Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-64

188 64. országos Ülés november 4. 1869. nem azt, hogy én nem teszem föl: ez magától értetik. Szontagh Pál (csanádi) : Köszönöm, hogy az oktatásügyi miniszter ur e szóra megtanított. Most már tökéletesen tisztán kimondom, hogy, a miniszter ur szavai szerint, senki komolyan föl nem teszi a többségről és a kormányról azt, hogy e tárgyat el akarná odázni. Erre bátorságot veszek magamnak azt válaszolni, hogy igenis egész komolyan fölteszem és gyanúsítom, mert bizonyosat mondani nem tudok, — igenis gyanúsítom és vádolom ezzel a többséget. Kötelességemnek tartom a képviselőház irányában ezen gyanúsításnak, ezen vádnak indokolásául némely argumentumot felhozni. (Halljuk !) Volt a képviselőháznak egy osztálya — a IX. osztály — hol, midőn indítványozva volt bizonyos oldalról ezen határozati javaslatnak és törvényjavaslatnak utasításul adása a központi bizottsághoz, még pedig a legirányadóbb helyről az mondatott, hogy annak eszközlése teljes lehetetlen ezen ülésszak alatt. Ekkor ismét az indítványozó oldalról egy közvetítő javaslat terjesztetett elő, melyben az mondatott, hogyha amaz irányadó tagja ezen osztálynak nem vállalhat arra nézve kötelezettséget, és igy a javaslatot ellenezni kénytelen, hogy még ezen ülésszak alatt terjesztessék be a kívánt tárgyakra nézve törvényjavaslat, hajlandó az indítványozó azt is elfogadni, hogyha nem ezen ülésszak alatt, hanem ezen törvényhozási epocha alatt, 1872-ig vállalja tehát magára, hogy a kivánt törvényjavaslatokat a háznak beterjeszteni kész és erre is elutasító válasz adatott. így tehát, t. ház! ezen indokból igenis fölteszem a ház többségéről, igenis gyanúsítom, sőt vádolom, hogy e kérdést elodázni szándékozik. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) Ezek után pártolom Tisza Kálmán képviselőtársam beadott javaslatát, és az azt szükségkép kiegészítő határozati javaslatot. (Éljenzés bal felől.) Krajcsik János: (A szélső baloldalon: Ez szakértői) T. ház! Előre bocsátom, hogy én nem tartok a törvényhozó testület befolyásától azon ügyekre, melyek a különböző hitfelekezetek egyházi viszonyaira vonatkoznak, mert biztosan remélem, hogy ezen ügy, mely a vallási érzelem és a családok boldogitására nagy hatással bir, azon higgadtsággal fog tárgyaltatni, mely higgadtság régóta sajátja a magyar törvényhozásnak. (Derültség.) Volt tapasztalásom e részben 1848 előtt és van most is. Bizton remélem, hogy majd ha ezen viszonyok rendezésére kerül a sor, a különféle hitfelekezetek körülményei komoly megfontolás alá fognak vétetni és igazságosan elintéztetni. Nagy szó az az egyenlőség (Halljak!), mely az 1789. évben a franczia nemzeti conventben kimondatott, de melynek gyakorlati kivitele, főkép etymoiogiai éltelemben, lehetetlen. Mint minden dolognak, ugy az egyenlőségnek is megvannak a maga határai. Itt is alkalmazható a római költőnek ismeretes arany mondata: — siint certi denique fines, Quos ultra citraque nequit consistere rectum. Készemről forrón óhajtom ezen viszonyok kiegyenlítését, hanem olyan értelemben, hogy a katholikusok jogai (Élénk derültség) és kötelességei halomra ne döntessenek. (Nevetés, derültség.) Igen, azt mondom, hogy a katholikusok jogai és kötelességei halomra ne döntessenek: az méltányos kívánat és igazságos. Adja Isten, hogy ezen kiegyenlítésnek már valami állandósága legyen. Az ismeretes 1791.: XXVI. sarkalatos tőrvényczikk, melynek czime: „De negotio religionis", azt mondja: „fine stabiliendae perpetuae harmóniáé ac unionis." De, mint látszik, ezen perpetuitasnak most azon értelme van, mint a békekötéseknek, hol szintén mindig az a Clausula használtatik: „in perpetua tempóra" és mégis kevés idő múlva kitör a háború. A mi illeti magát a benyújtott törvényjavaslatot, első pillanatra kitetszik, hogy e törvényjavaslat az 1848: XX. törvényezikknek nem paraphrasisa, pedig arra hivatkozik. Ugyanis az 1848: XX. törvényczikk számbavette hazánk körülményeit ; ezen előttünk fekvő törvényjavaslat pedig kosmopolitikus. (Derültség.) Mindjárt elején tért kaput nyit mindenféle ferde nézeteknek, majd positiv, majd negatív alakban, és oly ignota quantitásoknak ad helyet a tisztességes hitfelekezetek előtt (Élénk derültség.) Hogy ezen törvényjavaslat hiányos, azt nem én fedeztem föl, maga a törvényjavaslatot benyújtó és elismerte; én itt bátor vagyok csak egy szakaszra hivatkozni. (Halljuk!) A 4-ik §-ban az mondatik: „minden hitvallások és egyházak jogok ós köteleségekre nézve egymás közt egyenlők." Már, kérem alásan, méltóztassék az általam igen t. képviselő ur megengedni, hogy kimondjam: e §-nak bizony semmi értelme sincs. (Derültség.) Annak csak akkor lesz értelme, ha valósul az: egy akol és egy pásztor (Derültség XEgy szó: Igaz!) Egyébiránt nem akarok humoristikus előadást tartani (Élénk derültség.) és bevégzem beszédemet : kérvén a t. házat, hogy e törvényjavaslatot a részletes vitatkozás alapjául el ne fogadja. Tisza László: Bocsásson meg az előttem szóló t. szónok ur, ha azon kifejezésére, hogy