Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-47
486 47. országos iiiés Julius 9. 18C9. az ügyrendtartásba tartozónak és mi a törvényhozás hatáskörét nem érinti, tökéletesen megnyugszom. Köteles vagyok kijelenteni, hogy én ezen módositványnyal egyátalában nem szándékoztam ezen már kiadott ügyrendtartás életbe léptetését paralizálni, hanem czélom volt: kimutatni, hogy átalában az ügyrendtartás azon része, melyet én részleteiben kijeleltem, a törvényhozás intézkedéséhez tartozik. Miután az igazságügyminiszter kijelenteni méltóztatott, hogy kész azt a törvényhozás elé terjeszteni, én e tekintetben meg vagyok nyugtatva és a módositványtól elállók. {Helyeslés. Szavazzunk!) Elnök: Méltóztatnak a szerkezetet elfogadni ugy a mint van? (Elfogadjuk!) Következik a 18-ik illetőleg a 19-ik szakasz. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa a 18-.Jc szakaszt.) Simonyi Lajos b.: Ezen szakaszt ugy, mint az osztályokban elfogadtatott, én eléggé határozottnak nem tartom és azért nézetem szerint a következő pótlékkal lenne ez ellátandó. Elolvasom az egész §-t ugy, a mint azt elfogadás végett ajánlom. „18. §. Á biró a tövények és a törvényhozás külön meghatalmazása alapján keletkezett és kihirdetett rendeletek szerint tartozik eljárni. A rendesen kihirdetett törvények érvényét kétségbe nem veheti, de a rendeletek törvényessége fölött egyes esetekben a biró itélni jogosítva van.'Én ezen pótlékot okvetlenül szükségesnek tartom, mert csak azon esetben lehetnének a haza polgárai biztosítva az iránt, hogy ügyeik a törvényele értelmében intéztetnének el, és egyszersmind a birák lehetnének az iránt megnyugtatva, hogy őket nem rendeletek utasítják, hanem egyedül a törvény az, melyet ők kötelesek az egyes esetekre alkalmazni, ellenkezőleg azt hiszem, minden birói tekintély tökéletesen fog csökkenni, és a bíróban megszűnik azon önérzet, melylyel neki viseltetnie kell, állása és önmaga iránt, egyszersmind nagyon alá fogja szállítani azon bizalmat és közbecsülést, melyben okvetlenül a birói karnak a közvélemény előtt részesülnie kell. Erősitik ezt régibb törvényeink is, különösen az 1791. XII. törvényczikk, mely igy szól: „sua majestas sacratissima prout illud a divibus majoribus acceperat, ita etiam ad augustos suos successores inviolaturn transmissuram benigne declaravit, status et ordines securos reddens, muuquam j>er edicta, seu sic dictas patentales quae alioqui in nullis unquam regni judiciis acceptari possunt, regnum et partes adnexas gubernandas főre." Nem akarok több törvényt e tekintetben felhozni, mert azt hiszem, ez is eléggé bizonyítja azt, mennyire ragaszkodtak e tekintetben e hazának törvényhozói ahhoz, hogy csak törvények szerint lehet az ügyeket elintézni. Nem akarom e tekintetben Anglia példáját sem felhozni, mert az angol törvénykezésnek eljárása ezen törvényjavaslatra, nézetem szerint, más, czélszerüen nem alkalmazható; hanem egy közelebb fekvő példát akarok felhozni. Midőn Hessen-Kasselnek Hassenpflugg minisztere az 1831-iki alkotmányt fel akarta függeszteni, és ideiglenes rendeletekkel intézkedett a közügyek felett, nem csak az administrationális hatóságok, hanem a birák is felmondták az engedelmességet a törvénytelen rendeletek irányában, tanúsítván ez által függetlenségüket. Az igaz, későbben Ausztria helyreállította a törvénytelen rendet, és mindennek az lőn a következése, hogy most Hessen-Kassel Poroszországhoz tartozik. Poroszország bírái is több izben tanúsították függetlenségüket. Így történt az, midőn a hadügyminiszter által Twesten a parlamentben tett nyilatkozatáért perbe fogatott; őt a másodfolyamodásu bíróság, az úgynevezett kamarai bíróság, felmentette; a harmadik fokú bíróság ugyan elitélte, de amnestia következtében ez ítélet sem lőn foganatosítva. De a birák függetlenségének világos tanúsága már az is, hogy a múlt században Nagy Erigyes hatalmas királynak egy, a szabad kilátást gátló malom útjában lévén, az illető tulajdonost beperelte, a bíróság a tulajdonost birtokában azonban meghagyta. Es most a poroszok az idegen utazónak büszkeséggel mutatják a porosz birák függetlenségének emez emlékét. Ha azonban azon birák rendeletek szerint lettek volna kénytelenek eljárni, akkor a sanssouci-i molnár elvesztette volna perét, és azon emlék nem állna ott. Mindezeket megemlítve, nem is tartom másképen lehetségesnek, mint, hogy a bíráknak meg legyen azon joga, hogy a rendeletek törvényessége felett ítéljenek: mert akkor a birák és átalában a bírósági intézmény nem lenne, mint azt egy igen tisztelt képviselő monda, nagy hatalom; de nem leend kisebb hatalom sem, mert semmi hatalma sem lesz. A biró nem leend egyéb, mint autoinata, mely a rendeleteket alkalmazni kénytelen, akár törvényesek azok, akár nem. Ennélfogva ezen módositvány elfogadását ajánlom. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa Simonyi Lajos "b. mődositványát.) Latinovics Vincze: T. ház! Már a 13. §. tágyalásánál volt nekem azon észrevételem, és ha vissza nem vonatik a központi bizottság javaslata, tettem volna azon indítványt, hogy az esküformához adandók különösen e szavak :
