Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-35

35. országos Ülés június 24. 1869. 73 kérvénynyel igénybe venni; miután azonban ez elmaradt, Eger város közönsége nekem egy kérvényt küldött be, melynek alapján arra kéri a t. házat, hogy ezen kórvényt a vasút és közlekedésügy tárgyában kinevezett küldöttséghez utatitasitani és előzetesen tárgyalás alá vételét elrendelni méltóztassék. Elnök: A vasúti bizottságnak tog kiadatni. Még egy rövid nem halasztható tárgy van, t. i. a gazdasági bizottság jelentése: méltóztassék meghallgatni. Majláth István jegyző (olvassa a gazdasági bizottság jelentését a képviselőház júniusi költségvetéséről.) Elnök : Méltóztatnak helyben hagyni 1 (Helyben hagyjuk!) Az elnökség intézkedni fog ezen összeg folyóvá tétele iránt. Következik a napirenden levő tárgy folytatása. Horváth Döme előadó : Tisztelt képviselőház! Nem lehet feladatom, hogy főleg t. igazságügyminister exposéja után, a felolvasott törvényjavaslatot tüzetesen jellemezzem; a törvényjavaslat felolvastatván és áttétetvén, jellemzi maga magát. De, mint központi előadónak, csakis az lehet feladatom, hogy az indokokat, melyek a bizottságot e törvényjavaslat elfogadására és ajánlására bírták, rövid előzmény után, egyszerűen jelezzem. Az államoknak egyik legfőbb törekvésük és igény ök. de sőt egyik legfőbb életföltét élők, hogy pontos, gyors és olcsó jogszolgáltatással bírjanak. Mióta Francziaországban, az ujabbkori hódítás korában, a hódítás minden dicsőségénél áldáshozóbban sikerült az ujabbkori codexet és bírói szervezetet létesíteni: az üdvös példa ha- i tott, s a continensnek legtöbb rendezett állama törekedett, a gyakorlati életben oly üdvös bírói szervezetet, természetesen mindenütt az ország helyzetéhez, s a nemzet geniusához alkalmazottam átültetni. Hogy a népek és államok, az egyszer átültetett, az egyszer jónak ismert birói szervezethez mennyire ragaszkodnak, hogy,ugy szólván, anyagi jóllétöket onnan datálják, hogy személy- és vagyonbiztosságukat a réginél üdvösebbnek ismert bírói szervezettői még csak gondolatban se tudják különválasztani, tanúsítja azon ténykörülmény : miszerint bár azon népek azóta kormányformáikat és alkotmányukat, miként ez Francziaországban történt, nem egyszer változtatták, mindamellett önmaguk iránti legelső kötelességnek csak is azt találták, hogy az alkotmányváltoztatás daczára is. mindannyiszor a birói intézményt érintetlenül hagyják. A mi nálunk 1848-ig a birói intézmény ér- ' KÉPV. H. NAPLÓ.18i| n. dekében történt, levonván a behozott váltótörvényt iés birói szervezetet, az alig nevezhető egyébnek a jogszolgáltatás és bírósági szervezet terén, a szükségszerű foldozásnál A 48-ki vulkánszerü jogváltozás után, a kétségtelenül nagyon is vakmereven alkalmazott osztrák jogrendszer jogszolgáltatásunk ziláltságát csak nehezítette. Nagyon kevéssé enyhítette azt a később bekövetkezett, nemiekben a császári intézményeket még mindig meghagyó, sok tekintetben polyglott természetű, és csak kisegítőül elfogadott országbírói javaslat. S e visszás és igazán sajnos joghelyzetnek már az első országgyűlésen az lett a következménye, hogy a felelős szakminiszternek mindjárt elöljárójában teljes codifieatióig is, egy ideiglenes per javaslattal fellépnie , s az országgyűlésnek azt a kényszerű helyzet érzetében elfogadnia kellett. íme, tisztelt képviselőház! Önök emlékezni fognak reá, hogy a perjavaslatnak múlt évi országgyűlési tárgyalása alkalmával, az országban több felől nem eg)

r szakférfiú által, de itt a képviselőházban a t. ellenzéknek is nem egy padjáról azon aggály nyilváníttatott, hogy a perjavaslatnak ujabb birói szervezetnélküli életbeléptetése valószínűleg csak a bajt, a zavart fogná nevelni, hogy a perjavaslat birói szervezetnélküli érvényesítése aligha lesz áldáshozó. S ime! midőn az elfogadott perjavaslatnak életbe léptetése iránt törvényhatóságaink csak most készülődnek, a midőn egyes bíróságaink a törvényhatóságokból, de nagy számmal önmagok beismerik, hogy mostani helyzetükben és másnemű elfoglaltatásuk mellett a perjavaslatot kellően életbeléptetni elégtelenek; hogy ily sajnálatos jogszolgáltatási helyzetben az igazságügyi miniszter a bíróságok szervezése iránti törvényjavaslatát . a magyarok rendezési kérdésétől is különváltak. a közügy érdekében bemutatta: helyesen cselekedte; azt a tagadhatlanul létező országos baj és szükség ignorálásával így nem tevék, én szerintem kötelességét fogta volna elmulasztani. A központi bizottság a felolvasott törvényjavaslatot, a beadott módosításokkal, mint a mely törvényjavaslat kétségtelenül a műveltebb európai törvényhozás színvonalán áll, mint a mely törvényjavaslat az elfogadott perjavaslattal együtt, a teljes codifieatióig is, a mostani jogszolgáltatásnál már egyelőre jobbat és biztosabbat képes lesz előteremteni: elfogadta. Tudja ugyan és jól ismeri a központi bizottság, hogy a hazában, de itt a képviselőház t. tagjai között is, igen sokan találkoznak, a kik a törvényjavaslat több elvével, hogy például a bírák kivétel nélkül kir. kinevezés kifolyásai legyenek, részint a hagyományos szokás, részint 10