Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-49

552 49. országos ülés jalfm 12. 1869. egyik a remetei, másik a szinai, és mindkét vasgyár produetumainak nagy részét jelenleg is Gáesországban szokta elhelyezni. Nem fogom a t. házat tovább fárasztani. Meg vagyok győződve, ha ezen laborczvöligy vasút ki fog építtetni, azon vidéken a mostani kereskedelem és ipar annyira fel fog virágozni, hogy rövid idő alatt ezen vasút hazánk jövedelmezőbb vonalai közé fog tartozni. Azért én a törvényjavaslatot, melyet a bizottság előterjesztett, pártolom; hasonlókép azon határozati javaslatot is, melyet a vasúti bizottság terjesztett elő. (Helyeslés a jobb oldalon.) Máttyus Uzor: T. ház! Midőn a jelenleg szőnyegen levő törvényjavaslathoz hozzászólok, és a t. ház előtt egyátalában először szólani bátor vagyok, azt azon reményben és hitben teszem, hogy daczára annak, miszerint a közjogi téren oly mélység által vagyunk egymástól elválasztva, mely a közeledést egymáshoz meg nem engedi, hogy daczára ennek, mondom, a jelen kérdésben mindnyájan az elfogulatlanság azon magaslatára fogunk emelkedni, hogy azért, mert azt, a mit mondandó leszek, én mondom, és a mit mondok, azt ezen padokról vagyok szerencsés előadni, szavaimat ellenezni nem fogják. A jelenleg szőnyegen levő tárgyat részemről igen fontosnak tartom ; elvben tökéletesen helyeslem tehát azon eljárást, hogy a minisztérium e.zen vasutvonalat a legsürgősebbek közé helyezi Nem is hiszem, hogy valaki e részben ollenkező nézetben legyen. Nem akarom azon kezdeni, mily véget értek ezen tárgyalások a múlt országgyűlésen, midőn azon alkotmányellenes eljárásnál fogva, melyet a közös hadügyminisztérium elkövetett, midőn hires pár soros ajánlatát a házba becsúsztatta, ezen vonal elvettetett a helyett, hogy megszavazása már akkor létre jött volna ; csak anynyit akarok ezen alkalommal megjegyezni, miszerint feltűnő akkor az volt, hogy azon közös hadügyminiszter, a ki akkor oly határozottan követelte a vasútnak ezen irányban vezetését, az előtt nem azon nézetben volt, miután a delegatióban határozottan Eperjes megerőditése és a vonalnak onnan kivezetése mellett szavazott. De ő tudja legjobban, miért tette ezt? és mi változtatta meg nézetét e téren, melynek, mint ez átalánosan el van ismerve, oly nagy mestere. Részemről tehát atepu! veszem a törvényjavaslatot, és csak ahhoz kívánok röviden szólani, még pedig kényszerítve vagyok szintén a hadászati téren mozogni tán többet, mint akarnám, annálfogva, miután a t. előttem szólók által leginkább hadászati tekintetben mondatik e vonal fontosnak. A galieziai összekötő vasutat részemről ia rendkívüli fontosságúnak tartom, nem csak hadászati, hanem kereskedelmi szempontból is. Kereskedelmi szempontból, mert e nélkül felső Magyarország és nevezetesen Kassa, Zemplén vidékei ipari és kereskedelmi termékeiket kellőleg nem értékesíthetik. Hadászati szempontból pedig azért, mert minden esetre kétségbevonhatlan, hogy Magyarországnak csak előnyére szolgál, ha azon esetben, ha északról megtámadtatnék vagyis onnan támadás Magyarország határai felé intéztetik, az nem csak a határnál, de már a határon túl Galicziában is ellenállássál találkozik. A támadás, ha jön — jön-e vagy nemi azt nem tudom, de, nem hiszem, hogy oly hamar fogna jönni, mint azt épen a jelen alkalomból a kormánypárti lapok, emlegetik — de azt én is elismerem, miszerint, ha a támadás csakugyan jön, az azon irányban is fog joni, melyben ezen vasutat vezetni akarjuk. Magyarországnak e részben saját érdekében fekszik tehát, hogy azon hadsereget, mely G-alieziát védeni fogja, és mely Magyarországnak ugy szólván előterét, sikamját, képezi, idejekorán támogassa. Az, hogy a támadás Przemysl ellen fog egyedül intéztetni, téves föltevés. A támadás intéztethetik Tarnov ellen is, és valószínű, hogy az, a stryi vonalat kivéve, nem Przemyslnek, hanem Bécsnek fog indulni, mert ott egy csapással az ellen nagyobb eredményt érhet el. E két vonal tehát, a tarnovi és a przemysli egyenlő fontossággal bir. A mi feladatunk és érdekünk az tehát, hogy e két, nem épen szorosan vett hadászati — mert sem Przemyslnek, sem Tarnovnak hadászati fontossága nem nagy — hanem inkább fegyvertári és élelmezési pontot Magyarországgal összeköttetésbe hozzuk. A hadsereg ott alig fogja magát hatályosan védelmezhetni, ezt mindenki elismeri; ép azért számítani kell arra, hogy a hadsereg onnan minél elébb a Kárpátok hegygerinczeire vonulhasson, hol a védelem tulajdonképen kezdődni fog. Itt fog felállíttatni a magyar hadsereg, itt kezdődik a mi védelmi feladatunk. Ha a hadsereg nem elég erős arra, hogy ellent állhasson, minél előbb, mielőtt még hátráló útja elmetszetnék, vissza kell vonulnia. A feladat tehát az, hogy minél előbb elérje Magyarországon azon pontot, hol uj hadászati állást foglalhat. Ezen pont az éjszaki részen: Eper! jes. Ezt maga, a mostani hadügyminiszter, valamint Hesz és Allemann tábornokok is kinyilatkoztatták. De ha nem is mondották volna, nem kellenek nagy hadászati ismeretek ahhoz, hogy mindenki beláthassa, hogy Eperjes azon pont, a hol a visszavonuló hadseregnek öszpontosulni kell; minden esetre tehát Eperjes azon főhadászati poat, melynek erődített táborrá átalakitá-