Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-63

63. országos ütés november 3. 1869. 155 mint olyant, mely az emberi méltóságot lealacsonyítja, az emberi önbecsérzést elnyomja, pedig emberi önbecsérzet nélkül javulás egyátalán nem is képzelhető. Már az országbírói értekezlet eltörölte a botbűntetést; eltörölte a bűnvádi eljárás terén, azon elv elfogadása által, hogy a nemnemesek fölemeltettek a nemesek sorába; azonban a fegyelmi eljárásban a botbüntetést még mindig fentartotta. Az országbírói értekezlet a jogegyenlőség szempontjából indult ki, azon szempontból, mely a 48-ki törvényhozás szeme előtt lebegett, — azonban félúton maradt; a mostani törvényhozásnak tehát egy lépéssel tovább kell mennie, mert ha a jogegyenlőség szempontjából meg kellett szüntetnünk a bűnvádi eljárásban minden különbséget a nemesek és nem nemesek között, akkor egyátalán nem indokolható, hogy a fegyelmi eljárás terén ama különbség továbbra is fentartassék. Tudom, t. ház! hogy az országban sokan vannak, kik, hazánk közmiveltségi állapotát tekintve, korainak tartják ezen rendszabályt, és kik ezért szívesen vennék, ha a törvényhozás ezen intézkedését a népnevelés terén nagyobb mérvű előhaladás előzte volna meg. Nem vonom kétségbe én sem, hogy a nép művelődésének, a közműveltség előmozdításának legjobb emeltyűje a népnevelés; de nem ismerhetem el azt, hogy á népnevelés czéljait, sőt elért eredményeit a törvényhozás egyoldalú intézkedések által képes lenne biztosítani. Különösen nem ismerhetem el azt, hogy a népnevelés czéljait előmozdítaná a törvényhozás akkor , a midőn az iskolában, a tanodákban, az emberi méltóság tanait, az emberi önérzet magvait hintik el: ugyanakkor a törvényhozás szolgái ezen magvakat nyomban egyszerűen eltiporhassák; nem ismerhetem el annak ezélszerüségét, hogy midőn a tanár fölemelni törekszik az ifjú nemzedéket az emberi önérzet magaslatára, más oldalon a bírónak szabad legyen ugyanazt emberi méltóságából és önbecsérzetéböl teljesen kivetkőztetni. Én tehát a botbüntetés föltétlen eltörlésére szavazok. (Helyeslés.) Másként áll azonban a dolog, szerény nézetem szerint, a bilincsre nézve. Elvben teljesen pártolom azoknak nézetét és törekvését, kik a bilincsnek eltörlését indítványozzák, azonban a gyakorlati kivitel nehézségei előtt meg kell hajolnom. Attól kell félnünk ugyanis, t. ház, hogy ha a bilincs feltétlen eltörlését kimondjuk, hogy midőn ez által a humanismus nagy követelményének akarunk eleget tenni, akkor épen még nagyobb inhumanitást követűnk el börtönrendszerünk fejletlenségénél fogva. Ma ugyanis ugy állunk, hogy csekély őrizettel nagyszámú fegyenczeket tarthatunk egész biztossággal a bilincs segélyével ; ellenben, ha a bilincset eltöröljük, kénytelenek leszünk a fegyenczek legnagyobb részét a most még kezdetleges állapotú fegyházakba elzárni, mi pedig, köztudomás szerint, gyakorta ragályokat idéz elő, mely ragályok a fegyház falain kivül is bekivánják áldozataikat. Hogy tehát a humanitás nagy követelményének eleget tehessünk, kell, hogy intézkedéseinkben a logikai rendet szem elől ne téveszszük. Nézetem szerint, ezt másként nem eszközölhetjük, mint az által, hogy a bilincset még egy időre fentartjuk. Mielőtt azt megszüntetnék, oda kell iparkodnunk, hogy börtöneink más állapotba helyeztessenek. Ezért mondatik a törvényjavaslat 3. és 6. §§-ban, hogy a bilincs nem mint büntetés, hanem mint fegyelmi és közbiztossági eszköz alkalmaztatik a körülményekhez képest, s az igazságügyminiszter számára a 6-ik §-ban az e tekintetbeni rendelet által leendő intézkedés fen is hagyatik. Még csak egy pár szóval leszek bátor előterjeszteni azon indokokat, melyek engem arra bírtak, hogy Irányi Dániel t. képviselő ur törvényjavaslata ellenében az én indítványomat tettem le a ház asztalára. {Ralijuk!) Tettem ezt azért, mert Irányi Dániel képviselő ur javaslatában az van mondva, hogy „a sanyargatások és kínzások eltörültessenek.* Már az 1791 -ki XLII-ik törvényczikk által el van törölve a sanyargatás ugy, mint a kinzás s azért nem tartom helyesnek, sőt azt tartom, hogy némileg compromittálná a nemzetet, ha azt csak most akarná eltörölni, s ez által nyilván beismerné, hogy a kínzások és sanyargatások a legújabb ideig fenállottak, és hogy azon Sanyargatások, melyek visszaélés folytán történtek, törvényesen történtek volna. A másik indok arra nézve, hogy eltérő külön javaslatot terjesztettem elő, az volt, hogy, inig Magyarországon az országbírói értekezlet eltörölte a testi büntetést, Erdélyben még mindig az osztrák büntető törvénykönyv van érvényben, és abban a botbüntetés, mint súlyositása a büntetésnek, még mindig fenáll; tekintettel kellett tehát a formulázásban arra is lenni, hogy a törvény Erdélyre és Magyarországra egyformán kiterjeszthető legyen. Továbbá, eltérek Irányi Dániel javaslatától annyiban, hogy mig ő a bilincsek végleges eltörlését javasolja, én kénytelen voltam, a gyakorlati élet követelményeinél fogva, felhatalmazást kérni a háztól, hogy a bilincs, mint fenyítő közbiztonsági eszköz ; tekintettel fegyházaink rósz állapotára, egy időre még fentartathaasek. Továbbá, Irányi képviselő ur befoglalja tőr20*