Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-62
62. országos Blés október 30. 1B69. J 47 fogadni? (Elfogadjuk!) Tehát e szerint fog a szöveg kiigazittatni. Széll Kálmán jegyző (olvassa a törvényjavaslat 12. §-át.) Szögyény László előadó: A központi bizottságnak e szakaszra nézve nincs észrevétele. Várady Gábor: T. képviselőház! Ezen §. helyett bátor vagyok hivatkozással az 1869. IV. t. ez. 17. §-ára egy más szakaszt javaslatba hozni, mely igy szólana: „A nyugdíjrendszer valamint a bírákra, ugy a bíróságoknál s a királyi ügyészeknél alkalmazott segéd- és kezelőhivatalnokokra nézve külön törvény fog határozni." Az 1869. évi IV-ik törvény czikk 17. §-ának utolsó pontja igy szól: „A nyugdíj-rendszert a bírákra nézve külön törvény határozza meg." Nem látom át, t. ház, miért kelljen csupán a bírákra nézve meghatározni a nyugdíjazási rendszert, és miért nem egyszersmind a kezelő-hivatalnokokra nézve is? de különben is az igazságügyminiszter urnák több alkalommal tett kijelentéséből azt hiszem, ő is szivesebben fogja venni, ha nem az ő befolyása lesz szabályozó, hanem a törvény szava. Azért vagyok bátor ezen módositványomat a t. képviselőháznak ajánlani. Széll Kálmán jegyző (olvassa a módositvámjt): A 12-ik §. helyett tétessék: „12. §, A nyugdíjazási rendszert valamint a bírákra, (1869 : IV. törvény czikk 17-ik §-a) ugy a bíróságoknál és a törvényszékeknél ügyészeknél alkalmazott segéd- és kezelő-hivatalnokokra nézve külön törvény határozza meg." Horvát Boldizsár igazságügyminiszter : Nem tudom, t. képviselőház, vajon t. barátom, Várady Gábor, a nyugdíjazási rendszert szabályozó törvény alatt azt érti-e, a mit én: hogy t. i. az nem állapit meg mást, mint hogy a bíró mennyi nyugdijat vehet igénybe és menynyi határidő után, például, ha tíz évig szolgál anynyit kap, vagy ha tovább többet stb.; vagy pedig azt is érti-e alatta, hogy a nyugdíjazásba helyezés feltételeit is azon törvény fogja meghatározni? Ez utóbbi értelmet én nem fogadhatom el: különben e törvény teljesen fölösleges volna. A nyugdíjazási rendszer ugyanis megállapítja a bíró igényét quantitásra nézve, ez pedig megállapítja a feltételeket, hogy mely esetekben állhat az be. Hanem a mit e törvény tartalmaz a bírák nyugdíjazásának föltételeire nézve: azt nem tartanám kitérj esztendőnek a többi hivatalnokokra is. A nyugdíjról akarom biztosítani őket, erről alkossunk törvényt, hanem hogy a nyugdíjazás és áthelyezés feltételeit a törvény állapítsa meg, azt nem tartanám czélszerünek azért sem, t. ház, mert midőn a függetlenség garantiáit megadjuk a bíróságnak, nem a bíró érdekében teszszük ezt, hanem az igazságszolgáltatás érdekében, például: hogy a biró ne legyen akarata ellenére előléptethető, és ne legyen fontos ok nélkül áthelyezhető vagy nyugalomba helyezhető. Épen azért gondoskodunk a bírói függetlenség garantiáiról, még azon esetben is, ha a törvényhozás valamely állomást megszüntetne és más birói organizmust hozna be, gondoskodunk e §-ban olykép: hogy az illető egyén vagy máshova legyen áthelyezhető, vagy nyugdíjaztatható. Hanem e jótéteményt, t. ház, nem volna semmi ok kiterjeszteni a hivatalnokokra, mert ebből mi következnék ? Az, ha például a törvényhozás megszünteté a kerületi táblákat, akkor okvetlen szükséges volna ama személyzetnek a fél fizetést megadni, a mely ott alkalmazva volt, és máshová be nem osztható. A kincstár nyakára ily terhet nem róhatunk. A kincstár elvállal bizonyos terhet azért, hogy a birói függetlenség biztositékát megadja; hanem ezt csak a bíróra nézve teheti, a segéd- és kezelő-személyzetre azonban nem tartom jogosnak ezt kiterjeszteni. (Helyeslés.) A nyugdijakról legyen gondoskodva, hanem a nyugdíjazás tölteteiéit legyen szabad mindig azon igazságügyininiszternek megállapitani, ki a körülményeket legjobban ismeri, s kinek kezét törvény által megkötni nem |tartanám tanácsosnak. (Helyeslés.) Ghyczy Kálmán: Azon véleményben vagyok, t. ház, hogy midőn Várady t. barátom javaslata azt foglalja magában, hogy a nyugdíjrendszer ugy a bírákra, mint a segédszemélyzetre nézve törvény által lesz megállapítva, ezen javaslatnak külön értelme van a bírákra, külön a segédszemélyzetre nézve. A mi már a bírákat illeti, azokra nézve a nyugdíjazás rnikép leendő elrendelésének módja, törvény által már meg van határozva, azokra nézve egyátalában nem lehet másról szó a megállapítandó nyugdíjrendszerben, mint épen azon fokozatos fizetéseknek megállapításáról, melyet t. igazságügyminiszter ur felemlíteni méltóztatott. A mi a kezelő-személyzetet illeti, erre nézve a megállapítandó nyugdíjrendszerben, az én nézetem szerint, két irányban kell ama rendszer készítőinek majd haladni. Először szintén meg kell állapítani a nyugdijak fokozatos mennyiségét, például a szolgálatévekhez képest; másodszor kell minden esetre a nyugdíjazás módjáról valamit határozni. Hogy ez szükséges, t. ház, arra nézve bátor vagyok magára a t. háznak határozatára hivatkozni: mert, ha jól emlékszem, a pénzügyi bizottság inditványára már határozatba ment, hogy a minisztérium által minden államhivatalnokra nézve nyugdíjrendszer dolgoztassák ki. Azt tartanám tehát jónak, hogy a nyugdíjrendszert most ne praeoccupáljuk, ne határozzunk az államhivatalnokok egyik osztályáról most előzőleg, hanem hagyjuk 19*
