Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-64

172 64. orezágos Illés november 4. 1869. jának dotatiója, a válság alatt, ugy a váltók leszámítolására nézve, mint ujabb időben a lom­bardüzletre nézve is több millióval fölemeltetett. (Helyeslés.) Továbbá, miután vannak bizonyos összegek, melyeknek kezelése a pénzügyminiszté­riumra bízatott, s melyek haszonhajtólag voltak elhelyezve: ebből nevezetes, több millióra menő összeget fordított a pénzügyminisztérium, azon czélból, hogy jó hitelű és teljes biztonságot nyújtó intézeteknél letett váltók reescomptiroz­tatván, ez a pénzválságnak enyhítésére szolgál­jon. (Helyeslés.) Ez volt az, mit a minisztérium, azon ha­tás körénél fogva, melylyel bir, és átalában azon hatásnál fogva, melyet közvetve gyakorolhat, a pénzválság enyhítésére tett Elismerem, hogy a válság még ma is foly­vást tart, és hogy vannak különösen iparvállala­tok, melyeknek fölsegélésére a szükséges intézke­déseket megtenni czélszerü. E czélból tisztelt barátommal a közgazda­sági miniszterrel együtt épen a tegnapi napon tartottunk tanácskozmányt a pesti kereskedelmi testület legkitűnőbb tagjaival, annyival inkább miután a kereskededelmi kamara, a kormány­hoz beadott emlékiratában a kormányt e rész­beni gondoskodásra hivta fel, és méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ha mód és alkalom nynjtatik a kormánynak arra, hogy bizonyos pénzösszegeket , melyeknek hasznos elhelyezése szabadságában áll, teljes biztonsággal, tehát az állam pénzének veszélyeztetése nélkül, bizonyos iparágak fölsegélésére hitelnyújtás által fordít­hasson, ezt a kormány készséggel meg fogja tenni; de mindenekelőtt megjegyzem, hogy az államnak ily pénzválságok enyhítésére egyenes befolyást gyakorolni nem föladata. Azonban bi­zonyos pénzösszegeket, biztos iparvállalatok szá­mára rendelkezésre bocsátani föladata akkor, ha az itt helyben létező nagyobb pénzintézetek biz­tosítják az államot arról, hogy az állam ezen hi­telezés által veszteséget nem fog szenvedni, és hogy a rendelkezésükre bocsátott pénzt a maga idején pontosan az állam pénztarába visszaszol­gáltatják. (Élénk helyeslés.) Prileszky Tádé: Részemről teljesen megnyugtatva találom magamat a válasz által; és kívánom, hogy a mit a pénzügyminiszter ur, a kormány részéről mint jószándékot méltózta­tott előadni, tetté valósuljon, és az által hazánk ipara fejlődjék. (Helyeslés.) Elnök: A t. ház a pénzügyminiszter vá­laszát tudomásul veszi. lónyay Menyhért pénzügymi­niszter: T. ház! Két interpellátió intéztetett hozzám a bankügyben: az egyiket Irányi Dániel, Pées városa t. képviselője tette, a másikat a rá­következő ülésben, Jókai Mór képviselő ur. Mind­két interpellátió a bankkérdésben azonnal tör­vényhozási intézkedések javaslatbahozatalát kö­veteli a kormánytól. Mindenesetre annyira fontos kérdés ez, hogy a létező és fenálló körülmények tekintetbevétele mellett e kérdés elébb-utóbb leendő tárgyalásá­nak szükségét — ha valaki — bizonyára a kor­mány érzi legjobban; s miután vannak kérdések melyeknél a hozandó törvények oly mélyen bele­vágnak a hitel, s különösen az egyesek vagyoni viszonyaiba, hogy azok megoldásánál nem csupán a „quid juris" hanem egyszersmind a „quid com silii" is irányadó; s nem annyira az dönt, hogy a tudomány theoriában mit követel, ha­nem hogy az adott viszonyok közt mi kivihető? Ugyanazért minden lépés, a mit ez irányban tennünk lehet és kell, a leghiggadtabb megfon­tolást teszi kötelességünkké. A jegybankok kérdésére nézve átalában véve, az első tudományos tekintélyeknél is külön­böző, s egymással ellentétben álló vélemények uralkodnak; de még ha a bank-theoriát illető­leg határozott véleményünk van is: minő elvek alapján történjenek intézkedések egy bizonyos or­szágban? azt csak minden adott viszony tekin­tetbevétele, és a teendők érett megfontolása után lehet megállapítani. Mennyivel nagyobb meg­fontolást érdemel ez oly országban, hol léteznek a múltból fenmaradt viszonyok, melyeket fe­ledni nem lehet, s különösen hol nem érez-, de papírpénz van forgalomban, hol az ipar és ke­reskedés csak az alkotmányos kormányzat ideje alatt nyert nagyobb lendületet, s a hitelintéz­mények csak az ujabb időkben jutottak szaba­dabb fejlődésre ! Ha tehát oly nemzetek is, melyeknél imént emiitett súlyosító körülmények nem léteztek, szükségesnek, sőt nélkülözhetlennek látták, min­den a jegybankkérdésre vonatkozó intézkedésnél a törvényhozás végleges megállapodása előtt e fontos kérdést, mely a hitelre, kereskedelemre, forgalomra oly mélyen behat, szakismerettel bíró férfiak higgadt és komoly tanácskozása alá bo­csátani , ha Angolhonban és Francziaország­ban mellözhetlennek vélték a bankügyre vonat­kozó reformoknál meghallgatni az ország pénz­ügyi nevezetességeit, s véleményt kérni az ipar­és kereskedelmi kitűnőségektől: akkor bizonyára nálunk nem lehet a kormánytól azt követelni, hogy e fontos és némileg kényes tárgyban rög­tön határozott törvényjavaslattal álljon elő. Mint magánegyén tartózkodás nélkül felel­hetek azon kérdésre: vajon, elméletileg véve, a kiváltságos nemzeti bank, vagy a bankszabad­ság mellett nyilatkozom-e? Én igenis a törvé­nyek által felállított korlátok között a banksza.

Next

/
Thumbnails
Contents