Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-66

66. országos fllés november 8. 1869. 231 által, és az üzlet első szabad pitymalatánál, a nemzet első szabad föllépésénél ugy szólván rögtön megalakultak, pótolták legalább egyrészben az annyira érzett hiányt: a hiba tehát nem a számos vállalat keletkezésében kereshető, mert hiszen hazánknak, ugy hiszem, még igen sok ilyen vállalatra van szüksége, hanem igen is honfitársaink tapasztalatlanságában az ilyen vállalatok megalapítása és kezelése körül. Én azt hiszem, t. ház, hogy a vállalatok nehézségei többnyire onnan erednek, miszerint elégtelen alaptőkékkel lépnek az üzleti pályára és az építkezési és fölszerelési költségek, mind elnyelik, ugy szólván, a tőkét, és igy az üzletre a munka vitelére nem hagytak elég fölösleget. Hitelintézeteink némelyike szintén megrovást érdemel, miszerint a rendelkezésére álló tőkét nem rövid időszakra hozták forgalomba, hanem igen is hosszabb időszakra fektették be, a mint Angolországban történt az 1866-líi válság előtt, miáltal azon kellemetlen helyzetbe jutottak, hogy összegeiket nem tehették a kivánt időben folyóvá. Mai napság tehát ott áll iparunk és kereskedésünk, hogy ha rendkívüli utón nem segélyeztetik, én azt hiszem, hogy a bukásoknak talán vége-hossza nem lesz. A dolgok ily állásánál az enquéte-bizottság kiküldését én annyiban pártolom, hogy az működésében semmi mellékes tekintet által akadályozva nem lesz, s ha czélul tűzi ki magának, hazánk hitelének önálló alapon megállapítását. De ezzel csak a jövőre nézve van gondoskodva, előbb nekünk a válságos helyzet orvoslásával van dolgunk. E tekintetben, t. ház, én azt hiszem, a kormánynak kötelessége folytonos tevékenységet fejteni ki a válságnak lecsillapítása körül. Ha volna nemzeti jegybankunk, akkor a kormánynak azoa eljárást ajánlanám, melyet az angol kormány oly sikerrel követett és követ ily hasonló válságokban; de mivel nem birunk ily intézettel : én pártolom Irányi képviselőtársam indítványát ; bátor vagyok azonban ahhoz egy pótinditványnyal a t. ház elé járalni. (Halljuk! Fölolvassa:) „Addig is, mig az ország önálló nemzeti hitele megállapításáról törvény által gondoskodva lesz, tekintettel a jelen pénzválságra, hatalmaztassék fel a kormány 50 milliónyi értékű kincstári utalványok kibocsátására, a melyek három vagy hat hóra szóljanak és legkevesebb 50 frtnyi értékben állíttassanak ki. Ezen utalványok előlegezésül szolgálnak mindazon ezégeknek és társulatoknak, a melyek pillanatnyi pénzszorultságban levén, elegendő biztosítékot nyújtanak ezen előlegek fedezésére." Remélem, t. ház, hogy a kormány elismeri ezen indítványom helyességét és szükségességét, és fog bírni annyi önállósággal, hogy bátran hozzá nyúl azon eszközhez, mely szerintem e pillanatban egyedül képes^ az ország hitelének és j iparának megmentésére. En nekem legkisebb kétségem sincs az iránt, hogy a kormány ezen hitelének fölhasználására csak részben lesz kényszerítve, miután, ha egyszer erélyesen föllépett, a válság csillapodni fog s a közhitel újból visszatér. De van még egy más érv is, mely gondolom, az államra nézve elég fontossággal birand : az, t. ház, hogy minél több czég és társulat bukik meg, annál több egyén és család marad kenyér nélkül és annál több forrása marad bedugva az adónak, melyet már most is lehetetlen behajtani és a mint Jókai képviselőtársam a múlt csütörtökön igen helyén jegyezte meg, a válság növekedésével a munkások ezrei dobatnának ki az utczára, a mi komoly zavargásokra adhatna alkalmat. Ajánlom a t. ház figyelmébe pótinditványomat. (Elfogadjuk! a szélső bal oldalon.) Elnök: T. ház! többen vannak még felírva, és e fontos tárgyat ma ugy sem fejezhetnők be, ezért a tárgyalás folytatása holnapra tétetik át. (Helyeslés.) Figyelmeztetem azonban a t. házat, hogy az osztályoknál még több tárgy van bevégzetlen. Ennélfogva fölkérem az osztályokat, hogy délutáni 4 órakor összeülni méltóztassanak. Ghyczy Kálmán : T. ház! Azon törvényjavaslatok, melyek előttünk fekszenek, oly fontosak, hogy nem hiszem, hogy a t. ház tagjai képesek legyenek, mikor délelőtt itten ülésben töltik a napnak nagyobb részét, délután az osztályülésekben azokat behatólag tárgyalni. (Helyeslés.) Ennek volt értelme a múlt országgyűlés végén, midőn kifogyván az időből, szükség volt arra, hogy nyakrafőre bevégezzük a tárgyakat. A mi a bíróság felelősségéről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál most ez ülésszak alatt történt — és mi épen nem válhatik a magyar országgyűlés becsületére — szintén csak annak tulajdonitható, hogy a múlt ülésszak végével ugy hajtottuk keresztül a törvényjavaslatokat az osztályokon, hogy megfontolásukra elégséges idő nem volt; ez vala oka annak, hogy az igazságügyminiszter kényszerült saját maga törvényjavaslatához módositványt beadni. Árra kérem tehát az elnök urat, hogy miután a török nincs még nyakunkon, engedjen időt, hogy annak idejében Tendesen tárgyalhassuk és fontolóra vehessük az osztályokhoz utasított javaslatokat; és csak akkor tartunk osztályüléseket, ha nyilvános üléseink nincsenek. (Áialános helyeslés. A képviselők oszlani kezdenek.) Elnök: Kérek egy kis béketűrést; tessék helyeiket elfoglalni. Igen sajnálom, hogy oly nagy