Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-46
444 46- c ' rszá s° ! jutott, hogy tehát a bírónak elmozdithatlannak is kell lenni. De midőn az elmozdithatlanság eszméjét kimondotta, megijedt tőle, és azt mondja, az mégis borzasztó dolog egy oly emberre nézve, ki millióknak ügyei felett itél, kimondani az elmozdithatlanságot és igy úgyszólván absolut hatalommá tenni; ennél fogva fél szabályhoz nyúl és azt mondja P : hogy ezen veszély elhárítására talán legjobb lenne azon mód, hogy ne választassák ugyan a biró, de azoknak, a kiknek birájok hatalmában álljon, hogy ha a biró nem ugy jár el, mint kellene, azok által elmozdittathassék. Erről sokat nem kell beszélni, mindenki átlátja, hogy sokkal nagyobb képtelenség azután, miután a biró ki van nevezve és pedig elmozdithatlansági biztosítékkal van kinevezve , ismét azokra bízni az elmozdítást, kik a biró eljárása által sértve érezhetik magokat, mert ez a birót függetlenségében valóban nem biztosítaná hanem megsemmisítené a függetlenségnek még eszméjét is. Stuart Mill szintén azt állítja, hogy veszedelmes és a népre nem bizható a választás; de miután ezen elvet kimondotta azt teszi hozzá, elolvasom szóról szóra : (Halljuk ) „A hivatalok betöltésében a legkisebb veszély, melytől félni lehet, hogy a választók nem bírnak kellő képességgel és tudománynyal, de fő az, hogy nem részrehajlatlanok, akár magán, akár politikai érdekek tekintetében. De a részrehajlatlanság oly tulajdon, mely józan észszel legkevésbé tehető fel a minisztertől, ki kénytelen egészen az ajánlókra támaszkodni, s ki bármily pártatlan legyen is személyesen, soha sem lehet az oly személyek kivánatai irányában, kik döntő befolyással lehetnek a miniszternek saját megválasztatására, vagy kiknek politikai támogatása fontos azon minisztériumra nézve, melynek a miniszter maga is tagja. Stuart Mill ezen maga által elismert nagy bajnak ellenében azt az orvosszert ajánlja, hogy a tisztviselők, egy szóval a hivatalnokok, mielőtt hivatalba lépnének, vizsga letételére kényszeríttessenek. És ez a politikai hivatalnokokra nézve Angliában valóban gyakorlatban is van. Tehát itt Stuart Mill által maga az elv oly tisztán ki van mondva, hogy annak nem lehet ellenmondani. Ily körülmények közt, uraim, én ezen szempontból ítélve meg tisztelt Deák Ferencz képviselő ur indítványát, azt is az emiitett fél rendszabályok sorába állítom és el nem fogadhatom. (Helyeslés balról.) Nem szükséges elmondanom az okokat, mert azokat tisztelt barátom Tisza Kálmán elmondotta; elég kimondanom azt, hogy ugyanazon okoknál fogva nem fogadhatom el én sem ülés július 8. Í-SS9. Deák Ferencz tisztelt képviselő társunk indítványát. (Éljenzés balról.) Hoffmann Pál: T. ház! (Halljuk!) A Pest belvárosa nagy érdemű képviselője által beterjesztett módositványt el nem fogadhatom; mindazonáltal egészen ellenkező okból, mint a melyet a ház túlsó oldaláról hallottam fölemlitetni. Az hozatott föl érvül az el nem fogadásra, miszerint az e módositványban a kinevezések körűi alkalmazásba hozandó állambiróság nem nyújtana garantiát a kinevezési rendszernek helytelensége ellen. Én ellenben azért nem fogadom el, mivel ezen módositvány a kinevezési rendszernek előnyeit tetemesen csökkentené. Én, t. ház, valamint ugy hiszem, a ház ezen oldalának legnagyobb része, két okból pártoltam, ezen törvényjavaslatot: először azért, mivel a bíróságok szervezésére nézve egyedül az igazságszolgáltatásnak érdeke lehet irányadó, ezen érdek pedig országos; másodszor mert a parlamenti kormányzat iránt teljes bizalommal viseltetem, és a parlamenti felelőségben nagyobb garantiát találok a kinevezésekre nézve, mint a választásokban. Ezen garantiát a beterjesztett javaslat tetemesen csökkenti. Mert habár az állambiróságok javaslatának nem is adatik döntő hatás a kinevezésekre nézve, hanem ezen állambiróságok véleménye csak consultativ votum jelentőségével bír; nincs kétség, hogy a miniszteri felelősséget nagy részben csökkenti. Csökkenti azért, mivel a közvélemény, mely a kinevezéseknek hathatós ellenőrzője, nincs minden esetben értesülve arról, hogy a kinevezés az állambiróság javaslata következtében, vagy annak ellenére történt s ennélfogva az állambiróság csak takaró lesz, melylyel a miniszter netaláni rósz kinevezésére nézve a közvélemény roszalását magától eltávolítja és az állambiróságra hárítja. Én tehát ebben nem garantiát, hanem ellenkezőleg a fő garantiáuak, a miniszter felelősségének megcsökkentését látom. T. ház! Ha ezen javaslat elfogadtatnék, nézetem szerint azon felelőségi lánczolatból, mely a bíróságokra nézve a kinevezési rendszer által felállíttatnék, a legfontosabb szem hiányzanék. Legyen felelős a biró, legyen felelős a miniszter, legyen felelős teljesen mindkettő s ne legyen csökkentve semmi, habár csak ajánlási jogokkal felruházott testület által is. Ha ezen javaslat elfogadtatnék, mondhatjuk, hogy a miniszteri felelősség a kinevezés körül illusorius lesz; mivel a minisztert nem fogjuk egyes kinevezés miatt felelősségre vonhatni. Igaz, hogy a miniszter nem fog felelősségre vonatni egyes kinevezés miatt; de meg vagyok győződve, hogy ha a miniszter többször tesz rósz
