Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-35

78 35. országos ülés június 24. 1869. vezés ugy, ndnt az a javaslatban íbrmulaztatik, már csak azért sem állhatna meg, mert ezen kinevezés által, nem a bírói függetlenségnek, hanem a birói függésnek szálai fognának öszpon­tosulni az igazságügyminiszter kezében. (Igaz! hal felől.) En ugy vagyok meggyőződve, hogy maga a nagyon tisztelt igazságügyminiszter ur sem hiszi, hogy az általa oly szépen haügsulyo­zott jellem és birói képesség meghatározásánál nagyobb csalhatatlanság legyen az ő miniszteri bureauiban, és a minősitvényi tabellákban, mint p. o. a belga törvény és alkotmány szerint gya­korlatban levő kettős névsor előterjesztésében, és a nyilvánosságban. Hiszen, t. ház, ezen javas­lat 3-ik §-a szerint nem csak az első folyamodásu bíróságoknak s más constituált testületeknek nem adatik meg az előterjesztési, a propositionális jog, de elvonatik az még a királyi táblától és a ki­rályi kúriától is, midőn az előterjesztési, a pro­positionális jog pl. a belga alkotmányban oly szép és szabadelvű kifejezést nvert. (Helyeslés bal felől) Mindezek, t. ház, eléggé bizonyítják, hogy ezen előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadásával szabadelvű reformot nem létesítünk és előhala­dást nem teszünk. Es ha tekintjük, hogy a birák feletti bírás­kodásra nézve külön bíróságok terveztetnek, mint ez a bíróságok és bírósági hivatalnoknak felelős­ségéről szóló törvényjavaslatból kitűnik; ha figye­lembe veszszük, hogy a birák bizonyos tekintet­ben kizáratnak az emberi társaságból, mert a biró még saját faluja községi képviseletének sem lehet tagja, és például egy munkásegylet gyűlé­sen még csak mint hallgató sem jelenhet meg, és ez által mintegy páriává lesz a társaságban: akkor meg fogunk arról győződni, hogy ezen tör­vényjavaslat nem illik be alkotmányos intézmé­nyeink és nemzeti életünk keretébe, mint ezt a részletes vita alkalmával, hogy ha az elrendel­tetnék, az illető szakaszoknál elég alkalmunk lesz bebizonyítani. Igaza van a mélyen t. igazságügyminiszter urnák, hogy nekünk egy hatalmas ellenünk van, a mely folyvást ápoltatik, élesztetik, növeltetik: a balítélet. Ily balítélet az is, hogy a nemzet szívesen fog megválni a birák szabad választási jogától ezen törvényjavaslat árán. Ilyen balítélet az is, hogy azon sebeket, melyeket ezen törvény­javaslat így magában előterjesztve és törvény erejére emelve, alkotmányunk és önkormányza­tunk testén ütni fog, bár minő hangzatos Ígé­retek vagy kápráztató ígéretei által egy szebb jövőnek begyógyitni lehessen. De legnagyobb bal­ítélet, t. ház, azt hinni, hogy midőn ezen tör­vényjavaslat törvény erejére emeltetik és az an­nak alapján kinevezendő birák légiói fogják el­lepni a megyéket: nagyobb tetszéssel és lelke­sedéssel fogja azokat fogadui a jogainak egy részétől megfosztott ós ujabb biztosítékokat nem nyert nép, mint fogadta például az ötvenes évek vándor madarait, vagy a hatvanas években ki­nevezett bírákat. (Élénk helyeslés bal felől.) Ugyanazért, t. ház, én e törvényjavaslatot részletes vita alapjául el nem fogadhatom. E törvényjavaslat egy nagy fa ló önkormányzatunk kapuja előtt. Látszólag szép ajándék a könnyen hivő trójaiak előtt; de ha egyszer a kapun belől lesz az, akkor a bureaucraticus hadsereg fegy­veresen fog abból kiszállani. (Elénk, tartós helyes­lés és tetszés a bal oldalon.) A bureaucraticus hadsereg fegyveresen fog abból kiszállani, hogy önkormányzatunk romjaira a bureaucratia, a központosítás és a miniszteri mindenhatóság zász­laját tűzze fel. (Élénk helyeslés és tetszés a bal oldalon.) Hiszen maga a mélyen t. igazságügy­miniszter ur kénytelen velünk elismerni, hogy ezen törvényjavaslatot, ha törvény erejére emel­tetik is, nem lesz képes létesíteni a bíróságok átalános szervezése és különösen a szükséges költség megszavazása előtt. Honnan jön tehát ezen indokolatlan sietség? Azért van ez, uraim! hogy a fa ló a kapun bevezettessék, (Élénk he­lyeslés bal felől) mely a falakon kivül egy egy­szerű, igénytelen épitvény, de azokon belül ha­talommá válik: csakhogy nem a birák kezében, hanem a kormány kezében. (Zajos helyeslés a bal oldalon.) Egy angol író és államférfi azt mondta a többségről — előre bocsátom, hogy véleményét nem osztom — hogy minden párt, mely nagy több­séggel rendelkezik, magában hordja a feloszlás magvát: mert képtelen tevékeny működésre, czólszerü intézkedések létrehozására és ezért va­lódi szabadelvű reformokat nem létesíthet; (El­lenzés a jobb oldalon) pedig ez államférfiú, uraim, nem valami szabadelvű, vagy nem valami rebellis ember volt: egy tory-párti vezér, D'Israeli mondta ezt. Es én kérem a t. többséget, használja fel ezen kedvező alkalmat és czáfolja meg e házban is DIsraeli állítását: fektesse hatalmát a mér­legbe és ne fogadja el ezen törvényjavaslatot. (Derültség a jobb oldalon.) Akkor mi örömmel és egész ünnepélyességgel fogjuk elismerni, hogy ezen t. többség erős, — elbizakodás nélkül, és bátor, — vakmerőség nélkül. (Zajos helyeslés és éljenzés bal felől.) Elnök: T. ház! A méltóságos főrendek részéről itt van a jegyző üzenettel. Tisza Lajos főrendi jegyző (az el­nöki szék elé áll): A főrendi ház megbízásából van szerencsém a főrendi ház június 22-én tar­tott IX-ik országos ülésének, melyben a magyar sorhadi csapatokból és a hadi tengerészethez szűk-

Next

/
Thumbnails
Contents