Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-65
65. országos ülés november 5. 1869. 195 rosában fölállítandó megyetörvényszék tárgyában, mely a bekövetkezett bírósági szervezet folytán szükségessé vált, van szerencsém benyújtani. Elnök: A kérvényi bizottságnak fog átadatni. Simay Gergely: T. ház! Azon fontos kérdések közt, melyek ugy az egyeseket, mikép az államot igen közelről érdeklik, mindenesetre nem a legutósó helyet foglalja el hazánk erdészeti viszonyainak rendezése. Nem lehet tovább is közönynyel és minden aggodalom nélkül tekinteni az erdők ezélszerütlen kezelésének szomorú jelenségeit, valamint a naponkint nagyobb mérvben terjedő erdőpusztitást, és hogy ez által miként jut veszendőbe az országnak oh r tőkéje, mely helyes kezelés mellett a jövedelem gazdag és kifogyhatatlan forrása lehetne. Sokkal inkább érzi mindenki a növekvő fahiányt és drágaságot, mintsem indokolni kellene azon nézetemet, miszerint a törvényhozásnak e bajon már most minél előbb segíteni elmulaszthatatlan kötelessége. Ha már az 1848-diki törvényhozás gondoskodott arról, hogy e tekintetben az akkori minisztérium a legközelebbi országgyűlésen részletes törvényjavaslatot terjeszszen elő: mennyivel szükségesebb gondoskodni már ma, midőn az azóta lefolyt 21 év alatt az erdők ezélszerütlen kezelése miatt azok folytonos pusztításoknak voltak kitéve, és másfelől a már most tervvé vált számos hazai vasúti építés által a faszükséglet a legmagasb fokra emelkedik. Ez okból, de különösen azért, mert meggyőződésem, hogy egy ország culturai állapotának fokmérője mindenesetre a helyes és czélszerü erdészeti kezelés, de miután másfelől az erdők pusztítása mindenesetre keserűen szokta magát megbőszülni : bátor vagyok minden további hosszasabb indokolás nélkül a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter úrhoz a következő kérdést intézni: (Halljuk! Olvassa:) „Szándékozik-e t. miniszter ur az 1848-ik évi X. t. ez. 8. §-a értelmében az erdőknek sikeresebb növelése és fentartása iránt a ház elé részletes törvényjavaslatot terjeszteni 1 a Majláth István jeryz© (ujolag felolvassa Simay Gergely interpeUátióját.J Elnök : A z illető miniszter úrral közöltetni fog. T. ház! Napirenden van a vallásszabadságról szóló törvényjavaslat tárgj r alásának folytatása. Kérem a központi bizottság előadóját, szíveskedjék helyét elfoglalni. Hrabár Manó előadó: Azt hiszem. t. ház, hogy az előadóé az utósó szó : (Helyeslés) annálfogva kérem a t. indítványozó urakat, ha kívánnak, méltóztassanak szólani. Irányi Dániel: T. ház! A törvényjavaslatom ellen tett kifogásokat elvtársaim nagyobb része mind megezáfolván, nekem csak igen kevés mondani valóm van; annálfogva nem fogom sok ideig igénybe venni becses figyelmüket. Miként a központi bizottság jelentéséből már észrevehettem, az ellenvetések, melyek törvényjavaslatom ellen tétetnek, két főosztályba sorozhatok. Egyik osztályba tartoznak azok, melyek törvényjavaslatomnak szerkezeti hiányait hányják szememre; másik osztályba pedig azok, melyek a javaslatot tulhalmozottságról vádolják. A ki legrészletesebben fejtegette ezen állítólagos hiányokat, az igen t. képviselőtársunk Tisza Kálmán volt. 0 jelesül a szent székek eltörlésére, az anyakönyvek vitelére, s a polgári házasságra vonatkozó szakaszait törvényjavaslatomnak találja hiányosaknak. A mi a szent székek eltörlésére vonatkozó szakaszt illeti, én azt hiszem, t. ház, hogy az mindazt magában foglalja, mi a jelen törvényre tartozik, s nem a perrendtartásra való, a mint azt egyébiránt t. barátom Simonyi Ernő is megjegyezte. Az anyakönyvek vitelét, melyet én a megyékben a szolgabirákra bizni kívántam, azért nem tartja a szolgabirákra bizhatóknak, mert ezen tisztviselők a nélkül is sok munkával vannak terhelve. Megengedem, hogy a szolgabiráknak rendkívül sok a dolguk; de ha tekintetbe veszszük, hogy az uj szervezés által a bírói teendők külön fognak választatni a közigazgatási teendőktől : azt hiszem, hogy az anyakönyvek vitele a közigazgatási szolgabiráknak bátran oda adható. Midőn ezen szakaszt szerkesztettem, magam is haboztam : kikre bizassék az anyakönyvek vitele ? Négy közeg között kellett választanom : a községi birák, a községi jegyzők, szolgabirák, vagy pedig a lelkészek, mint a polgári hatóság által delegált tisztviselők között. A községi bírákra azért nem mertem bizni ezen fontos teendőt, mert, fájdalom, nem csak nálunk* de más országokban is sok községi bíró nem áll a tudományosság azon fokán, hogy az anyakönyvek vitele aggodalom nélkül rábízható lenne: körülbelől ugyanez áll legalább igen sok községi jegyzőre nézve is; hogy pedig végre a lelkészekre, mint a polgári hatóság által delegált tisztviselőkre lenne-e bizható az anyakönyvek vezetése, ezt azért kétlem, mert attól félek, hogy a lelkészek ezt sok helyen, mint lelkiismeretükkel ellenkezőt, viszszautasitanák; s ennélfogva nem marad egyéb hátra, mint a szolgabirákra bizni. A mi a polgá,ri házasság törvényét illeti, ez, az igaz, az én törvényjavaslatomban még benne nem foglaltatik; de valamint már első előadásom alkalmával szerencsém volt mondani, én ezt még annak idejében, még mielőtt ezen törvényjavas25*
