Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-55
55. országos Illés október 18. 1869. II ján beszün tettessenek, a fizetések pedig csak april hó végóig történjenek. Eleinte az volt megállapítva, hogy a fizetések az év első feléig, az az 1869. évi június 30-áig folyjanak, azonban meggyőződve arról, hogy ha a fizetések addig tétetnek, lehetetlen leend, a legnagyobb igyekezet mellett, is az ellenőrző hatóságként függetlenül működő főkönyvelési osztálynak a számadásokat részletesen megbírálni s azok eredményeit és a mérleget oly időben összeállítani, hogy azt még ezen év folytán előterjeszthessem. Ezen intézkedés által, ha az némely közigazgatási ágazat pillanatnyi hátrányára volt is, a kívánt fontos czél, t. i. a zárszámadások beterjeszthetése, eléretett, és örömmel mondhatom, hogy az államfőkönyvelési osztály ritka szorgalommal felelt meg a kezdet nehézségei közt fontos feladatának s bárki meg fog győződhetni az előterjesztésből s annak mellékleteiből, hogy az államfőkönyvelési osztály a legszigorúbb ellenőrzést gyakorolta. Az egyes minisztériumoknak számolni kellett az utolsó fillérig azon összegekről, melyek a pénztárak által a naplókban előszámoltattak, s hogy azokról az előjegyzés a főkönyvelési osztály által legpontosabban keresztül vitetett, tanúskodnak a mérlegek, melyek ugy egymás közt, mint a naplók eredményeivel teljes öszhangzásban állanak. De meg kellett állapítani s keresztülvinni az alkotmányos fogalmak szerint az elszámolás és ellenőrzés elveit is. Ügy hiszem a tisztelt ház helyeselni fogja, hogy a zárszámadás mind alakjára, mind berendezésére nézve, az 1868-ki költségvetést követi, s igy első tekintetre felismerhető : minden egyes kiadás mennyiben egyezik meg vagy tér el a törvény által megállapított költségvetéstől. Az 1868-ki XXVIII. t. czikk értelme szerint, melyben az egyes főbb kiadási tételek állapíttattak meg, szorosan véve elegendő lett volna, ha a zárszámadás a törvényben előforduló tételek szerint készül ; azonban azon elvből indulván ki, hogy a lehető legrészletesebb számadás adja a legbiztosabb képét a pénzügyi igazgatásnak, eltérőleg az Ausztriában eddig divatozott rendszertől, a zár-számadásban nemcsak tárczák, fejezetek és czimek szerint, hanem a benyújtott költségvetési előszámitás rovatai szerint vannak a bevételek és kiadások részletezve, sőt a múlt és folyó évi hátralékok is rovatonkint részletezve fordulnak elő, s igy bátran mondhatom, hogy jelen számadás minden egyes részletében teljes tájékozottságot nyújt a múlt évi államkiadásokról. De jelen zárszámadás az eddig Ausztriában gyakorlatban volt zárszámadásoktól még annyiban is lényegesen eltér, a mennyiben igyekeztem egy ily rendszert állítani fel, mely a valósággal mindenekben megegyező világos képet adjon az elért eredményről. Engedje meg a t. ház, hogy néhány szóval igyekezzem magyarázni ezen rendszert, mely ha jövőben is következetesen vitetik keresztül, a törvényhozás és pénzvilág előtt a zárszámadás mindenkor ki fogja mutatni, vajon gyarapodik-e pénzügyünk, van-e valóságos hiány, vagy tényleges felesleg ? ÍTem egy állam pénzügyére fejt ki ritka ügyességet a valóságos pénzügyi állapot elleplezésére; gyakran látunk látszólagos súlyegyent az államkiadások és bevételek közt, midőn valóságos deficit évről évre áthozatik az államvagyon folytonos csökkenése mellett. En részemről azt tartom: valamint a kül- és belpolitikában, ugy a pénzügyi politikában is legtöbbet ér és legtöbbre vezet a becsületes őszinteség : mert ha a mérlegnél a tisztán odaállított számok azt mutatják, hogy nincsen hiány, de gyarapodás, ez uj erőt és bátorságot kölcsönöz a követett útnak folytatására; ha pedig valóságos hiány és értékapadás mutatkozik, jobb azt mindjárt első kezdetében felismerni, hogy bírjunk elég erélylyel, a bajt csirájában, mig lehet, orvosolni. Eddig a zárszámadás akkép készült, hogy kimutatta a bevételeket, bár honnét jöttek azok, és a kiadásokat, melyek tényleg előfordultak; az általam behozott zárszámadási rendszer szerint pedig különbség tétetett a jövedelem és bevétel, valamint a költség és kiadás között. (Helyeslés.) Engedje meg a tisztelt ház, hogy értelmezzem ezen szavakat. Szintúgy a magán, mint az államháztartásnál lehet valakinek egy évben nagy bevétele, de kevés jövedelme, például ha a földbirtokos termése rósz, az árak alacsonyak, ugy birtoka után évi valóságos jövedelme csekély lesz; de lehet nagy bevétele, ha például múlt évi terménykészletét értékesité vagy aktiv követeléseket hajt be; de lesznek sokan, kiknek nincsenek ily készleteik vagy követeléseik, s igy kénytelenek az ingatlanok egy részét eladni, vagy kölcsönt felvenni, hogy azon évi kiadásaikat fedezhessék. Lehet súlyegyen a bevétel és kiadás közt, de könnyen megtörténhetik, hogy nincs súlyegyen a jövedelem és költség között; viszont mind a magánosnak mind az államnak lehet nagy kiadása, például, ha hasznos beruházásokat tesz, jószágot szerez, kölcsön ád, valóságos költsége pedig, melyet háztartására fordit, aránylag csekély, mely esetben vagyoni állása bizonyára csak növekedni fog, ha rendes jövedelmeiből fog a rendes költségeken kivül hasznos czélokra kiadásokat tehetni. 2*
