Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-47

47. országos ülés Julius 9. 1369. 489 hanem ezen elvek mellett, jelenleg az átmeneti korszakban, az administratióval teljesen fenaka­dok, mert vannak oly esetek, melyekre nézve törvény nem létezik, sőt oly esetek is melyekről még rendelet sincs, oly rendelet mely az ország­gyűlés meghatalmazása alapján keletkezett volna. Vannak még kanczelláriai, és a német kormány­tól eredt rendeletek, melyek hatályát lehetetlen megszüntetni az átmeneti korszak alatt. Méltóz­tassanak tehát e rendeletek érvényét egyelőre fentartani és egy harmadik bekezdést fogadni el, mely igy hangzik: „A jelenleg kételyben levő rendeletek érvénye a törvényhozás további intéz­kedéséig fentartatik." Tisza Kálmán: T. ház! Azt. hogy a rendeletek törvényessége felett ítélhessen a bíró, igen nagy fontosságú elvnek tekintem, oly fon­tosnak, mely nem csak a magán jogra, nem csak a bírói függetlenségre van igen nagy be­folyással; de még közjogilag is igen nagy fon­tossággal bir. És én ezen elvet részemről oda kívánnám kiterjesztetni, hova ez más alkotmá­nyos országokban is ki van terjesztve; t. i. hogy még azon esetben is, midőn a miniszter törvény által fel van hatalmazva bizonyos rendeleteket kiadni, ha ezen rendeletek értelme felett kétség támad, nincs joga a miniszternek magának ma­gyarázni a rendeletet, de azt magyarázza maga a törvényszék. Mert csak igy és ezen esetben le­het a személyes szabadságnak némi garantiáját feltalálnn Én tehát azon elvhez, hogy a rendele­tek értelme felett a bíró határozzon, teljes áta­lánosságban,ugy, amint Simonyi Lajos képviselő társam előterjesztette, ragaszkodom. Ezen elvet a t. miniszter ur is elfogadja azon módositványában, melyet felolvasott; de azt azzal a mivel pótolja, mindjárt illusoriussá teszi. Mert kimondja ugyan, hogy a törvények érvénye felett a biró határozzon; de rögtön hozzá teszi, hogy azon rendeleteket, melyek eddig gya­korlatban voltak, ítélni nem szabad: tehát a » mit elméletileg megad, azt gyakorlatilag meg­semmisíti. Ez az oka, a miért én ezen szakasz­hoz a miniszter ur által tett módositvány harma­dik pontját el nem fogadhatom. A két első pont eltér ugyan némileg attól, a mit Simonyi Lajos képviselő ur előterjesztett; de én részemről azt elfogadni kész lennék: mert a legfőbb elv lei van mondva bennök. De nem is látom okát : mért kelljen ezen harmadik bekezdésnek hozzá jöni ? Mert először a mi illeti mindazon rendeleteket, melyek még élet­ben vannak, melyek az országbírói értekezlet megállapítása folytán életbelóptetve vannak, azok mindaddig, mig törvény meg nem változtatja, a gyakorlati szükséghez képest, eléggé biztosítva vannak; fenakadás tehát nem történik. KÉPV. H NAPLÓ. 1844 n­Megjegyzem még, hogy ezen törvényes gya­korlatra való hivatkozást is tökéletesen felesle­gesnek tartom; feleslegesnek tartom pedig azért, mert a törvényes gyakorlat más szóval: törvény. A mint tehát ki van mondva, hogy törvény sze­rint tartozik eljárni; értetik törvényes gyakorlat is. a magyar jogi fogalmak szerint. T. Rudnay képviselő ur még azzal bizonyí­totta, hogy a mit ón a 13-ik §-nál mondottam, helytelenül mondtam, a mit ő a 18-ik §-ba tesz bele. Igen természetes, hogy én azt nem tudhat­tam, hog} r a 18-ik §-nál mit akar. Én tehát, hogy befejezzem beszédemet, ra­gaszkodva azon elvhez, hogy a rendeletek és tör­vények felett a biró van hivatva ítélni; de nem elégedve meg azzal, hogy az elméletileg kimon­dassák, és gyakorlatilag megsemmisitessék, nem járulhatok a t. miniszter ur módositványához, ha­nem Simonyi Lajos ur módositványát pártolom. (Helyeslés bal felől.) Deáky Lajos.- T. ház! A mennyiben magyar törvényeink kétfélék: Írottak és szoká­sosak ; azok kik a törvényezikk szövegét meg­hagyatni óhajtják, egyszersmind kellene, hogy kövereljék, mikép a biró az írott és szokásos törvények szerint járjon el, és ítéljen. En ezt j feleslegesnek tartom: mert a törvény kifejezés alatt mind az irott. mind a szokásból merített törvények értetnek. Már Verbőczy is azon hibát követte el, hogy a szokásos törvényeket össze­szedvén és irott törvényekké alakítván, definitió­jában a szokást, az irott törvényeknek föléje emelte, mi által nagyon természetesen ön maga írott törvényének hiteiét is csökkentette. Ha ezen törvényerejű szokás a 18-ik §-ban ugy szintén a rendelet szerint való birói eljárásban és Ítélésben meghagyatnék, a viszaélésre ut nyittatnék. Én te­hát, ki azt akarom, hogy ne rendeletek, hanem törvény szerint igazgassunk, kormárryozzunk s ho­zassanak az ítéletek vagyonunk ós személyünk felett; én teljességgel a törvényerejű szokást és rendeletet ben hagyatni nem óhajtom, és igy pár­tolom t. Simonyi képviselőtársam módositványát. Horvát Boldizsár igazságügynii­| niszter : Még csak egy szót kérek a t. ház­] tói. (Halljuk ) Tisza Kálmán képviselő ur azon elv bírálatába bocsátkozott: vajon a bírót illeti-e valamely rendelet magyarázatának joga egész átalánosságban és egyes concrét esetekben? Erre oda kell nyilatkoznom, hogy minden egyes con­crét esetben igen is a biró határozza meg vala­mely, a miniszter által kiadott rendelet értel­mét ; hanem egész átalánosságban magyarázni a törvényt, ez csak a törvényhozás feladata s jogai közé tartozik. Egyébiránt azt, hogy a tör­vényjavaslatban az utolsó alinea megsemmisítené azon elvet, mely ki van mondva az első alineá­62

Next

/
Thumbnails
Contents