Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-45

402 45, országos iiiés Julius 7. 1869. polgároknak az erdélyi „Assoeiationea Transil­vana" czimű egyesületbe tiszteletbeli tagokul lett megválasztatását helyben nem hagyta. A minisz­ter ur azt^ mondta, hogy ez politikai tekintetből történt. Én akkor kinyilatkoztattam, hogy az igen t. belügyminiszter ur felelete engem semmi tekintetben meg nem nyugtathat és igy föntar­tom magamnak a jogot, az iránt a ház elé in­ditványnyal járulni, mely jogommal most élni akarok. T. ház! Az „Assoeiationea Transilvana" iro­dalmi tudományos népművelődési társulat; tehát semmiképen sem politikai társulat. Annak ezélja — a mint már első felszólalásom és tulajdonké­pen interpellatióm tétele alkalmával is mondot­tam — nem más, mint a román irodalom felvi­rágoztatása és a román nép művelődése. Ez egy­letnek tagjai lehetnek nem csak románok, ha­nem bármily nyelvű polgárok is, és nem csak belföldiek, benszülöttek, hanem külföldiek is, a mennyiben t. i. az egylet czéljára valamit tet­tek, vagy amennyiben jogosan remélni lehet, hogy ezen czél megközelítéséhez szellemileg vagy anya­gilag járulni fognak. Ezen egylet köréből, t. ház, ki van zárva minden politikai, minden val­lási vitatkozás, következésképen csak a tudo­mány és művelődés körére szorítkozik. Azon felül pedig a tiszteletbeli tagok, legyenek azok bel- vagy külföldiek, nem bírnak más joggal az egyletben, mint tanácskozási joggal; döntő ha­tározó szavazatuk nincs. Mindezeknél fogva, t. ház, nagyon csodál­koztam és nem foghattam fel, miért tagadhatta meg a miniszter ur annak helybenhagyását, hogy a fenemiitett két román férfi ezen egylet tiszte­letbeli tagja legyen? és csodálkoztam, t. ház,an­nál inkább, mert mint alkotmányos miniszter első követte ezen eljárást, és én ugy tudom, hogy Románia és Magyarország közt még nem ütött ki semmi háború; ezen két állam békelá­bon áll egymással, azok mint jó szomszédok ba­rátságos viszonyban vannak. De csodálkoztam, t. ház, azért is, mert a mit az alkotmányos mi­niszter ur tett, azt még a volt absolut kormány fórfiai sem tették; ugyanis: az „AssociationeTraa­silvana" már alakulása első évében, a mi 6l-ben történt, választott tiszteletbeli tagokat, és azóta majd minden évi közgyűléseiben választott, és vett fel külföldi egyéneket, részint mint tiszteletbeli, részint mint rendes tagokat. Ilyenek, hogy so­kakat ne említsek: Romániából herczeg Branco­vami-Bibescu, conte Scarlat Rosetti, püspök Sori­ban, volt jurisconsultus Damascenu Bojinca, az­után Laurianu, Ilarianu, Maiorescu, Florianu és más tudományos férfiak; Bukovinából Constanti Hourmuzachi, Iliutiu, Pumnulu és mások; utóbb megint Romániából Sión, Odobescu, és még a mostani romániai belügyminiszter is Cogolniceano Mihály, sőt maga a magyar közlekedésügyi mi­niszter gr. Mikó Imre ur is meg van választva, (Derültség.) Es, t. ház, az elmúlt absolut kor­mánynak esze ágában sem volt ezen férfiak meg­választását helyben nem hagyni, habár mondha­tom, sőt tudom bizonynyal, hogy ezen férfiak po­litikai meggyőződése különbözött és különbözik most is a volt absolut kormány politikai né­zetétől. ­Az igen t. miniszter ur azt mondja, hogy politikai tekintetekből nem hagyta helybe az emiitett választásokat. De, t. ház, lehet-e ezt mondani a nélkül, hogy egy alkotmányos mi­niszter conservativebbnek, szűkkeblűbbnek, illibe­rálisabbnak ne mutassa magát az ország és a világ előtt, mint a volt absolut kormány férfiai ? (Igaz! a szélső bal oldalon.) De mifélék azon po­litikai tekintetek? Az igen t. miniszter ur egyet sem emiitett fel. Es melyek azon politikai bű­nök, melyeket ezen emberek elkövettek ? Lehet-e, t. ház, valakit politikai tekintetekből elitélni a nélkül, hogy politikai bűne constatálva legyen? honnan vindikálja a kormány magának azon jo­got, hogy politikai bűnökben ítéljen ? T. ház! Én személyesen ismerem ezen fér­fiakat, és tudom, hogy azok sem a magyar nép, sem Magyarország irányában rósz intentióval nincsenek. Ha pedig t. ház a belügyminiszter ur más­kép van meggyőződve, és arról van meggyőződve, hogy ezen férfiak részéről veszély fenyegeti ma­gyarországot, akkor kötelessége lenne a minisz­ternek, mint miniszternek és mint hazafinak ezt­az országgyűléssel közölni. (Ugy van! Ugy van !) T. ház! A múltban meg volt tiltva, hogy Románjából, a románul nyomatott könyvek Er­délybe átszállittassanak; most megtitják, hogy román testvéreink hozzánk jöhessenek, hogy szel­lemileg, irodalmilag, tudományilag, közlekedhes­senek velünk. Kérdem: előmozditása-e ez azon szellemi és anyagi közlekedésnek, melyre egész Európa s az egész világ törekszik? De lehet-e észszerüleg, lehet-e politikailag oly eljárást kö­vetni, mely a nélkül, hogy nem igazolható, visz­szatorlásra adhatna alkalmat. Mit mondana, t. ház! a kormány, mit az egész ország, hogyha egy kül államban alakult tudományos vagy irodalmi tár­sulat Magyarhon polgárait tiszteletbeli tagokul megválasztaná, és azután azon kül állam kormá­nya nem hagyná helyben az ily választást? T. ház! En ugy tudom és azon megg3 r őző­désben vagyok, hogy ott, a hol irodalomról, tu­dományról és művelődésről van szó, ott politikai tekintetek és nézetek nem jöhetnek figyelembe; mert, t. ház, a tudomány és a műveltség átalános, az az emberiség fő tulajdona, nyelv, vallás, nem-

Next

/
Thumbnails
Contents