Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-33

u 33. országos ülés június 22. 1869. sunk indítványát illeti: (Zaj. Felkiáltások Lalfe­lől: Nincs szava!) azt mondom, ez az első és a parlamentáris eljárás szerint még eddig nem is­mert eset volna, hogy ha ezen tiltakozás előre • • • (Nagy zaj.) Csanády Sándor: Felkérem a t. elnök urat, méltóztassék a szólót a házszabályok meg­tartására utasítani: mert miután az általa be­adott indítvány 9 tag által nincs aláirva, őt másodszori szólás joga nem illeti, nem illetheti. (Helyeslés a szélső bal felől.) Zsedényi Ede: Ez sem határozat, sem pedig indítvány, hanem napirendre térés, és e tekintetben a házszabályok ezt egyátalában elő nem irják. Tehát figyelmeztetem Csanády képvi­selőtársunkat a házszabályok azon szakaszára, mely azt mondja, hogy a szólót beszédében meg­szakasztani nem szabad. (Helyeslés jobb felől.) En tehát azt mondom, hogy Komárom vá­rosának érdemes képviselője indítványa szerint ez volna az első, és a parlamentalis eljárásban eddig nem ismert eset, hogy a nélkül, hogy va­lami történt volna, az már előbb föltételesen megsemmisittettnek mondatnék ki. Az eddigi el­járás szerint legalább bevártuk mindig a minisz­térium eljárásának eredményét, és azután mond­tuk ki véleményünket; hanem azt előre kimon­dani, még mielőtt a minisztérium jelentést tett volna, én legalább parlamentben, soha sem láttam. Figyelmeztetem továbbá arra is, hogy a 48-iki törvényhozás a választási törvény 45-dik szakaszában ezt mondja: „Addig, mig a végvi­dék politikai rendezése iránt a törvényhozás rész­letesen intézkedni fog a horvátországi végvidé­kekben az országgyűlési követek választásának módját, hasonlóképen a tartományi gyűlés a Drá­ván túli egyéb ezredekben a bán határozandja el. Tehát a katonai hatóságra bizta a törvény, és igy a status quot hatalmazta fel a választási ügyek teljesítésére. Kérdem: ugyanazon eljárást követjük-e mi, midőn horvát testvéreinket a fa eladásban akadályoztatni akarjuk, ha a status quo-t használjuk fel és a minisztériumnak azon utasítást adjuk, vagy tulajdonképen felhívjuk, hogy közreműködjék, mikép mit sérelemnek tart, meg ne történhessék? Eddig látjuk leg­alább, t. ház, hogy ennek két következménye volt: az első, hogy megszüntettetett az eladás; másodszor megparanesoltatott, hogy a hadügy­miniszter közértekezésre utasittassék. Miután te­hát ezen utón a miniszteri eljárás által már is két eredményt vívtunk ki, tessék megmondani: miért akarják most akadályozni és egyenesen mintegy megszüntetni ezen eljárás eredményét? Ha a t. ház elfogadja Ghyczy Kálmán indítvá­nyát, akkor előre látható, hogy a minisztérium eljárásának semmi eredménye nem lesz. (Ellen­mondás bal, helyeslés a jobb oldalon.) Vukovics Sebő: T. ház! Én valódi örömmel üdvözlöm Horvátország érdemes követei­nek az ő országgyülésökről hozzánk áttett iratát, mert, noha abban egy sérelmes tárgy elintézésére és illetőleg orvoslására vagyunk felhiva, mégis annyi sok alkotmányos elv van kifejezve ezen átiratban, s annyi sok felszólítás az együttmű­ködésre foglaltatik benne, hogy valósággal e te­kintetben pártokra oszolni kár is volna; s én megvallom, azon indítvány, melyet igen t. ba­rátom Zsedényi Ede tett, mind szövegében, mind pedig azon támogatásában, melyet előre bocsátott, oly sok alkotmány talán, és tekintve a kiegyez­kedési törvényt, törvénytelen nézetet foglal ma­gában, hogy, tökéletesen bízom a t. ház többsé­gében, hogy azt soha magáévá tenni nem fogja. (Helyeslés bal felől.) Indítványa támogatására — mert az is indítvány, ha valaki napi rendet in­dítványoz — többek közt azt mondja: ne ra­gadjuk meg ezen alkalmat arra, hogy a közjogi kérdést s illetőleg Magyarország jogait a határ­őrvidékre nézve feszegessük, mert az által talán azt fogjuk elérni, hogy épen ezen kérdésben kárt fogunk okozni. Ha jól értettem, ez volt mit ő érvül felhozott. Már kérem, t. ház, ilyen kijelen­tés helyén van-e az országgyűlésen, oly kérdés­ben, a melyben mind Magyarország gyűlése, mind Horvátország gyűlése, mind pedig az illető lakosok t. i. a határőrvidék kívánságai egyesülnek. Minő alkotmányos életet várhatunk mi, ha azt hiszszük, hogy oly kérdést, melyben annyi tényező ért egyet, és mely törvény által támo­gattatik, akadályozná egy hatóság — legyen kö­zös miniszter, vagy akár ki — és merné ép ezen kívánsággal daczolva a közügyet máskép intézni, mint a hogy magával hozza a törvény rendelete? En e tekintetben azt hiszem, vannak kedvező pillanatok egyes kérdések elintézésére, melyeket elhalasztani, elmulasztani okos törvény­hozásnak nem szabad. (Helyeslés.) En azt gon­dolom, ép ezen kérdésben a határőrvidék Ma­gyarországhoz való visszacsatolására, illetőleg Hor­vátország utján az alkotmánynak való vissza­adására ezen kérdésben kell oly módot nyer­nünk, mely által azt tetemesen elősegíthetjük. Tudjuk jól, hogy a 67-iki törvényczikk által meg lett fosztva a végvidék azon jogától, me­lyet a 48-iki törvény által nyert, hogy ide kép­viselőket küldjön. Bizonyosan oly hamar egy­szerre nem fogunk czélhoz jutni, de ha szorosan ragaszkodunk ezen kérdésben ahhoz, mit az al­kotmány szelleme és a törvény világos rendelete szerint cselekedni kell, én azt mondom, hogy a végvidéknek országgyűlési képviseletét elő fog­juk segíteni. Mi a lényeg ezen kérdésben, mely

Next

/
Thumbnails
Contents