Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-45

45. országos ülés Julius 7. *SG9. 421 királyi jogokat nem lehet túlterjeszteni a nélkül, hogy a nemzeti jogok meg ne szoríttassanak, meg ne rövidíttessenek. Az, a mit az igazságügyminiszter előterjesztett, kétségkívül olyan újítás, mely által a nemzet veszt egy jogot s ez a királyi hatalomra ruháztatik át. Ha veszszük, t. ház, hogy annyi évi szenvedés után a mi alkotmányos állapotunk helyreállítása csak két esztendős, én megvallom, ezen az alkotmányos monarchiára, mely e szerint még igen fiatal, nem tartom üdvösnek azt, hogy ily javaslat terjesztessék elő, hogy a népben az alkotmányos monarchia valóságos természete iránt bizalmatlanság terjesztessék. De ha magában az elvben is ily veszedelem rejlik, megvallom, még sokkal több veszély fekszik azon gyakorlatban, a mely következni fog ezen javaslat elfogadásából; mert a mint több oldalról hangsulyoztatni hallottuk, ezerekre fog menni a kinevezett birák száma. A különböző bírói hivatalokért folyamodók' száma bizonyosan több ezerre fog terjedni, ós igy az igazságügyminiszter eszembe juttatja abbé Siéyes grandelecteurjét, ki fen a csúcson fogadja az ezrek hódolatát. Az igazságügyminiszter ur is a magaslaton kitűzi azokat, kik a nemzet igazságügyének vezetésével megbízatnak. Ez maga bele ütközik az alkotmányos monarchia egyik föelvébe. A mi, t. ház. az alkotmányos monarchiát e tekintetben is minden más kormányforma fölé emeli az, hogy a patronatus soha sem gyakoroltatik végtelen mértékben. Ez teszi az angol alkotmánynak előnyét az amerikai intézmények fölött, hogy t. i. valahányszor az angol kormány változik, legfőlebb 40 ember változtatja hivatalát, mert a korona azon tul nem gyakorol patronátust vagy kinevezési jogot, kivéve halálozás esetére. Itt azonban egyszerre adatik hatalom a miniszternek ezerek kinevezésére. Hogy ez nem centralisatio,- azt hiszem, nehezen lehetne bizonyitni; hogy ez nem vezet bureaukratiához, ez szintén kétségkívül olyan dolog, melyről bennünket meggyőzni lehetetlen. T. ház! En ugy tekintem a centralisatiót, mint a változott politikai és socialis viszonyok következtében megváltozott alakban ugyan, de a czélra nézve ugyan azon formát, melyet valaha oligarchiának neveztek. Valamint az oligarchia nem volt egyéb, mint kevesek kezébe összeszorított hatalom : ugy a centralisatio is azt a czélt követi sőt nagyobb és a ])olgárokra nézve veszedelmesebb erővel: mert az oligarchia minden alapja a nimbuson, és olykor erőszakon nyugodott, ellenben a centralisatio kiszemeli magának eszközeit a legnagyobb tehetségek közöl, és igy egy roppant sereg áll rendelkezésére, melynek neve: bureaucratia. T. ház! A mi alapunk a jelen körülmények közt igen sajátságos. Mi azt látjuk, hogy a nemzet nagy része—kétségkívül ezt megkell vallani, miután az ország többsége van azon a részen — mind azon érdekek ellen fordul, melyek valaha a nemzet előtt szentek voltak. Nem szenved kétséget, hogy vannak a nemzetek életében olyan pillanatok, midőn nehezen kijelölhető okból akár elfáradtság, akár eluntság, akár más ily körülmények következtében bizonyos reactio szelleme áll be, mely magával sodor számosat és nem áll meg addig, mig mindent el nem nyel a mi törekvésének útjában áll. Legyenek meggyőződve, hogy ezen reactió, ha erőre engedik kapni nálunk, nem lesz kielégítve az által, ha törvénybe megy az, a mi e törvényjavaslatban terjesztetik elő; hanem követelni fogja mind azt, a mi még hátra van: a sajtószabadságot, az egyesületi jogot, az egyéni szabagság garantiáit, mindezt oda kellend vetnünk telhetetlen gyomrába, hogy mindezek után mint policialis uniformitás jelenjen meg a centralisatio eként kielégített hatalma előtt. (Ugy van!, balról.) Különben, t. ház, én csak néhány szót voltam szerencsés hallani Pest belváros általam igen t. követétől, midőn tegnap egy indítványt előterjesztett; én tehát indítványa bírálásába nem bocsátkozhatom, mert nem volt szíves elemezni annak indító okait s igy röviden nem fogadhatnám el azért sem, mert igy egyszerűen a törvénybe igtatni valamely intézményt, igen veszélyes következtetéseket szokott maga után vonni. Itt az mondatott, hogy az állambiróság fogadtassák el, mikor előttünk ki sincs fejezve: mi az, hol létezik az? En legalább ugy vagyok meggyőződve, hogy az eddigi alkotmányos országokban ily bíróságok nem léteznek, ennél fogva azon módositványt egyátalában nem fogadhatom el. De, t. ház, megvallom, hogy az ő ajánlatának fontossága előttem igen nagy: mert bár igy nem értelmezett alakban bocsátotta elénk módositványának eszméjét, mégis elegendő van abban, a mi kárhoztatja miniszter ur javaslatát: mert ki van benne jelölve az, hogy Pestváros érdemes képviselője is veszélyesnek tartaná az alkotmányra nézve azon módot, mely a javaslatban í foglaltatik: a birák kinevezését. (Tetszés balról.) Én tehát röviden Tisza Kálmán indítványát pártolom. (Zajos helyeslés balról.) Irányi Dániel: T. ház! Mielőtt a szőj nyegen forgó tárgy ércleméhez szólanék, engedje : meg a t. ház, hogy egy a tegnapi napon elle• nem intézett támadást utasítsak vissza. Latinovics képviselő ur, követve e részben I Justh József képviselő urnák nyomdokait, sze1 memre vetette azon kifejezést, melylyel a megyei