Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-63

63. országos Dlés november 3. 1869. 165 tak; de azt gondolom, t. ház, hogy az igaz­ságügyminiszternek e tekintetben tán még nincs megkötve a keze. Én tudom, hogy van egy hely­tartótanácsi rendelet erre vonatkozólag, nem tu­dom : vajon mással pótolta-e az igazságügymi­niszter ur? nekem a múlt télen még azt mutat­ták, de miután nem értem rá elolvasni, nem tudom tehát, ha vajon e helytartótanácsi ren­delet értelmében járnak-e el most vagy sem; de azt tudom, hogy oly helyen is alkalmazzák a bilincseket, hol a megszökéstől átalában félni nem lehet. Hogy ha netalán az igazságügyminisz­terium szintén ily óvatos találna lenni a maga rendeleteiben, akkor, megvallom, e törvénynek czélja nem lenne elérve : következőleg helyesnek tartom azt, hogy jelentse ki a törvény világo­san, mire ós mi czélból, és meddig engedtetik meg a bilincs. Ezen czélt pedig, azt hiszem, job­ban érjük el, ha azon szerkezet fogadtatik el, melyet én indítványoztam, jelesen : ,,A bilincsek alkalmazása csak azon esetekben és addig en­gedtetik meg, a melyekben és a meddig azt a letartóztatott személyek őrzése mulhatlanul meg­kívánja, s akkor is a czélnak megfelelő könnyű vasak lesznek alkalmazandók." Ajánlom módositványomat. Horvát Boldizsár igazságügymi­niszter: Irányi képviselő urnák hozzám inté­zett két kérdésére akarok válaszolni. Az első az, hogy miért nem vétettem le eddig is az orszá­gos fogházakban a bilincseket a fegyenczekröl ? Erre azt felelem, hogy azért, mert nem volt hozzá jogom; mert én tartozom az ítéletet ugy végrehajtatni, a mint azt a törvényes bíróság meghozta, és mert a bírói hatalom gyakorlatába avatkoztam volna bele törvényellenesen, ha e törvény nélkül a bilincsek levételét határoztam volna el. (Helyeslés.) Ezentúl, ha majd e tör­vényjavaslat törvény erejére emelkedik, meg lehet arról győződve a tisztelt képviselő ur, hogy mindazon országos fegyházakban, melyek a kormány közvetlen felügyelete alatt állanak, s melyekben az épületeknél fogva mégis több rendet lehet behozni, mint a megyei fogházakba, hol tehát a megszökéstől tartani nem lehet — a bilincseket azonnal le fogom vétetni. (Helyeslés.) Mit leszek teendő a megyei fogházakban, melyek most a belügyminiszter költségvetésében vannak fölvéve és annak resortjához tartoznak, azt e pillanatban megmondani képes nem vagyok : mert ón minden egyes megyei börtön helyzetét nem ismerem, és nem tudok még most bizonyost mondani e tárgyban azért is, mert ily kérdést az illető megyei bizottságok meghallgatása nélkül eldön­teni egy átalában nem akarok és nem tartanám tanácsosnak. (Élénk helyeslés.) Másik kérdése a képviselő urnák az volt: vajon az országos fegyházakban most is a volt helytartótanács által kibocsátott eljárási sza­bályzat van-e alkalmazásban? Irányi Dániel: A megyei fogházakban! Horvát Boldizsár igazságügynii­niszter : A megyeiekről nem mondhatok sem­mit. Az országos fegyházak alattam állanak, s ezekre nézve ezen év elején átalános eljárási szabályzatot bocsátottam M, mely a hivatalos rendeletek tárában meg is jelent, s mely jelen­leg az országos fegyházakra nézve érvényben áll, addig, mig a törvényhozás másképen nem fog rendelkezni. A megyei fogházakra nézve az illető megyei bizottságok rendelkeznek, mert a fel­ügyeleti jogot első sorban a megyei bizottságok gyakorolják és igy ez a municipiumok hatáskö­rébe tartozik. Tisza Kálmán: T. ház! A íénforgó módositványok közül a Nyáry Pál t. barátom által beadottat pártolom, azon egy szónak meg­változtatásával, melyre Ludvigh képviselőtársam figyelmessé tett, hogy „megelőző" helyett „elő* vigyázata" tétessék, mi, miután az eszmét senki sem ellenezte, azt hiszem, nem is fog akadályra találni. Nehrebeczky képviselőtársam indítványát nem fogadhatom el azért, mert az, ugy hiszem, tovább megy, mint a mennyire a háznak menni kedve volna, a mennyiben egész átalánosságban mondja ki a bilincsek használatának megengedé­sét, oly módon tehát, hogy jóformán senkit, ki azt alkalmazná, ha törvénytelenül alkalmazná, is, nem lehetne feleletre vonni: mert azon átalá­nos kifejezés alatt mindenki jogosítva érezné ma­gát bilincsek alkalmazására. De nem fogadom el Irányi képviselőtársam szerkezetét sem, szemben Nyáryéval, mert azon szerkezet szerint is mégis meg kellene valakinek. ítélnie, hogy szükséges-e tehát bilincs vagy nem ? és miután valakinek meg kellene ezt ítélnie, én részemről sokkal jobban szeretem, hogy legyen az a valaki az, kit az ezen tárgyban hozott ítéletért szükség esetében még feleletre is lehet vonni, mintsem hogy általunk nem is ismert, min­denütt különféle közegek legyenek erre hivatva, melyeket aztán, ha túlhajtják is a törvény rendeletét, csak 3., 4. és 5-ik fokon keresztül lehet feleletre vonni. Én tehát, mint mondám, Nyáry Pál képviselőtársam módosítását párto­lom s abban sokkal több megnyugvást találok, mint akármelyikben a többiek közül. Elnök: Mielőtt a többféle módositvá­nyokra átmennénk, első kérdésül tartozom föl­tenni a szerkezetet, a mint azt a központi bi­zottság ajánlotta. Méltóztatnak azt elfogadni? Horvát Boldizsár igazságügymi­niszter: T. ház! Azt gondolom, olyan esetben, midőn módositvány tétetik bármely oldalról, s a.

Next

/
Thumbnails
Contents