Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-47
478 47. országos illés Julius 9. 1869. törvény nem képzelhető, mint az, mely alkotmányos módon jött létre; de miután a szövegbe csakugyan bevetetett az, hogy az alkotmányra esküszik a biró, mind az által az én eszmémnek kifejezését abban nem találom. (Maradjon!) Én, t. ház! az alkotmány és szabadság garantiáját találom abban legalább, és megnyugtatásomra szolgálna, ha ezen szavak bevétetnének a szövegbe. Azért ajánlom módositványomat a tisztelt ház figyelmébe. (Nem kell!) Bujanovics Sándor jegyző (olvassa Rudnay István módositványát.) Horváth Döme előadó; T. ház! Először Rudnay képviselő társam indítványához, mint előadó kívánok szólani. (Halljuk!) 0 azt javasolta, hogy ezen szavak „a mely törvények alkotmányosan hozattak" lennének az eskü formába beteendők. Én úgy tudom, csak is azon törvények ismertetnek el valóságos törvényeknek, melyek alkotmányos utón és módon hozattak meg. Én ezen szempontból egyszerűen elvetendőnek ajánlom. (Atalános helyeslés.) A mi t. Ghyczy képviselő ur indítványát illeti, legyen szabad mindössze azt felhoznom, hogy a központi bizottság részéről, a szöveghez ragaszkodom. 0 ugyanis az esküformában csak a törvény megtartására akar hivatkozni. Ez magában véve helyes lenne; miután azonban nincsen codificatiónk : a törvényerejű szokás és a törvényesen kihirdetett és azon elfogadott rendeletek szerint kell a bírónak eljárni, a melyek az országgyűlés meghatalmazása folytán érvényre jutottak. Ilyen pl. tudjuk az előbbeni plánum tabulare. Ilyenek, a szó szoros értelmében, azon rendeletek is, melyek a múlt országgyűlés folyamában az igazságiigymmiszter által kiadattak és érvényre emeltettek. Azt hiszem tehát, hogy a biró esküjébe ezeket is többé kevésbé be kell venni. En e. részben csonkítva látnám ezek nélkül a bírói eskü formát, és kérem a t. házat, méltóztassék e szöveget változtatás nélkül elfogadni. Dietrich Ignácz : T. ház ! Igaz, hogy törvényeinkben van példa rá, hogy a biroknak, mind ő felsége a király, mind pedig az ország iránt hűségi esküt kellett letenni; ily eset van az 1453-diki 11-dik törvényczikkben, a hol az országgyűlésnek, és igy az ott jelenlevő bíráknak is esküt kellett tenni, ilyen az 1500. X. t. ez. 4-ik § hol különösen azon 12 választott bíróról, kik a kir. ítélő székbe lettek megválasztva, világosan ki lett mondva, hogy hűségi esküt tegyenek ugy a fejedelem, mint az ország iránt. Ilyen az 1622-ki XXIX. t. ez. is, melyben kiköttetett, hogy azon 7 megyében, melyek Bethlen Gábor fejedelemnek átadattak, a öispánok, és átalában minden biró, nem csak a fejedelemnek, hanem a magyar királynak és az országnak is hűségi esküt tenni köteleztetnek. Mindamellett, hogy ily egyes esetek léteznek a mi régi törvényeinkben, az esküformákban, melyeket törvényeink megállapítottak, a fejedelem s az ország iránti hűség kihagyatott. Itt van az 1435: 1.1. ez., továbbá az 1486 : LXXnL t. ez., 1492: XXXIII.t.czikk. melyek a birák esküjének formáját tartalmazzák. Az említett decretalis esküformák egyikében sincs szó arról, hogy a fejedelemnek és az országnak hűséget esküsznek a birák. Igen helyeslem azon okokat, melyeket Ghyczy Kálmán t. képvitelőtársam felhozott arra, hogy a birák hűségi esküt ne tegyenek, mi, nézetem szerint is, egészen felesleges, valamint tudjuk, hogy eddig a választott birák ilyen esküt nem is tettek le. De a későbbi törvényhozás is mutat példát arra, nevezetesen az 17 23 : XXXIX. és XLIV. t. czikkek, melyek szerint a káptalanok, kik szinte némely birói teendővel voltak felruházva, az előirt esküforma szerint csak a teendőkhez tartozó kötelesség szigorú megtartására esküdtek meg. S e tekintetben pártolom Ghyczy Kálmán módositványát, hogy ezen esküformából a hűségi tétel kihagyassék. De más tekintetben nem pártolhatom a kihagyást a hivatalos titok megőrzésére nézve. Én, mint gyakorló ügyvéd, tudom, mily jelentőséggel bir a hivatalos titok, különösen a bűnvizsgáló bírónál, ha az egy vizsgálat alkalmával felmerült valamely körülményt elárul, ez által néha a vizsgálatot, illetőleg az eredményt lehetetlenné teszi. így több esetet tudnék felhozni a birói eljárásban, mik nagyon is szoros hivatali titkot igényelnek. S azért én a mellett vagyok, hogy a biró a hivatalos titkot megőrizni tartozik. Ezután még egy mást is akarnék kitétetni az esküformában, azt t. i, hogy ,,a biró, félretéve a parancsot" járjon el, s hogy ennél fogva függetlenül Ítéljen. Ez lenne tehát a szövegben a módositvány, a mely némileg egyezik, de némileg eltér Ghyczy Kálmán módositványától. Azonban van előttem egy más tekintet is még, melyet bátor vagyok a t. ház figyelmébe ajánlani: a vallás tekintet. Nem tudom, szándékozik-e a törvényhozás a vallásszabadságot kimondani, s oly vallásfelekezeteknek tért engedni, melyek az esküt el nem ismerik? (Felkiáltások: Nincs oly vallásfelekezet! Mások: De van ') Mert ha a vallásszabadság kimondatik, akkor a közszabadság megkívánván, hogy a biró minden valláskülönbség nélkül alkalmaztassák, azon helyzetbe jutunk, hogy az a biró, ki az esküt nem ismeri el, azt nem is teheti le, mert neki meg van tiltva az esküforma. Nem tudom, hogy a
