Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-34
50 34. országos Uiés június 23. 1869. mos iparosának kérvényét, melyben a szabad ipar iránt fenálló törvények módosítását kérik, van szerencsém a t. ház asztalára azon alázatos kéréssel letenni, miszerint azt mindenek előtt a kérvényi bizottsághoz utasítani, annak idején pedig tárgyalás alá venni méltóztassék. László Imre: Van "szerencsém Szentes városa egy hiányával 700 polgárának kérvényét benyújtani, azon kéréssel, hogy azt a kérvénybizottsághoz utasítani méltóztassék. A mennyiben a t. igazságügyminiszter ur a bíróság és bizottsági személyzet kinevezését kizárólag a kormány részére igényli, folyamodók pedig ezt a törvényhatóságok, azaz a megyék, városok, székek és községek rendezésével elválhatlanul együtt és önkormányzatunkból, alkotmányunkból kifolyólag az önkormányzat alapján kívánják szerveztetni; hazafiúi tisztelettel kérik a házat, hogy méltóztassék az igazságügyminiszter urnák a bíróság és birói személyzet szervezése tárgyában beadott törvényjavaslatát mellőzve, a jelzett elveket a bíróság és birói szeméryzet, valamint a köztörvényhatóságok rendezése tárgyában szem előtt tartani. (Helyeslés a bal oldalon.) Máttyus Arisztid: T. ház! Somogymegyében fekvő Karúd mezővárosa összes iparos czéhtestülete részéről, az iparviszonyoknak törvényhozás utján leendő rendezése tárgyában hozzám egy kérvény küldetett benyújtás végett. Ok a védvámok iránti óhajaikat egy részt, más részt pedig czéhrendszerre vonatkozó kívánságukat tolmácsolják. Szokásban levén, t. ház, hogy a képviselők akkor is benyújtják a hozzájok küldött kérvényt, midőn tartalmával egyet nem értenek, én is ezen szokásnak hódolok, midőn ezen kérvényt benyújtom. Simonyi Ernő: T. ház! Pozsony városának 683 polgára, ezek közt a jjénzügyminiszternek számos választója, hozzám egy kérvényt küldöttek be, melyben a bíróságok rendezését a törvényszékkel együttesen, egy idejüleg rendeztetni és a birák választását is fentartatni óhajtják. Van szerencsém a t. háznak ezen kérvényt, a kérvényi bizottsághoz leendő áttétel végett benyújtani. (Éljenzés a szélső balon.) Kis János: T. ház! Volt olyan időszak, midőn a honvédelmi kérdés oly csekélynek tartatott, hogy még figyelemre sem méltatták volt. Azonban az idő viszonyai oda érlelték a honvédelmi kérdést, hogy europailag el lett ismerve az, hogy 1848/49-ki honvédek azok sorába tartoztak, a kik az alkotmányos szabadságért hősiesen harczolfcak és a magyar nemzet önállását hősiesen megvédték: nagy sajnálattal veszik Szatmár városa nyomorult honvédéi azt, hogy az ő folyamodványuk még 18 6 7-ben nyújtatván be a honvédelmi minisztériumhoz, onnan ezen folyamodványok később áttétettek a belügyminisztériumhoz a segélyezés megadása vagy elintézés végett, és most nagyobb fájdalommal kell érezniök azt, hogy másfél év óta hever a segélyző osztálynál folyamodványuk a nélkül, hogy a harczképtelen s bénákká lett honvédek akár a segélyezés megadása iránt, akár folyamodványaik visszaadása által a segélyezés megtagadása iránt csak válaszra is érdemesittettek volna. Annál fogva bátor vagyok a belügyminiszterhez következő interpallatiót intézni. (Olvassa:) „Szatmárvárosi több honvédek név szerint Kozma Mihály, s társai által segélyzésért benyújtott folyamodványaik, a szegény honvédeknek ahoz csatolt igazolványaikkal, miért hevernek l 1 ^ év óta a minisztérium segélyző osztályánál 1 Szándékozik-e a minisztérium az illető honvédeknek segélyezést nyújtani? Vagy pedig válaszszal ellátott folyamodványaikat Szatmár városa hatósága utján az illetőknek kézbesíteni?" Eder István: T. ház! Csongrád városa közönsége nevében annak birája és tanácsa egy folyamodványt adtak nekem át benyújtás végett. Volt Csongrád városában egy közgyám, úgynevezett tutor, ki 1847 — 60-ig viseltéé hivatalát, akkor visszaélés gyanújába esvén, vizsgálat alá vétetett. A vizsgálat ellene folyván kitűnt, hogy nagyobb összegeket sikkasztott el a város pénztárából. Ennek következtében személye letartoztatott és vagyona lefoglaltatván, elárvereztetett. Ebből igen kis része fedeztethetett a sikkasztási összegnek, ugy hogy még 33,000 s néhány forint maradt fedezetlenül. Csongrád megye központi bizottsága az ügyet tárgyalván, az árvapénztár kártalanítására ezen terhet, Csongrád városára róta. Csongrád városa e tekintetben minden hatóságon keresztül folyamodott; de sok sürgetés után is, a válasz utóvégre az lett, hogy a városnak meg kell fizetnie. A mennyiben azonban e teher illetéktelenül rovatott Csongrád városára már azért is, mert a város 1847-től kezdve t. i. midőn az uri hatóságok feloszlattak és a megyei hatóság vette át az árvagondnokságot, egyátalán nem folyt be az árvapénztárnok megválasztásába és az árvaügyek kezelésébe, de még az azokra való felügyeletbe sem, s nem tarthatja magát kötelezettnek, a reá rótt teher viselésére. Vau szerencsém tehát a kérvényt benyújtani s kérem a t. házat, méltóztassék azt pártfogásába venni. Gubody Sándor: T. ház! N.-Körös városa közgyűlésének egy kérvényét vagyok bátor a ház asztalára letenni, melyben a birói szervezet, tárgyában beadott törvényjavaslatnak azon időre elhalasztását kérik, midŐD a közhatóságok és bíróságok rendezése teljesen végre fog hajtatni. (Éljenzés bal felől.) Irányi Dániel: Nekem hasonló tartalmú
