Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-45

45. országos ülés Julius 7. 1869. 419 tett arról, hogy nem elégséges s nem épen szükséges arra, hogy valaki jó biró legyen, az, hogy kinevezés utján nyerje el állomását. Lehet, hogy e tekintetben a választott tisztviselők talán azért voltak pontosabbak és azért jártak el gyorsabban, mert azon megtiszteltetés, nietyet választás által nyertek, tevékenységöket fokozta. Meglehet, hogy a provisoristák tevékenységét az zsibbasztotta meg, hogy állásuk bizonytalan és praeearius volt. De megtörténhetett az is, hogy a provisorius tisztviselők talán azért nem voltak képesek hivatásuknak megfelelni, mert az ő kineveztetésöknóí is azon elv volt irányadó, melyet az egykori belügyminiszter, b. Bach, ha jól emlékszem, 1852-ben kiadott egy rendeletében mondott ki, t. i. az, hogy a tisztviselői állomások betöltésénél és a tisztviselők kinevezésénél nem annyira a szakavatottság és szakképzettség, hanem főleg a „Gesinnungstüehtigkeit" veendő figyelembe. Ez azon időben megtörténhetett; hanem erősen hiszem, sőt meg vagyok győződve arról, hogy a magyar kormány ezen elvet irányadónak nem fogja tekinteni. Számokkal mutattam ki. t. ház. hogy még a mostani nem rendezett, sőt nagyon is rendezetlen állapotban levő választótestület által eszkötlött választások mellett is lehet jó tisztikart előállítani. Meg levén győződve, hogy ha ezen választó testületek kellőleg szabály oztatnának, ezen czél még inkább el lenne érve, Tisza Kálmán képviselőtársam módositványát teszem magamévá. (Helyeslés a bal oldalon.) Vukovics Sebő: T. képviselőház! Nem szenved kétséget, hogy a tanácskozás már elvesztette a maga jellemét. A másik oldalról a tárgyat többé alig méltatják figyelemre, s e szerint az, a mi ezen házban történik, merő ellenzés azon törvényjavaslat ellen, melyet a t. igazságügyminiszter ur méltóztatott benyújtani. És hogy mégis ezen ellenzést kötelességünknek tartjuk folytatni, ez csak annak jele, hogy anynyira fontos előttünk ezen ügy, mely ugy szólván, most nem mozdíttatik elő, hanem hátra vettetik. Ugyanis t. ház, a ezélt közösen valljuk, mely ezen törvényjavaslat által volna elérendő, t. i. az igazságnak független, biztos és jó kiszolgáltatását. Azonban e törvényjavaslat által, miként az előttünk fekszik, azon sikamlós térre vagyunk állítva, hogy egy felől egyátalában nem vagyunk meggyőződve arról, hogy ez által lenne a részrehajlatlan igazságszolgáltatás elérve; másrészt azon praeearius eredményének fejében azt kívánják tőlünk, hogy a nemzeti jogok egyikéről mondjunk le. T. ház! a többi ok közt a másik oldalról a törvényjavaslat azért is pártoltatott, hogy általa a eultura mozdittatnék elő hazánk területén. Azt tartom, a eultura alatt értik a civilisatiót. Azt hiszem, t. ház, ha a civilisatiót egy lépten járónak tartjuk az alkotmányos kifejlődéssel — pedig e tekintetben azt hiszem alig lehet kétség — azt fogjuk találni, hogy elfogadván e törvényjavaslatot, nem előre, banem valósággal hátra mennénk az alkotmányos kifejlődésben, s e szerint a civilisatióban is. Azt hiszem, nem fogok sokat hibázni, ha a különböző országokban a bírósági gyakordatra fönálló rendszereket három osztályra osztom: első az úgynevezett primitív vagy félbarbár állapot, midőn sem a bíróság függetlensége, sem a törvénynek valóságos értelme kifejezve nincs, hanem az egész zavarba bonyolítva egyrészt az önkénytől függ, másrészt pedig megvesztegetésnek vau alávetve; második a civilisatió állapota, hol a civilisatió már kivívta a maga uralmát, de az alkotmányos intézmények még kellőleg kifejtve nincsenek. Ezen országokban, az igaz, az uralkodás ki szokta jelölni azon polgárokat, kik az igazságkiszolgáltatással meg vannak bizva, nekik meglehetős függetlenségit kört is enged, a midőn polgár és polgár közt forognak az eléjük terjesztett perek, de különböző szálakkal mégis annyira tartja magához kötve a birói állást, hogy azt tőle egyátalában függetlennek elismern nem lehet. Ezen második osztály véleményem szerint azon modern despotismus köre, melyet különböző frasisokban a másik oldalról többször szoktak emlegetni. Nem szeretem az egyes országok példáját említeni, de mivel előttem szólott képviselő ur Poroszország példájára hivatkozott, hol csakugyan ilyen modern despotismus létezik, a hol ezelőtt nem régen két törvényhozót, a kormány befolyásánál fogva azért, a miért nem lett volna szabad valakit alkotmányos országban felelősségre vonni, t. i. a törvényhozásban ejtett szavakért, egy ilyen kormány befolyástól függő bíróság elitélt. Tudjuk, hogy egy sokkal nagyobb országban is a bíróságok teljes értelmiséggel és jártassággal bírnak, ós mig a polgároknak önmagok közötti dolgukról van szó, addig részrehajlatlanságot bizonyítanak, de valahányszor polgár és a kormány közötti ügyről van szó, akkor a függetlenség elvesztésével járnak el. A harmadik osztályba tartoznak azon országok, melyek az alkotmányosság és az ezzel összekötött önkormányzat lehető legfőbb fokára jutottak, mint Anglia és Amerika és a kis egyetlen köztársaság Európában: a Svajcz. Ezekben az igazságszolgáltatásnak azon fő elvei biztosítva vannak t. i., először függetlenség a kormánytól;