságos helyzetén segíteni, mikor s mily eszközökkel? 4-szer. Tekintve az 1847/8. XXX-dik törvényczikkelyt: mi czélja van a kormánynak jövőre nézve a Tiszaszabályozási mü-