Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-50

564 50. országos ütés Julius 13. 1869. * „tekintve, hogy az 1848/9. években a szabadság és alkotmány védelmi harczában anyagilag tönkre tett város felvirágoztatására életkérdés, hogy a,z engedély-okmányban kitűzött vasútállomás egyúttal a város területén legyen; „tekintve, hogy ha a Küköllő bal partján a város irányában vezettetik a vasútvonal, ennek kivitele olyan földmunkát igényel, melynél fogva, a város okvetlen vizáradásoknak tétetik ki: „bátor vagyok a t. közmunka és közlekedési miniszter urat interpellálni: „1-ör. Van-e tudamása arról, hogy a nagj^várad-kolozsvár-brassói vasutvonalat illetőleg az előmunkálatok ugy vezettetnek, miszerint e vonal sz. kir. Erzsébetváros területét egy ponton sem érinti ? „2-or. Szándékozik-e a t. miniszter ur ideje korán a nevezett vasútvonal ezen pontjára vonatkozó részletes terveket megvizsgáltatni s sz. kir. Erzsébetváros méltányos kívánságát, miszerint az engedélyezési okmányban részére kijelölt vasúti állomás saját területére tétessék át, teljesedésre segíteni ? * Mikó Imre gr. közlekedésügyiminiszter: T. ház! Mindaddig, mig a társulat a részletes tervezetet be nem terjeszti megvizsgálás és helybenhagyás végett, addig e tárgyhoz nem szólhatok semmit. Előre kívánom azonban figyelmeztetni a t. képviselő urat, hogy ha valamely helység ki van jelölve állomásul, ez nem azt jelenti, hogy a helység kebelébe vezettessék a vasút, hanem a helységnek fekvése határozza el: vajon a helységben-e vagy azonkívül helyeztessék el az állon;ás? Azonban, a mint előre bocsátottam, addig e tárgyhoz nem szólhatok, mig be nem lesznek terjesztve a részletes tervezetek. Elnök. Közöltetni fog a miniszter úrral, hogy midőn e tervezetek kezénél lesznek, felvilágosítását előadhassa. Schvarcz Gyula: Van szerencsém a t. házhoz vagy 400 székes-fehérvári választó és lakos kérvényét benyújtani, melyben a birói állomásoknak választás utjáni betöltését kérvényezik. Ámbár a törvényjavaslat már meg van szavazva, azt hiszem, hogy e kérvény alakilag egészen elkésettnek nem tekinthető. Elnök: A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Kis János: T. képviselőház! Szilágyi Virgil képviselőtársunk a jun. 25-én tartott tárgyalás alkalmával a Böszörményi ügyre vonatkozólag oda nyilatkozott, hogy ő külföldről viszszatérte alkalmával Böszörményivel érintkezésbe jővén, midőn annak súlyos betegségéről meggyőződött, ő a minisztert Böszörményi beteg állapotáról felvilágosította, mire a miniszter nr oda nyilatkozott, miszerint Böszörményitől nem kivánt kérvényt, csak bármelyik barátja szólítsa fel, azonnal kész lesz Böszörményi sorsa iránt intézkedni. Továbbá az igazságügyminiszter ur legközelebb Péesvárosa küldöttsége előtt, midőn az nála tisztelkedett ezen előhozott körülményt nemcsak kétségbe nem vonta, hanem azt mondta a küldöttségnek, hogy ha, vagy Böszörményi, vagy valamelyik barátja kértek volna kegyelmet , ő azt ő felségének azonnal bejelentette volna. Ezen körülmény oly vád, mely elvtársaim s azon nép irányában van felállítva, mely e hazában lakik. (Derültség a jobb oldalon.) Másodszor vád ez a, hazai törvényhatóságok ellen, melyek, ha politikai ügyek forognak fen, mindenkor kegyelmet szoktak kérni, ő felségénél az elitéltekért. Nekem szoros kötelességem a tárgyban felszólalni és a körülményekre hivatkozva, adatokkal megczáfolni a felhozott állításokat, mert oly törvényhatóságtól vagyok ide küldve, t. i. Szakmarról, mely Böszörményi megkegyelmezéseért folyamodott. (Nagy saj.) Kötelességem e körülményeket földeríteni, mert a mi e házban történik, azt a külföldön is figyelemmel kisérik. (Fölkiáltások: Nincs napirenden !) Elnök: Figyelmeztetem a tisztelt képviselő urat, hogy e tárgy nincs napirenden. Kis János: Ez interpellatió. Elnök: Tessék tehát az interpellatiót előadni. Kis János: A körülményeket felsorolni tartozó kötelességein, mert a mi e házban történik, nem csak a házban felállitatott ténynek bizonyul, hanem a külföldre is kihat. (El kell vonni tőle a szót!) Elnök: Ismételve kérem a képviselő urat: vagy indítványt tegyen vagy interpelláljon; különben kénytelen leszek megkérni a házat, hogy tőle a szót elvonja. (Helyeslés.) Kis János: Méltóztassék elnök ur nekem megmondani: szabad-e indokolnom az interpellatiót? Elnök: Méltóztassék az interpellatiót röviden indokolni. Kis János: Ez az indokolás. Én nagyon sajnálom, hogy valahányszor szerencsém van felszólalni, az elnökség által mindig félbe szakittatom. (Felkiáltások. Megérdemelte.) Méltóztassanak kihallgatni, mert ha nem. akkor én hallgatok. (Derültség.) A történt tényeket nem csak a házbao, hanem az egész külföldön tudják, és ha oly körülmények állitatnak fel, melyek vádul szolgálnak, tartozó kötelessége a képviselőnek kerülete hatósága és népe irányában felszólalni, hogy a hazában és a külföldön lássák, hogy semmi mulasztás nem történt. Szatmár városa felterjesztést tett a miniszterhez, hogy ő felségéhez jut-