Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-39
190 39. országos ülés június 30. 1869. felsége legkegyelmesebb trónbeszédében ezen passus foglaltatván: „A múlt országgyűlés törvényt alkotott a szőlő tartozások megváltásáról." A jelen országgyűlés egyik feladata lesz a hűbéri viszonyoknak többi még fen levő maradványait a tulajdon szentségének teljes megóvása mellett helyes közgazdasági elvek alapján megszüntetni." Az országgyűlésnek mindkét háza a megalkotott válaszfeliratban, hogy erre nézve megjegyzést nem tett. nagyon természetesnek találom , a mennyiben a trónbeszédben kifejezett ezen passus homogén levén a minisztérium nézetével, a minisztériumot pedig támogatván a képviselőház többsége, szerintem is igen következetes, hogy erre vonatkozás nem történt. De méltóztassanak megbocsátani, hogy ezen az oldalon máskép áll a dolog. Az általunk beterjesztett válaszfelirati javaslatban mi erre reflektáltunk, és erre reflektálván kijelentettük, hog)^ valamint a múlt országgyűlés alatt a bal oldal, az országos ellenzék, ezeket sürgette és határozati javaslatban is alkotva előterjesztette, jelesen a 61-iki országgyűlés szétoszlása előtt, ugy szintén az 18 65 / 8-ki országgyűlés folyama alatt több időszakban felmerült ezen óhajtás. En részemről indíttatva érzem magamat ez alkalommal indítványt tenni. (Halljuk!) A honpolgárok magán vagyonának biztossága, az államélet egyik alapfeltétele. Midőn tehát politikai jogegyenlőségi szempontból, a szabad ipar biztonsága és annak fejlesztése tekintetéből, a törvényhozás szükségét látja annak, hogy valakinek magán vagyonát tőle elvéve, mással közössé tegye : annak, szerintem, csak ugy lehet megtörténni, ha annak kárpótlása és értékének megtérítése nem procrastináltatik, hanem rögtön neki kezéhez adatik, ugy, hogy midőn egyik kezével a törvényhozás elveszi tulajdonát, másik kezével nyújtsa a kárpótlást is. Es e fogalom, t. ház, kiterjed a legnagyobb birtoktól a legkisebb részig, és én kötelességemnek tartom épen a hazánkban itt-ott mutatkozó oseillatió téves fogalmára nézve kijelenteni, hogy szerintem valamely nagy vagyonnak biztossága épen oly szent, mint a legutolsó kunyhóé, és ha valakinek nagyobb értékű birtoka megtámadtatik, ez még azért nem oly sérelmes, mint ha azon kunyhó, mely az illetőnek utolsó menedéke; szerintem pedig a kunyhónak épen ugy, mint a palotának alapja egy : a vagyon biztosságának tisztelete és szentsége. Ennélfogva határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani, mely igy szól: (Olvassa:] „A hűbéri viszonyokból mégfenmaradt kiváltságos jogok, nevezetesen a kisebb királyi haszonvételek és uri jogok, u. m.: a kocsmáltatás és husvágási jog, a halászat, vadászat, ugy szintén a magán birtokosok tulajdonához tartozó hidak, révek, és a vásári jogczimen szedni szokott helypénzek és czédula illetékek, melyek a szabad iparűzés és annak fejlesztésének gátul szolgálnak, eltörülendők levén: utasittatik a minisztérium, hogy ezekre vonatkozó törvényjavaslatot a legközelebbi ülésszak alatt a ház elé terjeszszen; egyszersmind felhatalmaztatik ezennel arra is, hogy a magántulajdonosok kárpótlására szükséges összeírásokat, becsléseket és kiszámításokat előlegesen foganatba vétethesse, a végre, hogy az említett munkálatot a fen körülirt javaslattal egyetemben a képviselőház elé terjeszthesse. Az értékpapírokra nézve megjegyzendő , hogy azok minden hazai közpénzt/árnál névszerinti teljes értékben elfogadandók legyenek." Elnök: Mit méltóztatnak erre nézve határozni? (Nyomasséh ki!) Ennélfogva ki fog nyomatni. Irányi Dániel: Van szerencsém egy kérvényt nyújtani be, melyet Baranya megye szent-lőrinczi kerületéből nyolez községnek részint elöljárói, részint egyszerű polgárai írtak alá és intéznek e házhoz, azon ezélból, hogy a birói szervezetre vonatkozó törvényjavaslatot, a törvényhatóságok szervezésével együtt méltóztassanak tárgyalni, és a birói választás jogát a törvényhatóságoknak fentartani kegyeskedjék. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Dietrich Ignácz: T. ház! Egy törvényjavaslatot akarok benyújtani, mely érdekes lehet a miatt, mert épen most codificationális munkálatról foly a házban a tárgyalás. Indíttatva találtam magamat e törvényjavaslat előterjesztésére azért, mert negyedfél századon visszatekintve, láttam a codificationális törekvéseket, és az eredmény ma még jóformán semmi. Egyetlen egy nagyobb törvénykönyv készült 1843-ban: a büntető törvényjavaslat, mely, mellőzve azt, hogy néhány igen szép elvét át lehet és kell belőle venni, ma már hasznavehetlen. Polgári törvénykönyvünk nincs; polgári perrendtartásunk van ugyan, de olyan, hogy nem csak én, hanem minden szakértő ki fosri mondani azon Ítéletét, hogy sokáig életben nem maradhat; és ugy hiszem, hogy az, mint maga az igazságügyminiszter ur mondta : csak ideiglenes kisegítő munka, míg a rendszeres codificationális munkálat el fog készülni. Ha okait keresem annak: miért nem sikerült eddig nálunk codificationális munkálatot létre hozni ? abban találom: hogy nem nyittatott szabad pályázat, s nem szólhattak a dologhoz épen azok, kik leghivatottabbak voltak a codificatióhoz hozzászólni. Az én törvényjavaslatom oda van irányozva, hogy: ne csak a kormány vagy egyes képviselő, hanem minden szaktudós terjeszthessen ilynemű javaslatot a ház elé. Nem uj eszme ez nálunk, t, ház, mert már
