Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-47

480 47 országos ülés Julius 9. 1869. nem akarjuk tenni, már annál fogva sem lehet a módositványt elfogadnunk. De különben a mi az itt felhozottakat illeti, az igazságügyminiszter ur azt mondta, hogy Ghyczy Kálmán tisztelt barátom okoskodása csak oda vezetne , hogy egyátalában semmi eskü nem szükséges. Hiszen a felett lehetne igen sokat vitatkozni: vajon szükséges-e, vagy nem; hanem most Ghyczy Kálmán indítványa szerint nem arról van szó. 0 indokolta azt, hogy az országhoz, alkotmányhoz, fejedelemhez való hűség nem olyan, mely a bírót, mint ilyent, különösen illeti, hanem illeti az a birót ugy, mint bonpolgárt. Épen azért mondotta, és nézetem szerint helyesen, hogy a biró esküjében csak olyannak van helye, a mi specifice az ő birói köréhez tartozik, s ezen indoknál fogva nézetét pártolom. Azt mondotta az igazságügy miniszter ur, hogy itt csak egy kérdésnek van helye t. i.: van-e olyan valami az esküben, a mi sértheti a biró alkotmányos érzületét, vagy nincs? Én nem akarom azt állítani, hogy van; de van olyasmi, mi a birót más helyzetbe hozza, mint a minőben az ország többi polgárát a pragmatica stmctio helyezte. Jelesen ezen esküben benne van egész átalánosságban a hűség az uralkodó család iránt, holott tudjuk, a pragmatica sanctio szerint az uralkodási jog annak csak némely meghatározott ágait illeti és hogy több ága van a családnak, melyeket az meg nem illet. Ezen eskü tehát a hűségi kötelezettséget túlterjesztené az alapszerződésen. (Ohó! jobbról.) Azt gondoltam, a pragmatica sanctiora még szabad hivatkozni. A mi azon indítványt illeti, a melyet Dietrich Ignácz képviselő társam terjesztett be, vagyis inkább annak utolsó részét, mely az eskületétel alól felmenti azokat, kiket attól hitelveik eltiltanak, én e tekintetben nézetét tökéletesen osztom; de nem ragaszkodom ahhoz, hog_y most igtattassék törvénybe, mert híjába igtatnók be ma még úgyis, miután a valiásegyenlőségi törvény hiányzik. Első dolog, hogy ez alkottassák meg, alkalmazása e tekintetben is magától fog következni. En részemről elvben, és mihelyt lehetséges lesz, hogy gyakorlati eredményt feltüntessen, hozzájárulok. Mindezek után a Ghyezj" Kálmán képviselő társam által mondottakat nem akarván ismételni, én egyszerűen az ő módositványát pártolom. Gál János: Nem pártolhatom Ghyczy képviselő urnák módositvánj^át, hogy t. i. ezen esküdőrmából, a homagiális rész kihagyassék. E tekintetben kétféle szokás volt eddig Magyarországban. Magyarország erdélyi részét illetőleg, az ítélő birák minden esküformájában benne volt a homagiális eskü is, a mi pedig a régi magyarországi részeket illeti, itt a septemvirátus esküformájában az nem volt benne; következőleg ha nem iditványoztatott volna, hogy benne legyen, egyszerűen kihagyatott volna, és az ide való szokás tartatott volna meg; de miután már indítvány oztatott, hogy benne legyen, és én semmi anomáliát abban nem látok, ha a homogiális rész benne marad, átalában a központi bizottság szövegezését pártolom. Csak hogy van egy része ezen esküformának, melyre nézve igaza van Tisza Kálmán képviselő urnák, az t. i. „az uralkodó ház", nagyon átalános kifejezés; e tekintetben az erdélyi homogiális eskü, ezeket a szavakat tartalmazta : haeredesque legitimi; következőleg én bátor vagyok a képviselőházat kérni, ezen átalános szó helyett: „uralkodó házhoz", méltóztassék ezt a két szót elfogadni: „törvén}

r

es örököseihez. " Még egy más megyjegyzés is tétetett, t. i, az esküformát illetőleg, mely a törvényeket a törvényes szokást, s a rendeleteket tartalmazza. E tekintetben tökéletes igaza van Tisza Kálmán t. képviselő urnák, hogy ha kihagyjuk a szokást s a rendeleteket, azon esetben ma nem lehet bíráskodni . . . Tisza Kálmán : Nem mondtam! Gál János: . . . hanem miután nem méltatlanul emeltetett a rendeletek ellen némi aggály, mert tudjuk, hogy a múlt időkben bocsáttattak ki rendeletek, nem a törvényes kormány, hanem törvénytelen kormány által, még pedig a törvénynyel merőben ellenkező rendeletek. Azt hiszem, nem teszek a központi bizottság által elfogadott értelemmel semmi ellenkező módositvánj^t, midőn azt vagyok bátor javasolni, hogy, minden lehető félreértés elkerülése végett ezen szó elé „rendeletek" tétessék ez: „törvényen alapuló". Tudjuk, hogy a t. igazságügyminiszter ur föl volt hatalmazva, törvény által ily rendeletek kibocsátására. Minden félreértés elkerülése végett tehát, bátor vagyok ezen három rendbeli módositványomat beadni. (Szavazzunk! Zaj.) Széll Kálmán jegyző {olvassa Gál János módositványát): Tétessék ezen szó elé „rem deletek" a következő két szó; „törvényen alapuló;" azon szó helyett: „uralkodó házához" pedig: „törvényes örököseihez". Nyáry Pál: T. ház! Több részről való észrevételeket — melyeknek mindenegyikében volt valami — figyelem nélkül nem mellőzhetünk akkor , ha tökéletes , minden igénynek megfelelő esküformát akarunk a törvénybe igtatni. Miután mint említette Tisza Kálmán t. barátom is, a vallások tökéletes egj^enlőségéről a törvény