Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-33

33. országos ülés június 22. 1869. 39 kokkal is szolgál nekünk, amennyiben hivatkozik azon lényeges körülményre, hogy hiszen közkivánság, hogy a határőrvidék is átvitessék a eonstitutionalis útra, és hogy egyszer ott is életbe lépjen az alkotmányosság; már pedig — úgymond — hogy ez meg lehessen, szükséges, hogy megszerezze ezen alkotmányos életet a határőrvidék ; tegyünk meg tehát neki mindent, a mit csak lehet, és mivel az anyagi jólét az első sorban áll, csináljunk nagy beruházásokat a határőrvidéken, azután könnyebb lesz azt átalakítani constitutionalis országgá. Én teljesen osztozom a t. hadügyminiszter ur ezen nézetében, és a mint tartoztam a horvát országgyűlésen, ugy fogok tartozni jövőben is azon sorkatonák közé, kik első rendben vivnak azon eszméért, hogy a határőrvidéken az alkotmány behozassák. De itt két elvet nem szabad szem elől téveszteni. Első elv az, hogy az alkotmányosságot be kell hozni a határőrvidéken, az állam, s egyéb tekintetek csonkítása nélkül; a második elv az, hogy az alkotmányt nem szabad rögtönözni, precipitálni a határőrvidéken. Én ezen két pont fölött képes volnék a t. házat órákig untatni ; de ez nem tartozik az eladás kérdésének keretébe; ezt csak azért aecentuálom, hogy a hadügyminiszterség tudja meg, hogy e tekintetben egyetértünk, legalább az én véleményem megegyez az ő nézetével, tudniillik, én részemről óhajtom az alkotmányt a határőrvidék számára is, de azt ott a leguagyobb óvatossággal, és csak fokonkint kívánóin kivinni. Mindazonáltal az érintett nagyszerű beruházásokat ugy óhajtom megtétetni, hogy a nemzeti vagyonra ne tétessék kéz és ne károsodjék a nemzeti vagyon azért, hogy maholnap a constitutionalis elemeket behozzák a határőrvidéken. (Helyeslés.) Az utolsó szempont, melyből ezen kérdést taglalni kell, a jogi szenrpont. (Halljuk!) Csekély felfogásom szerint, azon alázatos véleményben vagyok, hogy a közös hadügyminiszterségnek nem áll jogában ezen erdőket eladni: (Helyeslés) nem áll jogában azért, mert ezen erdők az 1868. XXX., illetőleg horvárországi I-ső t. ez. értelmében a Horvátországot kiegészítő broodi és péterváradi ezredben fekszenek, és Horvátország által a magyar szent koronának is kiegészítő részét képezik. (Élénk helyeslés.) Ez az oka annak, miért vagyok azon véleményben, hogy ezen kérdés a delegatióra sem tartozik. (Helyeslés.) Ezen kérdés a közös ország ingatlan vagyonát képezi, és mint ilyen, a közös és az autonóm országgyűlések elé tartozik. (Helyeslés.) Ebben a kérdésben szükséges és kötelességök első sorban a horvát képviselőknek , felszólalni , és én hiszem, hogy tisztelt társaim nevében nem mondok helytelent, ha azt mondom, saját meggyőződésem szerint, miszerint ez épen azért első kötelességünk e tárgyban, mert az őrvidéknek jelenleg sem a horvát országgyűlésen, sem ezen testületben repraesentatiója nincs; nekünk kell tehát őrködnünk vagyonuk felett, a mely most szándékoltatik eladatni. A hadügyminisztérium ugyan indokolja azon eljárását azzal, hogy az 1850. évi Granzstatuten értelmében a határőrvidék kiegészítő része az országos hadseregnek, és mint ilyen, az administratió tekintetében alá van vetve a hadügy érségnek; és mert ez igy van, a horvát országgyűlés a 8. §. értelmében nem szólalhat fel az erdők ezen eladása ellen, mert az egyezkedési törvény 8. §-a csak a geographiai beosztásról szól, nem pedig administrativ vagy más jogokról. Már voltam szerencsés némely pontra nézve osztozni a hadügyérségnek nézetében; de már ebben a pontban azt nem tehetem: mert a törvény világosan mondja, és pedig nem csak azon 66-ik §-ban, mely provocáltatott, de a 65. §-ban is ki van mondva, hogy a határőrvidék minél előbb bekebeleztessék Horvárországba, mind administrationalis, juridicai és politikai, mind más tekintetben is. De meg van mondva az 1866-ik február 20-ki rescriptumban is, hogy hozzá fog csatoltatni Horvátországhoz, mihelyt azon nehézségek elhárittatnak, melyek még csakugyan fenforognak. Hogy az ily eladásokhoz nincs a hadügyminisztériumnak administrationalis tekintetben joga, tanúsítja világosan az 1830-ki XII-ik törvényczikk, mely ő felsége legmagasabb szentesítése alatt azt határozza, hogy azon ingatlan javak eladása, melyek a szávántuli tartományokban a franczia kormányzat, és az utána következő német provisorius kormányzat alatt történtek, egyszerűen nullificáltatik, cassáltatik, és minden visszahelyeztetik az előbbi állapotba. Mindez mutatja, hogy a hadügyérségnek az eladásra nézve nincs joga. De ugyanezen Granzstatutumban, és pedig annak IS. és 19. §-ban más szabály is foglaltatik, az t. i. hogy a határőrvidéknek joga van, mind faizás, mind tüzelés és épités tekintetében, ezen erdőségekhez, hogy templomait, iskoláit és más középitéseit ebből tehesse, és végre hogy makkoltatási joga is van. Már most méltóztassék meggondolni, ha most 33,000 hold erdő eladatik, melyekből évszázadok óta ezen beneficiumok húzattak, ezen haszonélvezési jog vagy egészen megsemmisíttetik, vagy csak illusoriussá válik, mert 12 —13 óra távolságra kellene menni ezen benefieiumokért, melyek háboritlan élvezete évszázadokig tartott. Azt is mondják a hadügyminisztérium részéről, hogy nem adják el a földterületet, vagy mint a magyar szerkezetben van, az ingatlan va-