Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-45

416 45. országos ülés Julius 7. 1B59. nézni, átlapozni elejétől végig és kivéve azon 3 sort, melyben az izraeliták egyenjogúsítását ki­mondták — és azt is csak hiányosan — mert nem egészen mondották ki, — méltóztassanak csak egy törvényt is felmutatni, mely a szabad­ság terjesztésére vagy a szabadság biztosítására szolgálna. (Helyeslés bálról!) Ha tehát összeveti az igazságügyminiszter ur ezen két pártnak műkö­dését, az 1832-től 48-ig létező ellenzéknek műkö­dését és a mostani kormánypárt működését, ugy hiszem, abban ugyanazonosságot feltalálni senki kéj^es nem lesz. (Helyeslés a bal oldalon.) Különben tekintsük magának az igazsága ügyminiszter urnák működését e j^arlamentben. Méltóztatnak visszaemlékezni azon törvényjavas­latokra, melyek az igazságügyminiszter ur által letétettek e ház asztalára, és itt tárgyalás alá vétettek: melyek azon törvényjavaslatok, melyek a szabadság terjesztésére vagy biztosításába van­nak irányozva? Talán azon honosítási törvény­javaslat, mely az osztályokban eltűnt és napfényre nem jött többé; miért? azért, mert inkább hon­talanitási törvényjavaslatnak volt nevezhető, (De­rültség) mert sokkal több eset volt abban arról, hogyan vesztheti el valaki polgári jogát, mint olyan, mely módon nyerhetne polgári jogokat. fDerültség. Ugy van!) Vagy azon törvényjavas­lat, melyet a katonai bíróságok szervezésére elő­terjesztett, és mely az ostromállapotott akarta törvényesíteni az országban? Ez nem volt a sza­badság biztosítására vágj- terjesztésére irányozva ! (Felkiáltások jobb felől: Dologra! Dologra! Bal felől: Halljuk! Halljuk!) Vagy az esküdtszékek szervezéséről szóló rendelet, melyet a miniszter ur kiadott és melylyel devalválta egy százalékra az esküdtek számát ahoz képest, mint azokat a 48-iki törvények megalakítani rendelték ? Hol van azon szabadelvű haladás, merylyel a miniszter ur annyira szeret dicsekedni e házban! (Fölkiáltások a jobb oldalon: Ahá! Sajátságos! Helyeslés a bal oldalon.) Kétséget nemszenved, t. ház, hogj^ ezen tör­vényjavaslat, ha megszavaztatik. ugy, a mint van. különösen a 3-ik §, az igazságügyminiszter kezébe igen nagy hatalmat fog tenni. Mái- most mikor a kormány, vagy valamely miniszter azon kérés­sel fordul hozzánk, hogy adjunk neki több hatal­mat, mint a mennyivel eddig birfc: ugy hiszem jogunk van azt kérdezni, hogy; mikép élt azon hatalommal, melylyel eddig volt telruházva? A miniszter ur az igazságügy tárczáját ke­zeli több mint két esztendő óta, és nincs-e ne­künk okunk panaszra ezen kezelésre nézve ? Először is a felsőbíróságok szervezése rend­kívüli hosszú időre elmaradt, talán csak két hónap előtt teljesíttetett, daczára annak, hogy az országgyűlés mindkét házának határozata által kötelezve volt, azt a múlt ülés végéig teljesíteni; ő pedig ezt épen csak a képviselőválasztások után tette. Volt-e valami összefüggés e kettő közt ? vizsgálni nem akarom; (Derültség a bal ol­dalon) de a tény az, hogy akkor történt. Tudjuk mindnyájan, hogy 15, 16 hó előtt, két honpolgár fogságra tétetett. Én kötelessé­gemnek tartottam e tárgyban felszólalni e ház­ban a múlt esztendőben, arra hivatkozva, hogy nincs törvény, mely hűtlenségi perekben a fog­ságot előre elrendelné: 15, 16 hónap óta még csak abban sem hozatott ítélet, vajon van-e elő­leges fogságnak helye, vagy nincs? (Felkiáltások jobbról: Van !) Horvát Boldizsár igazságügy­miniszter: Nem én hozom az Ítéletet. Simonyi Ernő: Igaz! nem a miniszter hozza az Ítéletet; de kérdem: ha az igazságszol­gáltatás roszul megy, ha a birói kinevezés és két hónap előttig az elmozdithatóság is az igazság­ügyminiszter kezében volt, és az igazság nem jól kezeltetik, nem-e a miniszter felelős ? (Igaz! balról.) Nem a miniszter hozta azon Ítéletet sem, mely a múltkor itt fel említtetett, és melynek következése az volt, hogy egy tiszta jellemű hazafi fogságban meghalt; hanem a minisztert illeti a jog és kötelesség, azokat, a kik kötelességüket elmu­lasztották, felelősségre voni: (Igaz! a bal oldalon) mert mi nem vonhatjuk felősségre az egyes birói sze­mélyeket, hanem mi a minisztert vonjuk felelősségre, az ő kötelessége pedig felelősségre vonni azokat, kik mulasztást követtek el. Hogy pedig itt mu­lasztás, és pedig súlyos mulasztás történt, azt kétségbe vonni nem lehet, miután az, ki fogságba tétetett, köztudomás, sőt orvosi bizonyítványok szerint is beteg volt. (Felkiáltások jobb felől: Dologra! A baloldalról: Ez a dologra tartozik! Halljuk!) Ugy hiszem, hogy ez a dologra tarto­zik. (Felkiáltás jobbról: Nem tartozik ! Zaj. Hall­juk! Elnök csenget.) És a fogoly nem tétetett oly helyre, hová közönséges rabot is, mikor be­teg, tenni kötelesség. Nem mondom én, hogy a miniszternek lett volna kötelessége oda menni és megvizsgálni a dolgot; de kötelessége felelősségre vonni azokat, kik ezt tenni elmulasztották. (He­lyeslés a bal oldalon.) Most egy második kérdés is fölmerült. Azt mondja a miniszter ur, hogy a kegyelmezés jo­gát ő, illetőleg az ő felelőssége mellett a felség nem gyakorolhatta, mert nem akart az illető azért folyamodni. Hát a kegyelmezés nem gya­koroltatott, (Felkiáltások jobbról: Nem ide tar­tozik ! Dologra! Dologra! Felkiáltások balról: Halljuk! Halljuk! Elnök csenget!) több mint 1000 ember irányában, kik rablók, gyilkosok voltak, egy örvendetes alkalommal, meghallgatás, de folyamodás, sőt törvényes előzmény nélkül is ?

Next

/
Thumbnails
Contents