Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-65

204 65. országos ülés november 5. 1869. sok bal felöl: Ehkes nincs joga!) hogy t. i. helyeslem a í'öelveket, de nem találom és nem találja a központi bizottság sem czélszerünek azon alakban érvényesíteni azokat, a mint az előterjesztetett; de igenis utasítani szükségesnek találta a központi bizottság a vallásügyi miniszter urat, miszerint azon alapelvből indulva ki, hogy „szabad egyház szabad államban", törvényjavaslatot nyújtson be, még pedig minél előbb az országgyűlésnek. Ha azt tételezi föl képviselő ur a központi bizottság határozati javaslatáról, hogy az csak elodázni akarja a kérdést, és hogy azt a kormány és a a többség nem fogja érvényesíteni : akkor az ő határozati javaslata épen azon sorsnak néz eléje; miért ad be tehát ő határozati javaslatot, ha fölteszi a központi bizottság határozati javaslatáról, hogy azt életbe léptetni nem fogja sem a többség, sem a kormány ? (Helyeslés jobb felöl.) De, ellentétben van magával a t. képviselő ur, midőn azt mondja, hogy nem akar alkotni oly törvényeket, melyeket nem lehet végrehajtani, és pedig azért nem akarja, mert veszélyes consequentiákat nem akar létesíteni: és mégis maga áll elő oly törvényjavaslattal, mely közjogi viszonyainknak végleges megváltoztatása előtt teljes lehetetlen, hogy végrehajtható legyen. (Fölkiáltások bal felöl: Miért?) Ez tehát inconsequentia. (Nevelés a bal oldalon.) Ezeket voltam bátor átalánosságban megjegyezni ; és most engedjék meg, (Halljuk!) hogy a t. képviselő ur tegnap mondott beszédének némely kitételeire nézve lehessek szerenesés kihallgattatni. (Halljuk!) Azt mondja az igen t. képviselő ur tegnapi beszédében: „De hogy a központi bizottság egyik vagy másik osztály eljárása fölött birálólag vagy megrovólag léphessen föl, ahhoz sem a központi bizottságnak, sem az előadónak joga nincs." Ha a központi bizottság jelentésében, vagy annak előadója tegnap tartott előadásában legkisebb szóval is megrovólag lépett volna fel, akár a nyolczadik osztály, akár az igen tisztelt képviselő ur ellen, akkor igenis helyes volna ezen észrevétel; de visszautasítani oly megrovást, mely nem is történt, csekély felfogásom szerint, a lehetetlenségek közé tartozik, és nem is tudom, hogy lehet visszautasítani oly megrovást, a mely nem tétetett. Másik, mit az igen t. képviselő ur mondott, a következő: „Nem foghatom meg, hogy saját álláspontjából hogy vetemedhetett el a központi bizottság e javaslatra." Szóról szóra igy mondta. E drasztikus kifejezésre, (Derültség a bal oldalon) ha nem volnék meggyőződve, hogy Debreczen város igen érdemes képviselője e kifejezéssel a központi bizottságot sérteni nem akarta, ha, mondom, nem volnék meggyőződve arról, hogy nem akarta vele sérteni: akkor visszakérdhetném tőle, hogy hogyan vetemedhetett ö ily kérdés tételére ? de — miután meg vagyok győződve arról, hogy nem akarta vele sérteni — I annálfogva ily helyreigazítás mellett nem akaI rok reflektálni, s nem akarom sérteni ezzel: i mert fölteszem róla, hogy ha az előadót feljo! gositjuk a házszabályok azon §-ára ellenvélej menyben lenni, elismeri a központi bizottság | azon jogát is, hogy az saját nézpontja szerinti I magyarázati jogot követelhessen magának. Még, hogy hosszadalmas ne legyek, (Bal felől: Halljuk!) Szontagh Pál igen t. képviselő ur tegnap tett azon vádjára akarok megjegyzést tenni, ki körülbelül ily formán méltóztatott mondani : „ugy tehát, t. ház, ezen indokokból igen is fölteszem a ház többségéről és gyanúsítom, sőt j vádolom, hogy a kérdést elodázni szándékozik.* ; (Bal felől: Ugy van!) Ezen állításának indokolásául felhozza, hogy a IX-ik osztályban, melynek | én is egyik igénytelen tagja vagyok, (Bal felől: \ Éljen!) mondom, hogy a IX-ik osztályban, midőn i nem tudom tőle-e, vagy nézettársaitól azon inI ditvány tétetett (Halljuk!) miszerint ezen hatái rozati javaslatban jelöltessék meg a határ, mely | alatt a vallásügyi miniszter kötelességévé tétetI nék ezen vallásszabadságról • szóló törvényjavas• latot beadni; minthogy pedig ezen kifejezés a j többség által el nem fogadtatott, indítványba | tétetett, hogy a törvényjavaslatot a minisztérium i még e törvényhozási epocha alatt, vagyis 1872. | évig adja be; e nézetet sem osztva az osztály I többsége, mert azt igen hoszunak találta, s igy \ a sokkal szabatosabb „mielőbb" szót fogadta el. Igaz, azon ellenvetés tétetett, hogy ideje nem lehet a kormánynak javaslat benyújtására, ha | mi praecise egy vagy két hónapot tűzünk ki; | tehát mi nem akartuk megkötni a kormányt a ! tekintetben, hogy mely nap adja be a javaslaI tot. Ennek ellenében akkor, mikor az elvettetett, I indítványba hozatott, mondassék ki, hogy 1872-ig I adja be a kormány; de mert a kormány részéről, s épen a vallásügyi minisztérium részéről, senki sem volt jelen az osztályban, épen a többség tette azon indítványt, és ha nem csalódom, épen én voltam az, ki azon nézetben voltam, j (Éljen! bal felől) hogy az sokkal tágabb tér az illető kormánynak a törvényjavaslat beadására, mint ha praecise kimondjuk, hogy azt mielőbb adja be. (Es aztán praecis ! bal felől.) Engedelmet kérek, nézetem szerint ez. sokkal kisebb időhatár, mint 1872-ig : hogyan lehessen tehát ezen indokolásból azt hozni ki, hogy a többség nincs áthatva a szabad vallásgyakorlat szükségétől, nincs áthatva a polgári házasság szükségétől, nincs áthatva mindazon alapelvektől, melyekről a t. ellenzék oly bőségesen méltóztatott ma nyilat-